Boróka

Boróka
Boróka

Boróka

Boróka (Juniperus communis)

A közönséges borókának gyakran használt népies neveihez tartozik a gyalogfenyő és a borókafenyő, borovicskafenyő, közönséges boróka is. A boróka a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó örökzöld növény, melynek a tobozbogyója mellett a borókafakátrányát is felhasználják. A növény elterjedése a hűvösebb területekre jellemző. Megtalálható a sík területektől egészen az alacsony hegyvidékekig. A tobozbogyó jellemzője, hogy első évben zöld, majd pedig hamvas kék bogyóiból a harmadik évre lesz csak begyűjthető fekete bogyó. Gyógyászati és más egyéb célokból a megérett tobozbogyót augusztusban vagy szeptemberben kell gyűjteni. A borókakátrányt a boróka fájából száraz lepárlással állítják elő.


Hatóanyagai: Fő hatásai illóolajából, annak további komponenseiből, flavonoid- és cserzőanyag-tartalmából következnek. Gyógyhatás szempontjából a borókának legnagyobb értéke a tobozbogyóból kinyert illóolajának van. Ez az illóolaj nagymértékben tartalmaz alfa- és béta-pinént, de a gyógyhatásért mégis a legnagyobb mennyiségben az oxigén tartalmú, alkohol jellegű szénhidrogén-származékok, mint például a borneol a felelős. Az illóolaj összetétele változó lehet, mely a földrajzi elhelyezkedésétől függ. Jelentős mennyiségben halmozódik fel még a tobozbogyóban erjeszthető cukor, mely gyógyítás szempontjából nem, italtechnológiai szempontból viszont igen nagy jelentőséggel bír. Fontos, hogy csak a teljesen megérett bogyókat gyűjtsük be. Illóolaja nem csak a tobozbogyóban, hanem a fában is felhalmozódik. Megemlítendő a borókánál, még a borókafakátrány, mely természetes anyagok lebontásából származó anyagokból tevődik össze.

A közönséges borókát több módon alkalmazzák manapság. Gyakran találkozhatunk a növénnyel különböző vizelethajtó gyógyteák alkotórészeként. A növény illóolaja antiszeptikus hatású, vizelethajtó és méregtelenítő. A húgyúti fertőzés kezelésére is alkalmas, az által, hogy a károkozó baktériumok fejlődését meggátolja. Más növényekkel társítva a tobozbogyóból előállított forrázat jó hatással van a vesekő kialakulásának megelőzésére. Vesekőképződésre hajlamos személyeknél napi két teáskanálnyi bogyóból készített forrázatot ajánlanak a szakemberek. A hatóanyagoknak köszönhetően a boróka segíti az emésztőnedvek elválasztását, valamint alkalmas a reumás panaszok és az ekcéma kezelésére. A kátrányából kenőcsöket állítanak elő, mely egyes bőrbetegségek kezelésére kiválóan alkalmazható. Már régen is felfedezték a boróka külső jótékony hatását, mert már az indiánok is a fagyási sérülések gyógyítására használták fel.

A boróka nem csak a gyógyászatban foglal el fontos szerepet, de egyéb más területeken is. Ilyen terület például az italgyártás. Az 1500-as években egy kísérletező kedvű, holland patikus borókabogyókból egy új, olcsó vizelethajtót készített, amit gin-nek nevezett el. Ez az ital egyéb okokból is igen közkedvelt lett. Manapság a borókabogyó csak az egyike e közkedvelt ital számos alkotórészeinek. Az élelmiszeriparban különböző sültek fűszereként, a kozmetikai iparban pedig gyógyszappanok formájában terjedt el.

Fontos tudnunk, hogy otthoni felhasználásnál oda kell figyelnünk az illóolaj fogyasztására. Az illóolajból egy nap csak egy cseppet kockacukorra csepegtetve fogyaszthatunk el. Terhesség alatt nem ajánlatos szedni, valamit vesebetegségben szenvedőknek vigyázni kell, mert a boróka erős veseizgató hatással is rendelkezik. Az erős veseizgató hatás miatt, ha vizelethajtásra szeretnénk felhasználni a növényt, előtte minden képen szakember tanácsát kell kérnünk.

Keverékben a következő növényekkel együtt:

  • Veseproblémák esetén vizelethajtásra: nyírfalevél, csalánlevél, mezei zsurló, borsmenta, aranyvessző, cickafarkfű.

Várandós kismamák ne alkalmazzák!

Az adagok pontos betartása mellett hatékonyan használható.

Forrás:

  • Gyógynövény ABC – Németh Imréné Éva – Puedlo Kiadó Felelős kiadó a Puedlo Kft. vezetője www.konyvnet.hu ISBN: 978 9639 673 014 – 2008
  • Gyógyfüvek bibliája – könyv eredeti címe: Earl Mindell’s Herb Bible – © 1992 by Earl Mindell, R.Ph., Ph.D., Carol Colman; Fordította: dr. MÁNYAI SÁNDOR – Magyar kiadás © Glória Kiadó, ISBN: 963 7495 77 O; – 1999
Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: pinterest
Pinterest
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: whatsapp
WhatsApp

Szólj hozzá, vitassuk meg:

Kapcsolódó, hasonló cikkek:

Sütőtök, tökmag (Cucurbita maxima convar)

Sütőtök, tökmag

Sütőtök, tökmag (Cucurbita maxima convar) Őshazája Dél-, és Közép-Amerika. Állítólag a texasi és a mexikói indiánok termesztették ültetvényeiken. Hazánkban is

Tovább olvasom »
Almapektin

Almapektin

Az almapektint, mint természetes élelmirost-forrás, általánosan ajánlott az emésztés javítására, a belek egészségének megőrzésére, a vér koleszterinszintjének csökkentésére, a belek

Tovább olvasom »
Papaya

Papaya

A papaya egy körteformájú gyümölcs zöldessárga vékony héjjal. Gyümölcshúsa puha, lédús és érett sárgabarack illata van. A Karib-szigeteken őshonos, papaya-

Tovább olvasom »



Tetejére görgetés