Torma

Torma
Torma

Torma

Torma (Armoracia lapathifolia-macrocarpa)

Népies neve: csípős torma, közönséges torma, orrtekerő torma. A kalánfű géniuszába számított fűnemű növény, többnyáréltü, hosszasan hengeres elágazó gyökeréből szétinduló nagy hosszúkás alakú, csipkés szélű tőlevelekkel, 60-90 cm-es szárán szárnyasan hasogatott, a véghajtások felé egyszerűsödő levelekkel, fehér szirmú keresztes virágokkal és tojásdad becőkékkel. Dél- és Kelet-Európa polgára, patakjaink partján gyakori; talán elvadult. Kertben majdnem kiirthatatlan gyommá hatalmasodik el. Számos fajtáját termesztik, pl. édes norinbergi, csípős debreceni stb. Április első napjaiban az ágaktól megtisztított mellékgyökereket sorban görbére ásott lyukakba ültetik s a korona végéig elfedik. A földet gyakran lazítják, a gyökeret Szt. János napja körül kiássák, s a mellékgyökerektől megtisztítják. Novemberben kiássák a gyökereket s a vastag, hosszú gyökereket használják; a vékonyat, továbbá a mellékgyökereket pedig elültetik. A friss gyökér megreszelve illó-erős, nagyon átható s könnyekre ingerlő szagú s erős, égető és maró ízű; a bőrön vörös hólyagokat húz. Ezelőtt orvosság volt, ma konyhanövény.


Hatóanyag: glikozinolátok, melyekből feniletil- és allil-mustárolaj képződik.

Hatásai: emésztést elősegítő, gyomorsav szekréciót növeli, fontos fűszernövény.

Külsőleg reszelve reumás testrészekre téve csökkenti a fájdalmat, neuralgia esetén is jótékony lehet.

A tormát szinte kizárólag csak nyersen használjuk, mert a legfőbb erénye, a csípőssége.

Két fajtája ismert: az édeskés ízű, fehér és sima héjú; és a kékes színű, érdes héjú torma, mely erősen csípős ízű.

Elsősorban az áthatóan erős ízű változat gyökerét használjuk, többnyire reszelve, de egészben, sőt a levelét is használjuk savanyúságok eltevésénél.

A Szamár-beregi hátságon „tőtike” néven a levelét is felhasználják, gyakorlatilag a töltött káposzta töltelékét teszik a torma előkészített levelébe.

A népi gyógyászat szerint a lereszelt torma mézzel elkeverve és átpréselve köhögés, rekedtség és légcsőhurut kiváló ellenszere. Úgy tartották, hogy a napi néhány kiskanálnyi torma-sziruppal az influenza is megelőzhető. Az orvosok megállapították, hogy a torma rendszeres fogyasztása a gyomor-, és hólyagrák kialakulásának veszélyét csökkentheti. Étrendünkbe tehát célszerű beépíteni, mártást és pürét is készíthetünk belőle.

Forrás: Fűszerek könyve – Romváry Vilmos – Aranyhal Könyvkiadó Budapest – ISBN: 963 9268 63 1;

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: pinterest
Pinterest
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: whatsapp
WhatsApp

Szólj hozzá, vitassuk meg:

Kapcsolódó, hasonló cikkek:

Tömjén

Tömjén

Tömjén (Bosweilla serrata) A tömjén más néven Olibantum a mirhához hasonlósan szintén gyanta, melyet kb. 5000 éve gyűjtenek a balzsamfélék

Tovább olvasom »
Gyömbér

Gyömbér

Ismert még: ciklász, erdei szegfű, vadszegfű, nyulszemfű, szegfűszagú-gyökerű fű, szent Benedek füve (Geum urbanum) néven is. A gyömbér gumós gyökerű,

Tovább olvasom »
Kókuszdió, kókuszrost

Kókuszdió

Kókuszdió, kókuszrost A kókusz származása: A kókuszpálmák a világ egyik fő élelmiszer ellátói. A többi ilyen mértékben használt élelmiszerrel összehasonlítva,

Tovább olvasom »



  • További érdekes cikkek



    • Nővér PLUSZ tabletta
    • Kend All Csepp
    • kombuchak



    • Saráknytűz

    Kövess minket a Facebookon is:




    • Saráknytűz

  • Tetejére görgetés