C-vitamin (ascorbinsav)
Jellemzés: A C-vitamin valószínűleg a legismertebb és legtöbbet használt vitamin. A C-vitamin vízben oldódó vitamin, és ez az egyetlen, magyar tudós által, és Magyarországon véghezvitt felfedezés, amelyet Nobel-díjjal jutalmaztak. Szent-Györgyi Albert nevéhez fűződik a C-vitamin első előállítása tiszta formában, melyet az elterjedt tévhittel ellentétben nem citromból, hanem paprikából végzett.
A C-vitamin furcsa vitamin: mindössze két állatfaj, a tengerimalac és az ember nem tudja előállítani, más fajok igen, tehát számukra ez nem vitamin. Mindemellett ez a vitamin birtokolja a legnagyobb mennyiségben szükséges vitamin címét, mert a napi szükséglete akkora, hogy bármely más vitaminé sem éri el. Ez a bioanyag a vérbe, a testsejtekbe, de még a sejtek közti üregekbe is gyorsan eljut. Legtöményebben a központi idegrendszerben és a mellékvese velőállományában fordul elő. Nem mérgező anyag, a felesleg a vizelettel 24 órán belül kiürül, bár a vese egy kisebb mennyiséget visszatart.
Forrás: a zöldpaprika, a citrusfélék, a friss zöldségek, kifejezetten a paradicsom, a káposzta, a brokkoli, eper, kivi, salátafélék. Télen a savanyú káposzta és a mirelit zöldségek tehetnek jó szolgálatot. A friss gyümölcsökben, a salátában a vitamin mindig az úgynevezett bioflavonoidokkal kombinálva fordul elő – ezek megvédik a vitamint az idő előtti pusztulástól.
Általánosan ajánlott: betegségekkel szembeni védekezés fokozására, megfázás tüneteinek mérséklésére, betegség időtartamának csökkentésére, sebgyógyulás gyorsítására, íny egészségének megőrzésére, asztma gyógyítására, szürke hályog megelőzésére, rák bizonyos fajtáinak és egyes szívbetegségek elleni védelemre. Egyke a legfontosabb antioxidánsoknak a szabadgyökök elleni harcban, és testsejtjeink megfiatalítását szolgálja. Vízben oldódó antioxidánsként, a C-vitamin vizes közegben, különösen a sejtek belsejében véd a szabad gyökök károsító hatásával szemben.
A C-vitamin véd a szív és érrendszeri-betegségekkel, valamint a rákkal szemben. Erősíti az artériák kollagén-szerkezetét, csökkenti a teljes koleszterinszintet és a vérnyomást, emeli a “jó típusú” HDL-koleszterinszintet, és megakadályozza a vérrögképződést. Különösen hatékonynak bizonyult az LDL-koleszterin oxidációjának megakadályozásában, még dohányosok esetében is. Számos tanulmány szerint a szívinfarktus és a koszorúér-betegségek kockázata alacsony C-vitamin-szint esetén nő.
A C-vitamin jelenléte megakadályozza a gyomorban a rákkeltő nitrozaminok képződését, melyeknek szerepük lehet a gyomorrák kialakulásában. A C-vitamin-hiány kapcsolatban van a nyelőcső- és gégerákkal is, ugyanakkor a ezen betegségek két hajlamosító tényezője, a dohányzás és az alkoholfogyasztás is kimerítheti a szervezet C-vitamin-tartalékait.
A vitamin fontos szerepet játszik az immunrendszer működésében. Bár vírus- és baktérium-ellenes hatása is bizonyított, fő hatását az immunrendszeri működés fokozásán keresztül fejti ki. Növeli a fehérvérsejtek számát, fokozza működésüket, ezenkívül emeli a vírusfertőzés valamint a rákbetegség leküzdésében fontos szerepet játszó interferon szintjét a vérben, és fokozza a csecsemőmirigy (thymus) működését is.
A C-vitamin-készítmények enyhíthetik a nátha tüneteit és siettethetik a gyógyulást, de a betegség megelőzését nem képesek megakadályozni. A rendkívül sok – 1000 mg-nál több – C-vitamin tartós fogyasztása elősegíti a vesekőképződést.
C-vitamin-készítmények védelmet biztosítanak a szürke hályog ellen. Egy felmérés szerint azoknál a nőknél, akik legalább 10 éven keresztül szedtek C-vitamint, 77%-kal volt kisebb a valószínűsége a lencsehomály (a szürke hályog kezdeti stádiuma) kialakulásának, mint a vitamint nem szedőknél.
Más vizsgálatok kimutatták, hogy a C-vitamin bizonyos védelmet nyújthat különösen az időseknek a légzőszervi megbetegedésekkel szemben, mivel gátolja a hisztamin felszabadulását, és nagy mennyiségben megakadályozhatja az allergének (pl. virágpor, állati szőr) kiváltotta gyulladáskeltő anyagok hatását a szervezetben. Több vizsgálat szerint a C-vitamin segít megelőzni és gyógyítani az asztma tüneteit is.
Bár a vitamin a skorbut ellen védő szerepéről kapta tudományos nevét: aszkorbinsav, napjainkban jelentőségét már nem a súlyos vitamin-hiányos állapotok megelőzésének, mint inkább antioxidáns, sejtvédő hatásának köszönheti.
Hiány: skorbutot okozhat, növeli a szívbetegségek kockázatát, a szürke hályog kialakulásának gyakoriságát.
Túladagolás: Nagyon nehéz, mert vízoldékony, így a felesleges mennyiség a vizelettel távozik. Nagyobb dózis fogyasztása esetén előfordulhat az érzékenyebbek esetében: hasmenés, és átmeneti gyomorpanasz. Túl nagy mennyiségben akadályozhatja a réz és a szelén felszívódását. Kutatók által a mai napig vitatott a napi maximális mennyiség illetve vesekőképző hatása.
Ki más, hanem maga a C-vitamin Atyja, tudna hitelesebben beszámolni a C-vitaminról:
Szent-Györgyi Albert Az élő állapot Válogatott írásaiból:
A C-vitaminról (1937)
„Első megfigyeléseimet az aszkorbinsavról Groningenben, az élettani laboratórium egyik pincehelyiségében tettem. Ennek az anyagnak az izolálása Cambridge-ben Sir. F. G. Hopkins vendégszeretete révén vált lehetővé. Az első kémiai analízishez elegendő kis mennyiségeket káposztából, narancsból és mellékvesékből lehetett előállítani. Ki tudtam mutatni, hogy az anyag összegképlete C6H8O6, demonstrálni tudtam reverzibilis oxidálhatóságát, és kimutattam, hogy egyike az állati és növényi sejtek alapvető, mindenütt megtalálható redukáló ágensének. Balszerencsére az említett növények az előállítást csak kis méretekben tették lehetővé, és nagy mennyiségű aszkorbinsav előállítására alkalmatlanok voltak. Portyázásaim a zöldséges üzletekben nem jártak eredménnyel. Nem tudtam rábukkanni nagy méretekben történő előállítására alkalmas anyagra. A vegyület szerepének és kémiai felépítésének a kutatásában a további haladás a nagyobb mennyiségekben történő előállítástól függött. Az egyetlen anyag, amely megfelelt a nagymértékben való munkához, a mellékvese volt. Ehhez azonban Cambridge-ben nem lehetett hozzájutni, és ezért igen nagy szívesség volt A. Krogh professzor részéről, amikor megpróbált segíteni, és repülőgépen nagy mennyiségű mellékvesét küldött számomra Dániából, de mire az anyag megérkezett, már tönkrement.
A továbblépést a Mayo-alapítvány nagylelkű meghívása és E. C. Kendall professzor vendégszeretete tette lehetővé. Hozzá tudtam jutni Amerika nagy vágóhídjainak az anyagához, és miután a drága mellékvesék mázsáit dolgoztam fel, körülbelül 25 gramm aszkorbinsavat állítottam elő.
Ez a mennyiség lehetővé tette, hogy tanulmányozzam anyagomat a növényi légzés szempontjából, és megtaláljam az aszkorbinsav-oxidázt. Az Addison-kórra való hatást is tanulmányozni tudtam. Legfőbb gondom azonban a molekula kémiai konfigurációjának a felderítése volt. Ezért megosztottam anyagomat W. N. Haworth professzorral, aki kezdettől fogva élénk érdeklődést mutatott ez iránt az anyag iránt. Mindketten ugyanarra a következtetésre jutottunk: ez a mennyiség kevés bármilyen kis haladás elérésére is. Tehát az anyag elfogyott, és további készítményekre semmi remény sem volt. Növények, mint kiinduló anyagok nem feleltek meg, és a mellékvesékből történő ismételt preparálásnak a magas költségek szabtak gátat. A további kutatást kétségbeesve fel kellett adni, és semmi több nem maradt, mint egy kevés aszkorbinsav egyik kémcsövem fenekén.
Kezdettől fogva gyanítottam, hogy az aszkorbinsav a C-vitaminnal azonos, de barangoló életem nem felelt meg vitamin-kísérletek végzéséhez, azonfelül a vitaminokat valahogyan ki nem állhattam. A vitaminok nagy népszerűségüket paradox viselkedésüknek köszönhetik, mert akkor okoznak nekünk betegséget, ha nem fogyasztjuk őket, míg valamennyi egyéb anyag csak elfogyasztás után tesz bennünket beteggé. Hogy mit kell az ételnektartalmaznia ahhoz, hogy teljes legyen – olyan kérdés, amely inkább tartozik a szakácsra, mint a tudósra. Ennek megfelelően a vitaminológia eredményeinek a méltánylása gyakran aránytalanul meghaladja tudományos fontosságukat. Ráadásul az aszkorbinsav vitamin-jellege nem sokat adhatott annak valódi tudományos érdekességéhez, hiszen a növényi és állati szövetekben az aszkorbinsav fontosságát és jelenlétét már kimutatták.
Két évvel később arra ítéltek, hogy professzor legyek, és Szegedre küldtek a Biokémiai Tanszék élére. Ugyanabban az időben a sors jóvoltából egy eszes munkatárshoz jutottam, I. L. Svirbely személyében, akinek már volt némi tapasztalata a C-vitamin meghatározásában, és magával hozta azt a meggyőződését, hogy aszkorbinsavam nem lehet azonos a C-vitaminnal. Ennek ellenére megvizsgáltattam vele régi gyanúmat: megbíztam, hogy mutassa ki az egyik kémcsövem fenekén hagyott kis mennyiségű porról, hogy nem azonos a C-vitaminnal. 1931 novemberében teljes bizonyosságot szerzett arról, hogy azonos. Ez idő tájt Tillmans szintén a lehetséges azonosság felé fordította figyelmét. Eredményeinket nem tettük közzé mindaddig, amíg kísérletünket nagyszámú állaton meg nem ismételhettük. Velünk egyidőben King és Waugh azt jelentették, hogy citromléből antiskorbut sajátosságokkal rendelkező kristályokat izoláltak, és úgy látszik, hogy ezek azonosak az aszkorbinsavval, amelyet abban az időben “hexuronsav-nak” neveztek.
Amikor kiderült, hogy azonos a C-vitaminnal, az általános érdeklődés az aszkorbinsav felé fordult. De nem sok hasznot hajt, ha tudjuk, hogy egyanyag érdekes, viszont nincs belőle egy szemernyi sem. Tartalékaim teljesen kimerültek, és további előállítására nem nyílt lehetőség. Ahhoz, hogy megállapítsuk a pontos konfigurációt és elvégezzük azt a kémiai munkát, amely a végleges kimutatáshoz volt szükséges, tehát hogy az aszkorbinsav valóban C-vitamin és kristályainak vitamin-aktivitása nemcsak valamilyen hozzájuk kapcsolódó szennyezés következménye, sürgősen nagy mennyiségű aszkorbinsavra volt szükségünk.
Szeged történetesen a magyar pirospaprika-ipar központja. Ez volt körülbelül az egyetlen termés (Capsicum annuum), amelyet még sohasem próbáltam ki. Valamilyen ismeretlen ok folytán a természet a magyar pirospaprikát a legcsodálatosabb aszkorbinsav-raktárral látta el. Két egymást követő menetben 3 és 1/2 kg kristályos aszkorbinsavat tudtam előállítani ebből a termésből.
Ebből az anyagból Vargha L. monoaceton aszkorbinsavat készített, amely önmagában teljesen inaktív, de gyönyörűen kristályosodik. Ismételt újrakristályosítások után az aszkorbinsavat ismét le lehetett hasítani, és még mindig megtartotta teljes aktivitását. Ez volt az első határozott bizonyíték arra, hogy az aszkorbinsav valóban a C-vitamin.
Aszkorbinsavam legnagyobb részét szétosztottam a vele foglalkozó kutatók között, így ez az anyag nagymértékben hozzájárult a molekula szerkezetének gyors felderítéséhez, és megnyitotta a szintézishez vezető utat. Tehát főleg a magyar pirospaprikának köszönhető, hogy olyan figyelemre méltóan rövid idő – két év – alatt a C-vitamin a titokzatosság homályából az olcsó szintetikus termékek birodalmába került. Ma a C-vitamint alacsony áron, mázsaszámra állítják elő szintetikusan.
Amikor a tudós azt tapasztalja, hogy aktív anyagainak az egyike vitamin, az kisebbfajta tragédiát jelent számára. Az alapproblémákon végzett nyugodt munkát fel kell adnia, hogy helyette nagyipari módszerek kidolgozására és ezek unalmas alkalmazására adja a fejét. Éveket kell eltöltenie kemény munkával pusztán azért, hogy lehetséges legyen a szintézis, ami azután elveszi az összes korábbi munka értékét. Ezzel lezárul egyike azoknak a reményekből és csalódásokból álló ciklusoknak, amelyekből a tudós élete összetevődik.
Ennek ellenére hálás vagyok a paprikának életem egyik legmélyebb impressziójáért. Még mindig eltölt az őszinte hála érzése azért a nagylelkű nemzetközi támogatásért, együttműködésért és baráti magatartásért, amelyet azokban a napokban tapasztalhattam. Ha mindez a nemzetközi politikában is általános volna, valamennyien biztató jövő elé néznénk.”
Forrás:
- Vitamin ABC gyógyulás táplálékkiegészítőkkel – Kürti Gábor – Zen Kiadó – ISBN: 978-615-5171-37-6; 2015
- Az élő állapot – Válogatott Írások – Szent-Györgyi Albert – KRITERION KÖNYVKIADÓ – BUKAREST 1973
