Jód

Jellemzés: A jód egy elem, egyúttal egy létfontosságú mikro-tápanyag. Az ún. „halogének“ csoport egyik tagja, ami szó szerint “só-képzőt” jelent, vagyis hogy más elemekkel (pl. nátrium, kálium stb.) hajlamos sókat alkotni. Kémiai viselkedését tekintve rokon a fluorral, a klórral és a brómmal, melyek szintén halogén elemek.

Forrás: A jód megtalálható a jódozott asztali sóban – bár felbontás után nagyon rövid időn belül elillan -, tengeri halakban és növényekben, mint például a tengeri moszat. A tengerparti területek talaja is gazdag jódban, akárcsak az ott legelő tehénnek teje, de mindazok a zöldségek és gyümölcsök is melyeket ilyen területeken termesztenek.

Általánosan ajánlott: pajzsmirigy megfelelő működésének biztosítására, mastopathia kezelésére. Az egészség megőrzésében döntő fontosságú szerepe van a jódnak. A jód a pajzsmirigy által termelt hormonok létfontosságú alkotórésze. A pajzsmirigy a gége alatt helyezkedik el, két oldalsó lebennyel és egy keskeny középlebennyel fogja körül a légcsövet. Az általa termelt hormonok (tiroxin és trijód tironin) szabályozzák a szervezet sejtjeinek működési ütemét és anyagcseréjük sebességét. A gyermekkori tartós jódhiány az agy fejlődésének megállását, kretenizmust és süketséget okoz. Azokon a földrajzi területeken ahol a talaj és az ivóvíz jódban szegény, mesterségesen kell gondoskodni a megfelelő jódbevitelről. Rendszerint a konyhasót és az ivóvizet szokták jóddal dúsítani. Előfordul, hogy a pajzsmirigy túlzott aktivitással működik. Ilyenkor a vér emelkedett hormontartalma a sejteket fokozott működésre készteti. Ez a normálisnál gyorsabb anyagcserét jelent, túlzott verejtékezés, súlycsökkenés és éhségérzet mellett.

Jód az 1900-as évek elején

A Nobel-díjas Dr. Szent Györgyi Albert (1893-1986) orvos – feltaláló – kutató, akinek a C-vitamint is köszönhetjük, a jódról ezt írja a memoárjában:

“Amikor orvostanhallgató voltam, a jód (KI: kálium-jodid formában) volt az UNIVERZÁLIS GYÓGYSZER. Senki sem tudta, hogy pontosan mit tett, de ez nem csak valami volt, hanem valami nagyon is jó. Ha a diákok össze akarták foglalni ezt a helyzetet, ezzel a kis verssel tették meg:

Ha nem tudjátok, hogy hol, mit, és miért,

akkor írjatok elő Ti is majd K-t és I-t (KI: kálium-jodid)”.

Óriási tévhit, hogy csak a pajzsmirigynek van szüksége jódra!

Ez egy hierarchikus rendszer, ahol a jódfelhasználás szempontjából az elsőbbséget a pajzsmirigy élvezi, de ugyanúgy szüksége lenne rá például a genitáliáknak is.

Alap esetben a pajzsmirigyé az elsőbbség a bevitt jódra, mert az élethez nélkülözhetetlen hormonokat termel. Amikor már ő „is” bejelez, hogy baj van, akkor az összes többi jódigényes szervünk már évek, akár évtizedek óta éhezik! Tehát azzal nem lehet érvelni, hogy nekem nem kell a jód, mert nincs problémám a pajzsmirigyemmel. Jódra NEM csak a pajzsmirigyünknek van szüksége!

A már említett, egyéb halogéntartalmú anyagok – bróm, fluor, klór -, (ld. brómozott égésgátlók: bútorainkban, használati tárgyainkban, autóinkban; fluort vagy brómot tartalmazó gyógyszerek, vízfertőtlenítők, túlhevült teflon edények, klórozott víz, fluoridtartalmú fogkrémek, ásványvizek és gyógyvizek, stb.) kiszorítják a szervezetből a jódot, beépülve annak helyeire. Fokozottan ki vagyunk téve a higany (pl.: amalgám tömések), a bromid- és fluorid-vegyületek terhelésének is, amik képesek negatívan befolyásolni a jódbevitelre adott reakciókat. Az amalgám valójában 50% folyékony higany és 50% fémpor ötvözete, a fémpor tovább bontva: pedig legalább 65% ezüstöt, legfeljebb 29% ónt, legfeljebb 6% rezet, legfeljebb 2% cinket és legfeljebb 3% higanyt tartalmaz. A higany – kis mértékben ugyan, de – folyamatosan oldódik ki az amalgámból, és az évek hosszú sora alatt terheli a szervezetet.

Ezen anyagoknak a modern környezetben napi szinten ki vagyunk téve, így ha nem viszünk be elég jódot, jól kibélelve a szervezetünket ezzel az áldásos anyaggal, akkor biztosan az egyéb, toxikus halogénekből töltekezünk fel helyette.

Sajnálatos módon mindezek mellett az elmúlt évtizedekben csökkent a pajzsmirigy működését támogató tápanyagok étrendi bevitele is, úgy, mint a szelén, (amiből szinte mindenki akut hiányt szenved), Omega-3 zsírok, a D- és A-vitamin is.

A Jód nélkülözhetetlen!

Pajzsmirigy: az egyik leg jód igényesebb szervünk, hormonokhoz kell – hiányában göbök, alul-és túlműködési zavarok alakulhatnak ki.
Mellékvese: stressz esetén fokozottabb a jód igénye.
Prosztata, herék: rák kockázata csökkenthető jóddal. A nemi hormonok termeléséhez is szükséges jód.
Petefészek: a 2. legnagyobb jód-koncentrálók, hiányában: pl.: ciszták, ciklus problémák alakulhatnak ki.
Emlők: a 2. legnagyobb jód-raktár, hiányában: ciszták, csomók keletkezhetnek, illetve érzékenyebbé válhatnak.
Magzati fejlődés: nélkülözhetetlen a központi idegrendszer normál fejlődéséhez, hiányában: autizmus, figyelem zavar stb. – a központi idegrendszer fejlődési zavarai alakulnak ki (1.).
Hasnyálmirigy, máj: a jód fontos az inzulin termeléséhez, ezáltal a vércukorszint szabályozásában is. Máj szabályozza a jódkörforgást.
Gyomor- bél rendszer: nyálkahártya védeleméhez, sav- váladékképződéshez;
Agy: szellemi frissességhez, tobozmirigy működéséhez, védi a központi idegrendszert a szabadgyökökkel szemben.
Immunrendszer: fehérvérsejtek normál működéséhez.
Nyál- és könnymirigy: váladéktermeléséhez, hiányában: nyelv- és/vagy szemszárazság alakulhat ki.
Szív: szívritmus szabályozásához fontos tápanyag.
Bőr: első védelmi vonal, fontos a sejteknek is, illetve a verejtékmirigyek működéséhez.

Magyarországon nagyon fontos a jód-pótlás, mert földrajzi elhelyezkedését tekintve, alapvetően jódhiányos területen van.

Ha a nők a terhesség alatt megfelelő mennyiségű jódot vesznek fel a táplálékkal, akkor leendő gyermeküknél a jódhiányos golyva, és a szellemi visszamaradottsággal járó kretenizmus kialakulását megelőzhetik.

Külön jódpótlás nélkül hosszútávon nem fenntartható az egészség, főleg nőknél (nekik jóval több a jódigényes szervük), pláne, ha figyelembe vesszük mai környezetünk mérgező anyagokkal való terheltségét s az ebből fakadó fokozottabb jódigényt.

Jód beépülését támogató anyagok:

Szelén: jóddal együtt fogyasztva támogatják egymás hatékonyságát. Létfontosságú enzim alapanyaga, ami a pajzsmirigy jódanyagcseréjét szabályozza. (1.)
Vas: szükséges a jód-anyagcserében, illetve a pajzsmirigyhormonok előállításában. Hiánya károsíthatja a pajzsmirigy működését. (1.)
Cink: Pajzsmirigyhormonok (T3-T4) előállításához és megfelelő működéséhez, melyek fontos szerepet játszanak az anyagcsere-folyamatok irányításában.
C-vitamin: a jód-anyagcsere javításához nélkülözhetetlen.
Finomítatlan só: a brómot segít kiszorítani és így a jód bekerül a helyére, aminek a következtében a jód-anyagcsere javul.
Magnézium: közel 400 folyamatban vesz részt, így nem meglepő, hogy a jód hasznosulásához is fontos.
D-vitamin+K2+A-vitamin: segítik a jód sejtszintű hasznosulást.
Omega-3 és 6 zsírsavak: antioxidáns és daganatellenes hatás, jódozott lipidek képződésének alapanyagai.
B-vitamin komplex: energiatermelésben és méregtelenítésben kulcsfontosságú anyagok.

Hiány: Jódhiányból eredő betegségek nagyon ritkán fordulnak elő fejlett országokban a jódozott sónak köszönhetően. A hiány első jele a pajzsmirigy megnagyobbodás, más néven golyva. nagy valószínűséggel csökken a pajzsmirigyhormon szintje is, ennek tünete a fáradtság, bőrszárazság, emelkedett vérzsírszint, a hang reszelőssé válása, a reflexek lassulása, a szellemi képesség romlása.

Túladagolás: fémes íz a szájban, szájérzékenység, nyálmirigy-megnagyobbodás, hasmenés, hányás, fejfájás, bőrkiütés, valamint légszomj jelentkezhet. Golyva akkor is kialakulhat, ha huzamosabb ideig túl nagy mennyiségű jódhoz jut a szervezet.

Forrás:

The impact of iron and selenium deficiencies on iodine and thyroid metabolism: biochemistry and relevance to public health. – Zimmermann MB1, Köhrle J./NCBI – 2002. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/12487769