Nem minden jó, ami jód?!

Nem minden jó, ami jód?!

részlet a Lúgosítás a kórtalanság útja című könyvből

Miért van szükségünk jódra?
A jód, mint a pajzsmirigy hormonok alkotó eleme, a szervezetben igen sokrétű feladatot tölt be:
  • a szervezet hormonegyensúlyának fenntartásában
  • a zsíranyagcsere, a vízháztartás és a vér koleszterin szintjének szabályozásában
  • a hőháztartás szabályozásában
  • a növekedés és nemi érés befolyásolásában (a fogamzás elősegítésében, a vetélések és koraszülések megelőzésében)
  • a fizikai és szellemi teljesítőképesség fokozásában, az intelligencia hányados növelésében
  • az immunrendszer aktivitásának fokozásában
  • sugár-egészségügyi jelentősége pl. radioaktív baleset során; csökkenti a radioaktív jód beépülésének lehetőségét.
Mi a megoldás?
A jódhiány megszüntetésére legalkalmasabbak azok a jódtartalmú szerves készítmények,amelyekben a jód pl. fehérjékhez kötődik, hiszen éppen ilyen jód van jelen az emberi vérben is.
Amikor a jód megbetegít:
Az Európa-szerte 1980-as években kezdődő jódadagolás révén, amit az egészségügy „jódprofilaxisnak”nevezett el, a legtöbb európai ország lakosságának mintegy 70%-a rendszeresen jódozott sót fogyaszt. (2000-ben a magyar háztartások 16%-a használt jódozott sót). Ezen túlmenően az állatok tápjába és a húsipar készítményekbe is kevernek jódozott sót. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy pl. a marhában, a tejben,a tejtermékekben, a baromfiban és a tojásban is van jód.
Dr. Lothar Hotze német professzor a lakosság által vásárolt élelmiszerek jódozásának árnyoldalaira hívja fel a figyelmet. Szerinte a ennek a szervetlen jódnak a túladagolása pajzsmirigy-túlműködést, szívpanaszokat, fogyást és vérnyomás emelkedést okozhat. Egyes esetekben a pajzsmirigy-alulműködést is előidézheti, aminek tünetei többek között koncentráció- és alvászavar, hízás, hajhullás, sőt a túladagolás hajlamosít bizonyos– a pajzsmirigyet megtámadó – autoimmun betegségekre is.
Az általános „jódprofilaxis” szószólói ezzel szemben azt állítják, hogy az említett túlműködéssel járó autoimmun betegségek (Basedow-kór, Hashimoto-betegség) ritkák és a profilaxis áldása nem összehasonlítható azokkal a hátrányokkal, amelyek kevés embernek jelenthetnek gondot.
A tények:
Az általános jódozás bevezetése előtt a Basedow-kór Németország lakosságának 1%-át érintette, ma ez a szám 4%-ra emelkedett. A Hashimoto-betegség, amikor is az immunrendszer teljesen elpusztítja a pajzsmirigyet, ugyancsak jóval gyakoribbá vált. 1995 előtt ez a betegség lényegében nem is létezett Németországban, ma a betegek száma az összlakossághoz mérten 6%. Ez a tendencia nagyon veszélyes,mert e két betegségben szenvedőknél gyakran megfigyelhető más belső-elválasztású mirigyek megbetegedése is. Ez elsősorban a hasnyálmirigy Langerhans szigeteit érinti (I. típusú diabétesz), valamint a mellékvese-kérget (Addison-kór). Ezeket az összefüggéseket azért fontos szem előtt tartani, mert pl. a cukorbetegség világszerte egyre gyorsabban terjed.
Az általános szervetlen jódsókkal történő jódozás hosszabb távon olyan betegségek elterjedéséhez vezetett, amelyek eddig ritkábban fordultak elő, pl. különféle bőrbetegségek, akné, allergiás panaszok,amelyek semmilyen gyógyszerre nem reagálnak, és lehet, hogy spontán javulnak, ha megvonják a betegtől jódot. Például a bőrpanaszok közül a dermatitis herpetiformis Duhring, a jód-akné és a jódallergia fordul elő.

A szervetlen kötésű jód maró hatással van a nyálkahártyára, ezért náthát, kötőszöveti gyulladást, irritációt válthat ki. A jód által előidézett túlműködés fokozza a fényérzékenységet, ami akár életveszélyes fényallergiához vezethet. Mivel a szervetlen jód-vegyület hatással van az idegrendszerre is: testi-lelki nyugtalanság, pánik-és félelemrohamok, agresszivitás és hiperaktivitás lehet a következmény. A jód által fokozott hormontermelés a csontok anyagcseréjét is befolyásolja, ami gyorsíthatja a csontritkulás folyamatát. Ez az agresszív jódsó köhögést, lázat, hasmenést és fejfájást idézhet elő. A tartós jódfogyasztás pedig depressziót és impotenciát okozhat. Végül, de nem utolsó sorban a jód fokozza a nitróz-aminoknak nevezett vegyületek képződését. Ezek a vegyületek bizonyos élelmiszerekben találhatók és köztudottan erősen rákkeltők.Az angliai Birmingham-i Egyetem kutatói rámutatnak, hogy a kezdődő, még panaszt sem okozó pajzsmirigy-túlműködés akár háromszorosára növeli a jód által okozott szívhalált, például a pitvari fibrillációt. Tovább nőhet az időskori demencia, az Alzheimer-kór és a combnyaktörés veszélye.

Dr. Jürgen Hengstmann professzor, a berlini Urban Kórház Pajzsmirigy Ambulanciájának vezetője már 1988-ban azt nyilatkozta, hogy a németek 10-15%-át negatívan érinti az élelmiszerek jódozása. Hotze professzor számadatai szerint a jód miatt már a megbetegedettek száma országosan több, mint 10%.
A feltétlenül szükséges általános jódpótlás!

Japánban hivatalos adatok szerint a napi táplálkozással bevitt jódmennyiség, amely főképpen tengeri eredetű táplálékokból áll, eléri az 500-1000 mikrogrammot, sőt, egyes adatok szerint akár az 1500mikrogrammot is. Talán ez a „japán csoda” biológiai alapja és oka? Ezek az értékek évszázadok-évezredek ta fennállnak. Az egész világon Japánban a legmagasabb az átlagos életkor; a nőké 85 év, a férfiaké elérte, sőt meghaladta a 80 évet (Magyarországon a nők átlagos életkora 75 év, a férfiaké 67 év).
A már idézett „Amikor a jód megbetegít” című közleményben (Bio, 2003. 1. sz.) is van egy általános utalás a lényegre: „A tengeri só és a „tenger gyümölcsei” természetes eredetű jódot tartalmaznak, ez a jód érdekes módon a jódra érzékenyek számára ártalmatlannak bizonyul”. Az állítás első része nem igaz, hiszen a tengeri sóban a jód jodidkötésben szerepel, vagyis ez az a jódsó, amiről végleg kiderülhet,hogy jelentős egészségkárosító hatású.
A tudományos vizsgálatok és az évezredes tapasztalatok viszont egyértelműen azt igazolják, hogy az élő szervezetek számára az 1 vegyértékű pozitív kötésben lévő jódion a legfontosabb,a legaktívabb, a legkedvezőbb élettani hatású. Ez a jódnak az emberi és állati szervezet számára legtermészetesebb állapota, amely a tengeri flórában és faunában évmilliók óta biotranszformált állapotban fordul elő.
Dr. Issekutz Béla professzor, a „Gyógyszerrendelés” című könyvében írja: „A szerves jódvegyületek közül azok használhatók a szervetlen jódsók helyett, amelyek a szervezetben elbomolva jódhatás kifejtésére képesek. Ezek többnyire ízetlenek, a gyomrot nem bántják, s lipotróp (zsírbontó) tulajdonságuk révén az idegrendszerben is hatnak”. Tudományos vizsgálatokkal bizonyítható, hogy az elemi jódmolekula, jódion az emberi táplálékként is szolgáló poliszacharid speciális térhatására pozitív ionkötést hoz létre, stabil, komplex kémiai kötést alakít ki.
A biotranszformált természetazonos szerves jódkészítmény így az élő szervezetek, emberek, állatok, növények jódszükségletének természetes tápanyag-bevitellel történő jódpótlására, biológiaiés fiziológiai ismeretek, tapasztalatok és vizsgálatok szerint tökéletesen megfelel, mert:
  • A jód összes toxikus hatását elveszíti, nem vált ki jódérzékenységet, jódizmust;
  • Biológiailag a legaktívabb formát veszi fel, kitűnően felszívódik az élő szervezetben, nincs túladagolási veszélye;
  • Kórokozókat előlő, illetve szaporodásukat gátló hatása más vegyértékű jódot tartalmazó készítményekhez képest a legaktívabb és legártalmatlanabb (nem okoz pl. nekrózist, jódizmust);
  • Stabil, jól tárolható, nem illékony, nem bomlékony;
  • Nincs kellemetlen szaga és íze, gyakorlatilag íztelen;
  • Megfigyelések és tapasztalatok szerint, az általunk ajánlott jódvegyület okos vagy intelligens jódkészítménynek is nevezhető, mert akkor kerül a pajzsmirigybe, amikor bizonyos, a májban termelődő enzimek felszabadítják belőle a jódot. Ezek az enzimek csak jódhiányos állapotban képződnek a szervezetben.
    Amikor pedig a jód már elegendő a szervezet számára, akkor a felesleg egyszerűen kiürül!
Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: pinterest
Pinterest
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: whatsapp
WhatsApp

Szólj hozzá, vitassuk meg:

Kapcsolódó, hasonló cikkek:




Tetejére görgetés