Rozs (secale cereale)
Hazánk egyik fontos gabonanövénye. I.e. 4000 körül jutott el Európába. A magyarok a honfoglalás idején ismerkedtek meg a rozzsal. A rozs az évszázadok folyamán egyre jobban elterjedt, a szegények egyik fő táplálék a rozskenyér volt. Eredetileg a búza és az árpa gyomnövénye volt. Fajtái: nyíri rozs, montagne, probstei, imperial, schlanstadti, bokros rozs, őszi és tavaszi rozs.
Hatóanyagai: B1-vitamin, E-vitamin, niacin, fehérje, keményítő, rost, szerves só, szacharin, nitrogén, kazein, kalcium, kálium, foszfor, vas, mangán, magnézium.
Hatása: A népi hiedelem szerint erőt ad és erős izomzatot fejleszt. Magas élelmi-rost tartalma javítja a bélműködést, tehát megelőzhető a székrekedés és csökkenti az aranyérben szenvedők panaszait. Csökkenti a vér koleszterin szintjét. A rozs magjának a külső héjában található kémiai anyagok gátolják a koleszterinszintézis egyik fontos lépését.
A rozslisztből tisztán vagy búzával keverve kenyeret sütnek. Szalmáját takarmánynak, alomnak, illetve zsúpfedélnek használják.
Napjainkban az egészséges táplálkozás iránti egyre növekvő igény miatt újra megélénkült az érdeklődés a rozsból készült ételek iránt.
