K-vitamin

Általánosan ajánlott: belső vérzés előfordulási esélyének csökkentésére, műtétek utáni vérzések megelőzésére, csonterősítésre, csontritkulás kezelésére
A K-vitamint az orvosok már régóta használják; elősegíti a véralvadást, újszülötteknél megelőzi a vérzéseket. 1930-ban dán kutatók észrevették, hogy a zsír nélküli táplálékon nevelt kiscsibék vérzékennyé váltak. A problémára végül az alfafűből kivont összetevő jelentette a megoldást, amelyet a koaguláció (véralvadás) miatt K-vitaminnak neveztek el.
A K-vitamin zsírban oldódó vitamin, gyakran használt másik neve a fillokinon, amely egyben előfordulására is utal (filum = levél). A D-vitaminhoz hasonlóan két fő formátumát különböztetjük meg, a K1 és a K2 vitamint. A K1 vitamint a zöld növények, a K2 vitamint a baktériumok szintetizálják. Néhány mesterségesen előállított K-vitamin vízben is oldódik.
Fontos szerepe van a véralvadási faktorok szintézisében. Hiányában csökken a vér pro-trombinszintje, ami vérzékenységet okoz. A véralvadásban nagyon fontos szerepet játszik, de az anyatejbe rosszul választódik ki, ezért a kizárólag anyatejjel táplált csecsemőknek pótolni szükséges.
Kutatások bizonyítják, hogy fontos szerepe van a csontok egészséges működésében is.
A K-vitaminnak szerepe lehet a rák megelőzésében is, és segít azoknak akik sugárkezelést, kemoterápiát kapnak. Újabb kutatások szerint a vitamin szívbetegségek ellen is véd.
Az ember K-vitamin szükségletét felerészben fedezi a táplálékkal felvett és a bélrendszerben élő baktériumok által termelt K-vitamin. A táplálékkal bevitt K-vitamin 10-70%-a szívódik csak fel. Éppen ezért hosszan tartó, bélgyulladással járó betegég, vagy antibiotikus terápia következménye lehet K-vitamin hiány. Az újszülötteknél ezt a hatást a bélbaktériumok csekély száma okozza. Mindkét hiányállapot velejáró tünete a vérzékenység.

K-vitamin hiányában a következő tünetek léphetnek fel: vérzékenység, véralvadási zavarok, zsírfelszívódási- és/vagy májfunkciós zavarok.
K-vitamin túladagolása jelenleg nem ismert.
Legjobb K-vitamin forrásaink a zöld leveles zöldség- és főzelékfélék, a káposzta, a brokkoli, a paraj, a tej- és tejtermékek, valamint a máj.