Kisezerjófű (Centaurium erythraea)
Népies neve: epefű, ördögcsíptefű, földepe, cintória, hideglelésfű, hidegűzésfű, százaranyosfű, százforintosfű, lázfű, gyomorfű. A növény Nyugat-Ázsiában, Észak-Amerikában és csaknem egész Európában őshonos. A kis ezerjófű a tárnicsfélék (Gentianaceae) családjába tartozik. Védett növény, vadon növő példányainak gyűjtése tilos. Három fajtája létezik, mely mindegyike megterem hazánkban. Ezek a kisezerjófű, a keskenylevelű ezerjófű és a csinos ezerjófű, de leggyakrabban a kisezerjófű fordul elő száraz réteken, erdőirtásokon, bokrosokban, mezőkön. Júniustól augusztusig virágzik, a termesztett növény föld feletti részét ekkor gyűjtik.
Hatóanyagai: szekoiridoidok, flavonoidok, xanton-származékok, eritaurin keserű glikozida, gyanta, viasz, illóolaj, nikotinsav, oleanolsav.
Hatása: Az ezerjófüvet magában vagy teakeverékekben étvágyjavítónak, emésztés serkentésére, epe- és máj működést serkentőnek, vértisztítónak, továbbá bélrenyheség ellen használják.
- emésztés és eperserkentő
- étvágyfokozó
- enyhíti a puffadás
- vértisztító
- a homeopátia a friss növényt gyomorfájdalmak enyhítésére használja
Külsőleg hajhullás, hajtetű ellen alkalmazható.
Alkalmazása: egy teáskanálnyi ezerjófüvet 3 dl vízzel öntsünk le, majd ezt követően hagyjuk állni 8-10 órát, majd melegítsük fel. Étvágyjavítóként főétkezések előtt fogyasztandó.
A szesziparban a gyomorkeserűk alkotórészeként alkalmazzák. Olcsóbb sörök készítéséhez komló helyett is felhasználják.
Figyelem! Gyomor- és bélfekély esetén használata kerülendő! A kis ezerjófű tartósabb használata (10 napnál tovább) gyomor- és bélnyálkahártya-gyulladást okozhat.
Forrás: Gyógyító növények – Rápóti Jenő, Romváry Vilmos – Medicina Könyvkiadó Rt. – Budapest, 1997