Torma

Torma
Torma

Torma

Torma (Armoracia lapathifolia-macrocarpa)

Népies neve: csípős torma, közönséges torma, orrtekerő torma. A kalánfű géniuszába számított fűnemű növény, többnyáréltü, hosszasan hengeres elágazó gyökeréből szétinduló nagy hosszúkás alakú, csipkés szélű tőlevelekkel, 60-90 cm-es szárán szárnyasan hasogatott, a véghajtások felé egyszerűsödő levelekkel, fehér szirmú keresztes virágokkal és tojásdad becőkékkel. Dél- és Kelet-Európa polgára, patakjaink partján gyakori; talán elvadult. Kertben majdnem kiirthatatlan gyommá hatalmasodik el. Számos fajtáját termesztik, pl. édes norinbergi, csípős debreceni stb. Április első napjaiban az ágaktól megtisztított mellékgyökereket sorban görbére ásott lyukakba ültetik s a korona végéig elfedik. A földet gyakran lazítják, a gyökeret Szt. János napja körül kiássák, s a mellékgyökerektől megtisztítják. Novemberben kiássák a gyökereket s a vastag, hosszú gyökereket használják; a vékonyat, továbbá a mellékgyökereket pedig elültetik. A friss gyökér megreszelve illó-erős, nagyon átható s könnyekre ingerlő szagú s erős, égető és maró ízű; a bőrön vörös hólyagokat húz. Ezelőtt orvosság volt, ma konyhanövény.


Hatóanyag: glikozinolátok, melyekből feniletil- és allil-mustárolaj képződik.

Hatásai: emésztést elősegítő, gyomorsav szekréciót növeli, fontos fűszernövény.

Külsőleg reszelve reumás testrészekre téve csökkenti a fájdalmat, neuralgia esetén is jótékony lehet.

A tormát szinte kizárólag csak nyersen használjuk, mert a legfőbb erénye, a csípőssége.

Két fajtája ismert: az édeskés ízű, fehér és sima héjú; és a kékes színű, érdes héjú torma, mely erősen csípős ízű.

Elsősorban az áthatóan erős ízű változat gyökerét használjuk, többnyire reszelve, de egészben, sőt a levelét is használjuk savanyúságok eltevésénél.

A Szamár-beregi hátságon „tőtike” néven a levelét is felhasználják, gyakorlatilag a töltött káposzta töltelékét teszik a torma előkészített levelébe.

A népi gyógyászat szerint a lereszelt torma mézzel elkeverve és átpréselve köhögés, rekedtség és légcsőhurut kiváló ellenszere. Úgy tartották, hogy a napi néhány kiskanálnyi torma-sziruppal az influenza is megelőzhető. Az orvosok megállapították, hogy a torma rendszeres fogyasztása a gyomor-, és hólyagrák kialakulásának veszélyét csökkentheti. Étrendünkbe tehát célszerű beépíteni, mártást és pürét is készíthetünk belőle.

Forrás: Fűszerek könyve – Romváry Vilmos – Aranyhal Könyvkiadó Budapest – ISBN: 963 9268 63 1;

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: pinterest
Pinterest
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: whatsapp
WhatsApp

Szólj hozzá, vitassuk meg:

Kapcsolódó, hasonló cikkek:

Kisezerjófű (Centaurium erythraea)

Kis ezerjófű

Kisezerjófű (Centaurium erythraea) Népies neve: epefű, ördögcsíptefű, földepe, cintória, hideglelésfű, hidegűzésfű, százaranyosfű, százforintosfű, lázfű, gyomorfű. A növény Nyugat-Ázsiában, Észak-Amerikában és

Tovább olvasom »
Szegfűszeg

Szegfűszeg

A trópusi örökzöld Myrtaceae családba tartozó Syzygium aromaticum (néha Eugenia caryophyllata) fa apró, vörösesbarna virágrügye, már a legkorábbi fűszerkereskedelemben nagy

Tovább olvasom »
Zeller (Apium graveolens)

Zeller

Zeller (Apium graveolens) Dél-Európától, Ny-Ázsiától az Indiai-szubkontinensig, É- és D-Afrikában és itthon is termesztik. Nálunk is fontos zöldségnövény, különösen édes

Tovább olvasom »
  • sarkanytuz


  • Maximmun
  • További érdekes cikkek

    • kombuchak

    • Kend All Csepp

    • Prémium Magyar szárítmányok

    • Nővér PLUSZ tabletta

    Kövess minket a Facebookon is:



  • Tetejére görgetés