Kövirózsa (Sempervivum tectorum)
A kövirózsa a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó örökzöld pozsgás növény, melynek a leveleit használják fel gyógyászati célokra. A kövirózsa fontos alkotóeleme a kiskertek sziklakertjeinek, valamint egyéb napos sziklákon, tetőcserepeken, falakon megtalálható. Hazánkban a vadon előforduló növények védettek.
A népi gyógyászatban a kövirózsa az egyik legrégebben használt, elsősegélynyújtásra alkalmas növényünk, melyet gyakran neveznek még fülfűnek, kőrózsának és mennydörgőfűnek is. A növény fontossága igen régre tehető, mert a IX. században Nagy Károly utasítására minden háztetőre kövirózsát kellett ültetni, hogy megvédje az ott lakókat a villámlástól és a boszorkányságtól.
Hatóanyagai: A kövirózsa leveleiben nagy mennyiségben halmozódik fel szénhidrát, citromsav, almasav és malonsav mellett különféle aminosavak. Ilyen szabad aminosavak közül jelentős az aszparaginsav és a fenolkarbonsav. A fenolkarbonsavnál a kávé- és a klorogénsav felhalmozódása a jelentősebb. A növény tartalmaz még kvercetin-, kempferol- és flavon glikozidokat, cserzőanyagokat. Jelentős a kövirózsa C-vitamin és a nyálka anyag tartalma is.
Hatási: A gyógyászatban a kövirózsa leveléből kipréselt nedvet alkalmazhatjuk külsőleg égési sebek, vágások, rovarcsípések, egyéb sérülések és gyulladások kezelésére. Ezek a gyógyító hatások a növény a hűsítő nyálkájának köszönhetőek. Alkalmas még a présnedv száj-, arc- és középfülüregi gyulladások enyhítésére. A népi gyógyászatban a fülfű elnevezés ennek a tulajdonságnak köszönhető. Ezeken a tulajdonságokon felül a levélből készített forrázat alkalmas a torokgyulladás, a légcsőhurut és különböző szájpenészek ellen. A leveleket salátákhoz is lehet adni, valamint bőrtápláló fürdőt készíthetünk belőle.
