Fehér mustár (Sinapis alba)
A fehér vagy angol mustár 50-80 cm magas. Gyökere vékony, karószerű, kevéssé elágazó, szára hengeres, levelei nyelesek, szórt állásúak. Virága aranysárga, termése duzzadt.
A termesztett mustárfajok a Caparales (kaprivirágúak) rendjébe, a brassicaceae (káposztafélék) családjába tartoznak. Őshazájuk a Földközi-tenger melléke és Nyugat-Ázsia. Az arabok közvetítésével került be Spanyolországba, majd a XII. században Németországba és Angliába. Jelenleg termesztik Európában, Ázsiában, Amerikában és Afrikában.
A fehér mustár már a római idők ismert fűszer- és gyógynövénye volt. A Sinapis nevet a nagy római polihisztor, Plinius adta.
Hatóanyagai: a magban található mustárolaj-glikozidok, zsíros-olaj, nyálkaanyagok, glikozinolát szinalbin, szinigrin, illóolajok.
A fehér mustármagot elsősorban az élelmiszeripar hasznosítja, mustárpépet állít elő belőle. Fűszerként is használjuk, savanyúságok, pácok ízesítésére.
Magot egészben lenyelve diszpepsziában (gyomorégés, böfögés, émelygés, hányinger, korai jóllakottság, puffadás, éhségfájdalom mind a diszpepszia körébe tartó tünetek), grippe (vírusos influenza) ellen, nyálkaanyag-tartalma miatt enyhe hashajtóként is alkalmazzák, külsőleg széttörve borogatásként vagy tapaszként bőrvörösítőnek alkalmazzák. A kezelt területen fokozza a vérellátást, ezáltal enyhíti az ízületi fájdalmat. A zsenge növényből spenótszerű főzeléket készítenek.
Használják még homeopátiában és az élelmiszeriparban. A mustár zsíros-olaját Ázsiában étkezési-, kenő- és világítóolajnak dolgozzák fel.
Forrás: GYÓGYNÖVÉNYEK ÉS ÉLELMISZERNÖVÉNYEK A-tól Z-ig – Szabó László Gy., MTA doktora, egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem TTK Növényélettani Tanszék és ÁOK Farmakognóziai Tanszék
