Articsóka

Image
A Földközi tenger térségéből származik. Magyarországon, mint kerti dísznövényt ismerik. A fel nem nyílt virágfejeket zöldségként fogyasztva már a görögök és a rómaiak is termesztették.
Napjainkban már csak kerti kultúrában található, főleg Franciaországban és Spanyolországban termesztik.
Az articsóka kétszer is terem, márciustól májusig és októbertől decemberig szüretelhető.
A növény igen gazdag ballasztanyagokban, káliumban, foszforban, magnéziumban, vasban és B1-vitaminban. Tartalmaz fehérjét, szénhidrátot, zsírt, nátriumot és kalciumot is, valamint A-, B2-, és C-vitamint. 100 grammban mindössze 55 kcal energia van
Gyógyhatásait régóta ismerik. Használták afrodiziákumként, vizelethajtóként, leheletfrissítőként, sőt dezodoráló szerként is. Bizonyos dél-európai és egyéb országokban a népgyógyászat szerves részét képezi - gyakran alkalmazott gyógynövény. Az olaszok a levelét, a szárát és a gyökerét is használják. Népi gyógyítóik szerint a növény levelei nyersen vagy forrázatként elkészítve vizelethajtó hatásúak, a szárból forrázással készült 24 órás kivonat pedig reuma és köszvényes fájdalmak enyhítésére alkalmas.
A cinarin a fő hatóanyaga flavonoidokban gazdag. Ezek az antioxidánsok megakadályozhatják a máj sejtek károsodását, védik a szervezetet a méreganyagokkal szemben, és egészségmegőrző hatással bírnak.
Az articsóka inulint tartalmaz, vagyis egy olyan poliszacharidot, ami csak lassan bomlik le a bélben és lassan szívódik fel. Ezért az articsóka segíthet az étkezések utáni hirtelen vércukorszint-ingadozás megelőzésében. Ez különösen cukorbetegek számára lehet hasznos.
A modern fitoterápiában az articsóka friss leveleiből készült préslé, illetve levélkivonat, és az articsóka kivonatait is tartalmazó készítmények antibiotikus hatásúak. Cinarin, szilimarin tartalmának köszönhetően májvédő funkciója van: enyhíti a méreganyagok okozta májrendellenességeket, elősegíti a májsejtek regenerálódásának. A kutatók 1993-ban mutatták ki először, hogy főbb hatásai közé tartozik az epe termelésének és normális összetételének fenntartása, az epetermelés fokozása, és az epe hígabbá tétel. Elősegíti az epeutak összehúzódását, az megszűnteti az epehólyag atóniás állapotát, az epehólyag-gyulladást, az epehólyag rendszertelen összehúzódását, és az epebántalmakra visszavezethető emésztési panaszokat. A vér zsírtartalmát is csökkenti, ami gyógyír a kórosan megnövekedtet zsírtartalomra, ezért alkalmazható a kóros elhízás kezelésében is. Vizelethajtó, és só-ürítést fokozó hatása is van. Mindemellett a reumás folyamatok kezelésében, érelmeszesedés ellen is alkalmazzák.