Zab

Image
A zab /Avena sativa L./ az Avena nemzetségbe tartozik, ahol vad- és kultúr fajok egyaránt találhatók. A kultúrzab-fajok közül legfontosabb és legelterjedtebb az abrakzab. A termesztett zabok két típusra oszthatók: pelyvászabok és csupaszzabok csoportjára. A vadzabok veszélyes gyomnövények, amelyek közül legismertebb a hélazab /Avena fatua L./, amely egyébként az abrakzab ősének is tekinthető.
A zab a kalászos növények között viszonylag későn került termesztésre. Kezdetben, mint gyomnövény volt ismert. Termesztése valószínűleg Németország területén a Római Birodalom fennhatósága alatt kezdődött. Nemesítésében rejlő lehetőségekre viszonylag korán felfigyeltek és a háborús készülődés időszakában a németek és angolok egymással versenyben nemesítették a zabfajtákat a lakosság számára.
A zab a hűvösebb, csapadékosabb éghajlat növénye, ilyen viszonyok között bővebben terem. A zab hazánkban mindenütt megterem, de a hűvösebb és csapadékosabb Dunántúlon, valamint az észak-keleti dombvidéken többet terem. Így ezeken a területeken nagyobb arányokban termesztik, mint az ország többi tájain.
A zab nagyon értékes takarmánygabona. A legtöbb zabot Észak-Amerikában és Oroszországban termesztik.
A zab azonban nem csak értékes abraktakarmány, emberi táplálkozás céljára és élelmiszeripari feldolgozásra is termesztik a sajátos kémiai összetétele miatt. A zab takarmányértéke nagyon jó, amely jól hasznosuló fehérje-, keményítő- és zsírtartalmának köszönhető. Gazdag a mész és foszfortartalma, amely a csontképződést segíti elő. De mindezek mellett még E-vitamint is tartalmaz, ami az apaállatok tenyész képességét növeli. Így a zab főleg a fiatal és tenyészállatok takarmányozására használható takarmánygabona. A zab értékes beltartalma alapján emberi táplálkozásra is alkalmas. A zabpehely, zabliszt, stb. mellett csecsemőtápszerek készítésére is felhasználják. Fehérjéket, B csoportba tartozó vitaminokat, ásványi anyagokat (vas, kobalt, mangán, cink, alumínium és kálium), valamint az A-vitamin előanyagát, a karotint tartalmazza. A bór és a jód is megtalálható benne nyomelemként. A zabszalmafürdőt kovasavtartalma teszi érdekessé. A zab nyugtató hatása főként az aveninre, egy indol-alkaloidra vezethető vissza. Nyugtatószerként főleg a mag alkoholos kivonatát alkalmazzák.
Előnyös élettani hatásának titka a nagy rost- és az alacsony zsírtartalomban rejlik. A rostok számos betegség és kóros állapot megelőzésében hasznosak, hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsük: segítenek csökkenteni a vér koleszterinszintjét és stabilizálni a vércukorszintet. Emellett szerepük van a vastagbélrák, a székrekedés és az elhízás megelőzésében is. Különös, de tény, hogy vannak emberek, akik a rostokat "emészthetetlennek" tartják, mellőzik étrendjükből: az eredmény természetesen székrekedés és annak következményei. A durva rostok ideálisan tisztítják a vastagbelet - ez pedig a hosszú, egészséges élet záloga.
Az élelmi rostok poliszacharidokból és ligninből állnak, fontos szerepet játszva az emésztés folyamatában. Léteznek vízoldékony növényi rostok ezek állaga zselészerű -, amelyek az emésztőrendszerben megkötik a koleszterint, így az nem tud felszívódni. A vízben nem oldódó rostokat pedig a természet "seprőjének" nevezhetjük. Csökkentve a táplálék áthaladási idejét, kevesebb méreganyag felszívódására adnak lehetőséget, mintegy kisöpörve azokat. A modern orvostudomány is bebizonyította, hogy a vastagbél különböző betegségeinek kialakulásában az egyik fő tényező a rostszegény táplálkozás. A zab értékes forrása mind a vízben oldhatatlan, mind az oldható rostoknak, s ez a kettősség az, ami elősegíti az egészséges bélműködést.