Jellemzés: A trópusi Afrika 15 – 20 méter magas, meleg és vízigényes fája, amelynek még ki nem nyílt pirosló virágbimbója a szegfűszeg. Apró, nyílásokkal teli egyszerű átellenes levelei vannak. A szegfűszeg fáját magról szaporítják. Miután a magoncot kiültették a termőhelyére, az első szegfűszeg szüret a fa 6 – 8 éves korában várható. A virágok képződése kb. az 5. évtől várható, és a fáról évente kb. 75 fontnyi (34 kg) szárított virágrügyet, szegfűszeget lehet leszedni. A rügyeket kézzel szedik a nyár végén, majd télen ismételten, utána napon szárítják. A tanzániai Zanzibár szigeten termelik a világon a legtöbb szegfűszeget. Madagaszkár és Indonézia ennél kisebb előállítók. A zsenge állapotban szedett bimbókat pálmalevélbe csomagolva szárítják, s így kapják meg ismert barna színűket.
Kesernyés, kissé égető, erősen aromás izét nagy illóolaj tartalma adja. A jó minőségű szegfűszeg szétnyomva olajat enged, vízbe téve fejjel lefelé süllyed.
Hatóanyaga: az eugenol, mely elpusztítja a parazitákat, mikrobákat és a gombákat. Immunrendszer erősítő és vitalizáló hatású.
Hatása: A szegfűszegolaj fertőtlenítő hatását már a középkorban is alkalmazták a járványok idején. Az orvosok szegfűszeget rágcsáltak, valamint szegfűszegből készült láncot viseltek nyakukban, amikor felkeresték betegeiket. Nem csak antiszeptikus hatással bír, hanem nyugtatóan hat az emésztőrendszer simaizmaira. Étvágygerjesztő anyagokat, és fogfájás csillapító hatóanyagot is tartalmaz.
Érdekesség, hogy Indonéziában cigarettát is töltenek szegfűszeggel, ezt hívják kreteknek.
