Vöröshagyma

Vöröshagyma
Vöröshagyma

Vöröshagyma

A vöröshagyma egyike legősibb termesztett növényeinknek. A liliomfélék családjába tartozó növénynemzetség egyik tagja a “hagyma”. Földalatti rövid szártagú hajtásából a jellemző hagymatest alakul.

Az ókori Egyiptomban Ízisz szent növénye volt. Neve az egyiptomi hieroglifák között a növekedés, a termékenység szimbólumaként szerepel és a papirusztekercseken írás emlékezik meg használatáról.


A középkor óta Wales jelképe, mivel a kelta walesiek csatát nyertek a segítségével. A legenda szerint Szent Dávid szerzetes csak kenyéren és hagymán élt, és ezt ajánlotta a harcba induló katonáknak is. A sikeres csata után került be a hagyma Wales címerébe.

Használata a 17.-18. század táján terjedt el, a híres makói vöröshagymát pedig a 18. századra már szinte egész Európa ismerte.

Az egyik tartozék zöldség-félénk, amelyet szinte mindennap használunk, legyen az bármely étel, leves, tészta-, vagy húsétel. A hagyomány abból alakult ki, hogy hagyma mindig minden mennyiségben volt a háznál, a legszegényebbnél is. És minél szegényebb volt a család, annál egészségesebbek voltak a gyerekek, amit részben a sok (nyers) hagymafogyasztásnak köszönhettek.

Hatóanyagai: A vöröshagyma különösen nyersen nagyon tápláló. Sok benne az ásványi só, és többek között még E-, B1-, B2-, C-vitamin és nikotinsav, ezenkívül vas, jód, kálium, kalcium, foszfor, szelén, és cink található benne.

Hatásai: Fontos megjegyezni, hogy rendkívüli melegítő hatása van, ezért lázas betegeknek ne adjuk. Tápértéke megfelel a fokhagymáénak, még gyógyító hatásban is szinte megegyeznek, mint a fokhagymából, a vöröshagymából ugyancsak, ha sokat fogyasztunk, gázokat okoz a belekben.

A vöröshagyma számtalan legenda, vallásos hiedelem ihletője évszázadok óta, és a történelem folyamán mindenható, univerzális gyógyszernek tekintették. Míg az ősi kenőcsök és forrázatok használata a „szimpatikus” gyógyítás elvén alapult, mely szerint az erős zöldségek jót tesznek a legfontosabb szerveknek, a hagyma jótékony hatásait ma már tudományosan is bizonyították.

Jellegzetes ízét és illatát adó kénvegyületek miatt terjedt el az a hiedelem, hogy leve alkalmas lehet különböző fertőzések megelőzésére. A népi gyógyászatban használták hurutos állapotok, légúti megbetegedések, és vérhas ellen, de varázserejében bízva a pestissel szemben is bevetették. Alkalmazták emésztőrendszeri problémák, magas vérnyomás esetén, és afrodisztikus hatásáról is ismert volt.

A modern fitoterápiában a vöröshagymát (Allium cepa) és hatóanyagainak kivonatait elsősorban érelmeszesedés megelőzésére, a folyamat lassítására, és a szívroham rizikóinak csökkentésére használják. Kísérletek szerint nyersen fogyasztva kedvezően hat a koleszterinszintre, mert megnöveli annak a nagysűrűségű lipoproteinnek, a HDL-nek a mennyiségét, ami eltávolítja a szövetek és az erek faláról a koleszterint. Indiai kutatók alátámasztották azt az elterjedt nézetet, hogy ez a zöldség véd a zsíros ételek miatt kialakuló koleszterinszint-növekedéssel szemben. A hatás eléréséhez az is elegendő, ha a zsíros étellel együtt 4-6 dkg nyers vagy bármilyen módon elkészített hagymát eszünk.

A hagyma segíthet megelőzni a koszorúér-betegséget, a trombózist és egy sor a szélütéssel és a keringési elégtelenséggel összefüggő állapotot, mivel fokozott véralvadás esetén gátolja a vérrögképződést. (A vöröshagymában lévő adenosin a thromboxan-szintézis akadályozásával gátolja a vérlemezkék összecsapódását, és olyan összetevőket is tartalmaz, amelyek a vérrögoldó rendszer aktivitását fokozzák.) Ezekkel a jó tulajdonságokkal szerencsére nemcsak a nyers, hanem a különféleképpen elkészített vöröshagyma is rendelkezik.

Jótékonyan hat az emésztésre, mivel fokozza az emésztőnedvek termelődését – ezért persze kis mennyiségben étvágygerjesztő -, és enyhíti a bélgörcsöket. Régen, a földeken dolgozó emberek alapvető táplálékukat, a szalonnát általában hagymával fogyasztották, érezhették, hogy segít a zsír emésztésében.

Egyik hatóanyaga, a difenilamin – a gyógyszerként használt tolbutamidhoz hasonlít – serkenti az inzulin kiáramlását a hasnyálmirigyből. Állatkísérletekben a vöröshagyma 70%-kal erősebb hatásúnak bizonyult, mint a gyógyszerek. (Egy másik hatóanyaga szintén mérsékli az étkezés utáni vércukorszint-emelkedést.) Cukortartalma révén azonban felfúvódást okozhat, illetve egyeseknél a hagyma migrénrohamot válthat ki.

Baktériumellenes hatását már Pasteur leírta, és ezt a mai kutatások is megerősítették. Orosz tudósok 150 növény közül a fokhagymát és a vöröshagymát találták a két leghatásosabb baktériumölőnek. Megfigyeléseik szerint azonban a nyers hagyma erősebben hat, mint a főtt. Az ellenálló-képességet is növeli, érdemes tehát a tüdő és a légutak fertőzéses megbetegedésekor, de a szervezetben fellépő bármilyen gyulladás esetén is a szokásosnál több hagymát fogyasztanunk.

A vöröshagyma enyhítheti a megfázás tüneteit, mivel csökkenti az orrdugulást. Illóolajai fellazítják a légutakat befedő nyákos anyagot, és a légutakban lévő mirigyeket bőséges folyadék-elválasztásra is késztetik, így a tapadós nyák felhígul. A modern fitoterápia újabban asztmás rohamok megelőzésére is használja. (Asztmaellenes hatását mind laboratóriumi kísérletekben, mind élő szervezeten bizonyították.)

A kutatók vizsgálják a hagymának a rákkal szembeni védőhatását is, mivel úgy vélik, hogy kénvegyületei gátolhatják egyes tumor sejtek (elsősorban gyomor, bőr) növekedését, burjánzását. A hagyma tartalmaz bizonyos fitovegyületeket (allicinokat, izotiocianátokat és bioflavionokat /pl. kvertecint/), amelyek az eddigi vizsgálati eredmények alapján olyan enzimek termelésére késztetik a májat, amelyek ártalmatlanná tesznek egyes rákkeltő anyagokat, mások kiürülését meg segítik.

A hagyomány szerint, ha nyitott sebekre, pattanásokra vagy gennykeltő baktériumok okozta kelésekre rakjuk, enyhül a fájdalom, és tisztító, érlelő hatása miatt hamarabbi a gyógyulás. (A bőr alatti láthatatlan szálkák előbukkanásában is segít). Ugyancsak külsőleg használjuk gyógyszerként a vöröshagymát elsősegélyként égési sebekre. Ha megtörtént a baj, a lehető legrövidebb idő alatt centrifugázzunk ki néhány vöröshagymát. A kapott lében áztassunk locsogósra egy puha ruhát, vagy gézt, és helyezzük borogatásnak az égett felületre. Ha minden jól megy, a seb nem hólyagosodik fel és nem maradnak égési hegek.

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: pinterest
Pinterest
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: whatsapp
WhatsApp

Szólj hozzá, vitassuk meg:

Kapcsolódó, hasonló cikkek:

Citromfű

Citromfű

Citromfű – “A nyugalom gyógynövénye” A citromfüvet a nép mézfűnek, méhfűnek, citromszagú melisszának, orvosi citromfűnek, igaz nádrafűnek, macskaméznek is hívja.

Tovább olvasom »
Kamilla (Matricaria chamomilla L.)

Kamilla

Kamilla (Matricaria chamomilla L.) Orvosi székfű, bubulyka, katóka, pipiske néven ismeretes még. A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozik. Az ország minden

Tovább olvasom »
Oregánó

Oregánó

Az oregano a természet antibiotikuma, baktériumölő hatása a penicillinével vetekszik. Ráadásul az ára jóval alacsonyabb, mint némelyik gyógyszeré. Enyhíti a

Tovább olvasom »
  • Maximmun
  • Maximmun
  • Fitt-Mix a fogyókúrás étrendkiegészítéshez
  • Green-Mix
Tetejére görgetés