Szappanfű (Saponaria officinalis L.)
Népies neve: lábmosófű, tajtékzófű, mosó- vagy tajtékgyökér, legénycsalogató, szappanvirág, habzófű, császárszakáll, festőfű, koporsó-virág, patikai tajtékzófű, kacsaszappan. Szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozik. Eurázsiából származik. Honos Elő-Ázsiában a Kaukázusban, Nyugat-Szibériában. Előfordul Közép- és Dél-Európában, valamint Észak-Amerikába behurcolták. Magyarország egész területén megtalálható. Főként ligetekben, ártereken, utak mentén, füves területeken, fasorok és sövények mentén található meg. Egész nyáron virágzik. Szára 30-70 cm magas, barna színű. Levelei sötétzöld színűek, virágai fehér vagy halvány rózsaszínűek. Hazánkban gyűjthető. A növény hajtásait virágzáskor gyűjtik. A szappangyökér tarackos tövű évelő növény.
Hatóanyagai: A virágos hajtású növényekben több szaponin található, mint a virágtalanokéban. Augusztus-szeptemberben a gyökérdrogot 2-3 éves növények gyökereiből gyűjtik. A novemberben gyűjtött gyökerek szaponintartalma fele az augusztusban gyűjtöttekének. A herba mintegy 5% szaporubrint, szaponint és kevés zsírsavat tartalmaz. A gyökérben is találhatóak különböző szaponinok 5%-ban. Tartalmaz még cukrot, szénhidrátokat, kvillájasavat és nyomokban zsírt is.
Hatásai: Hatóanyagainak köszönhetően jó nyálkaoldó, köptető hatású, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő hatású gyógynövény. A népgyógyászatban gyökérkivonata ekcémák és reumás fájdalmak ellenszereként (külsőleges szerként) ismert.
Habzó hatása miatt alkalmazzák mosószerek, fogkrémek, szappanok gyártásánál.
Mellékhatásai nem ismertek.
