A gombák a XXI. század gyógyítói

Babulka Péter: A gombák a XXI. század gyógyítói

 

Értékes gyógyanyagaink, a gombák

 

Bevezetés

Ha feltesszük azt a kérdést, hogy kinek mi jut eszébe a gomba szóról, akkor a válaszok minden bizonnyal vegyes képet mutatnak. A válaszadók többsége valószínűleg az ehető és a mérgezést okozó gombákat fogja megemlíteni; lesz akinek a növényeket, embereket és állatokat megbetegítő, mikroszkópikus méretű gombák jutnak az eszébe; feltehetően lesz olyan válaszadó, aki a tokaji borpincék falán lévő penészbevonatra vagy a szőlőszemeken lévő nemespenészre gondol; a gyógyszerészek közül néhányan a gyógyászatban széles körben használt anyarozs-készítmények kiindulási anyagát, a rozson élősködő gomba   szaporítóképletét hozzák szóba, és talán lesznek olyanok, akik a különféle szertartásokon évezredek óta használt hallucinogén hatású gombákat említik meg.

 

Az  ehető gombákra jó példa a csiperkegomba, az őzlábgomba, a szarvasgomba, a rókagomba, vagy az ízletes vargánya; a mérgezőkre pedig a galócák. Növényeknél egyebek mellett a lisztharmat-, a peronoszpóra vagy a rozsdagomba fajok okoznak sok kellemetlenséget. Embereknél és állatoknál a kártékony mikroszkópikus gombákra a különféle bőr-, köröm- és emésztőszervi betegségeket okozó Candida-fajok hozhatók fel példaként. A hallucinogén gombák tárgyalásakor pedig a mexikóiak által vallási szertartásokon több mint 3000 év óta használt teonanacatl (e név különböző gombafajokat takar: Conocybe, Psilocybe stb.), vagy a szibériai sámánok használta légyölő galóca (Amanita muscaria) említhető meg.

 

A gombák változatosságának bemutatását folytathatjuk a lekváron, a kompóton, a kenyéren vagy a tejterméken előforduló penészekkel (ezek között legveszélyesebbek az erősen mérgező hatású aflatoxint termelő Aspergillus-fajok), illetve azzal, hogy vannak olyan mikroszkópikus gombák is, amelyek nagyon hasznosak számunkra. Gondoljunk csak a Roquefort- és a Camember-sajton található és sajátosan kellemes ízt adó sajtpenészekre; a téli szalámin fehér bevonatot képző nemespenészre, a tészta kelesztésnél használt élesztőre, a borászatban alkalmazott fajélesztőkre; vagy a mikroszkópikus gombákkal termeltetett antibiotikumokra (az első ilyen antibiotikum, a penicillin felfedezése Sir Alexander Fleming nevéhez fűződik, 1928), a  mezőgazdaságban termésszabályozásra és a virágzási idő beállítására használt növényi hormonra (gibberellin),  a pektinbontó enzimekre vagy a kannapenész által termelt citromsavra.

 

A felsoroltakból jól látható, hogy a gombavilág változatossága rendkívül nagy. Különböző becslések szerint a gombafajok száma azonos lehet a virágos növények számával, amit ¼-½ millióra tesznek. A gombákkal a mikológia tudománya foglalkozik, és e tudomány egyenrangú a növényekkel foglalkozó botanika és az állatokkal foglalkozó zoológia tudományával.

 

A gombák és a növények között a legfőbb különbség az, hogy a gombák a növényekkel ellentétben nem fotoszintetizálnak, hanem az állatokhoz hasonlóan csak szerves vegyületekből képesek energiát nyerni.

 

Ha a gombák előfordulási helye kerül szóba, akkor azt lehet mondani, hogy élnek gombák a levegőben, az édesvizekben, a tengerekben, a talajban, de elhalt és élő szervezetekben (növényekben, állatokban, illetve ezekből előállított termékekben) is. Méretüket szintén a szélsőségek jellemzik. Vannak mikrométeres nagyságú élesztősejtek és vizigombák, és van olyan gomba is (ilyen az óriáspöfeteg), melynek termőteste elérheti a 15 kg-ot és az 50 cm-es átmérőt. A világ legnagyobb élőlénye is egy gomba (a gyűrűs tuskógomba közeli rokona), melyet Észak-Amerikában találtak. A talajban lévő micéliumának terjedelme több hektár terjedelmű.

 

A gombák többsége egysejtű vagy fonalas felépítésű, és csak az ún. magasabbrendű vagy nagygombák esetében találkozhatunk többé-kevésbé differenciált termőtesttel, amely szintén fonalas szerkezetű. A valódi gombák (Eumycota) szárazföldi életmódot folytatnak, szaporodásuk ivaros folyamatok eredményeként keletkező spórákkal, illetve ivartalanul keletkező konídiumokkal vagy gombafonalakkal történik.  Két nagyon fontos rendszertani csoportjuk (határozókönyvektől függően osztályuk vagy törzsük) van, ezek a tömlősgombák (Ascomycetes) és a bazídiumos gombák (Basidiomycetes). Az előbbieknél a spórák a tömlőkben (aszkusz, megvastagodott gombafonal) nyolcasával helyezkednek el, de ebben az osztályban vannak olyan fajok is, amelyek konídiumokkal terjednek. A másik említett osztály a spórákat létrehozó sejtről, a bazídiumról (bunkószerűen megvastagodott gombafonal végéről) kapta a nevét,  melynek felszínén négyesével füződnek le a spórák. Mindkét csoportban vannak kitűnő ízű ehető gombák. A makroszkópikus méretű gombák 95%-a a bazidíumos gombákhoz tartozik.

 

 

A nagygombák tárgyalásakor érdemes említést tenni arról, hogy az ide tartozó ehető és mérgező gombák mellett vannak olyanok is, amelyek ugyan nem mérgezőek, de rossz ízük vagy keménységük miatt nem ehetők. Ezek között azonban találhatók olyanok, amelyek számunkra hasznosak lehetnek, például azért, mert különféle gyógyhatású anyagot tartalmaznak.

 

Több feljegyzés és ásatásokból származó lelet bizonyítja azt, hogy az ősi kultúrák embere már évezredekkel ezelőtt tudott arról, hogy egyes gombáknak nemcsak frissítő, tonizáló hatásuk van az ember szervezetére, hanem jól meghatározott gyógyhatással is bírnak, viszont e tényeket a modern kor kutatói csupán az utóbbi évtizedekben erősítették meg. A kutatások során kiderült, hogy a legtöbb gyógyszertől eltérően, ezeknek a gyógyhatással bíró gombáknak nincs, vagy csak jelentéktelen mértékben van mellékhatásuk.

 

A gombák gyógyhatásainak ősi ismeretére meggyőző bizonyítékul szolgálhat egy közel másfél évtizede tett érdekes felfedezés. Az 1991-ben az osztrák és az olasz határ közelében megtalált, majd Ötzi-nek elnevezett, 5300 éves mumifikált ,,jégember”-nél talált gombák egyike egy nyírfa-tapló volt, mely gombáról ma már tudjuk, hogy hatóanyagai elpusztítják az élősködő többsejtű állatkákat (metazoákat), emellett baktériumellenes és hashajtó hatása is van. A kutatók Ötzi végbelének vizsgálatakor olyan bélélösködők szaporítóképleteit találták meg, amelyek alhasi fájdalmat és időszakos vérszegénységet idéznek elő. A kutatók véleménye szerint Ötzi arra használta a nyírfa-taplót, hogy megvédje magát, illetve emésztőrendszerét a metazoák és a mikobaktériumok (közéjük tartoznak a tuberkulózist okozó Mycobacterium fajok) okozta megbetegedésektől. Ötzi jobb oldalához kötve egy másik taplógomba is volt, mégpedig egy bükkfa-tapló, ami megszárítva tűzgyújtásra, valamint a parázs életben tartására és nagy távolságra történő szállítására alkalmas. Valószínűleg mindkét gomba fontos szerepet töltött be a ,,jégember” életében, illetve az Alpokban tett útjain a mindennapok okozta nehézségek túlélésében.

 

A különböző földrészek őslakosai felfedezték azt, hogy a likacsosgombák különösen jótékony hatásúak a fertőzések elleni védelemben és a fertőzések okozta betegségek kezelésében. A ,,jégembernél” talált nyírfa- és bükkfa-tapló külsőleg és belsőleg alkalmazva egyaránt erős antibakteriális hatással rendelkezik. Habár a taplógombák kemények, és általában túlságosan szívósak ahhoz, hogy meg lehessen őket enni, a régi korok emberei felfedezték azt, hogy megfőzve az egészséget megerősítő és betegségeket megelőző  hatású tea készíthető belőlük. A taplógombákat ezenkívül évszázadok óta használják különféle sebekre tehető pakolások készítésére.

 

A  nagygombák gyógyhatásainak megítélése napjainkig többnyire csak néprajzi, kultúr- és orvostörténeti  érdekesség volt, és jelenleg még csak a kezdetén vagyunk annak, hogy megérthessük azt a sokféle, egészségre kifejtett jótékony hatást, ami a gombákban rejlik.

 

A gyógyító hatású gombák iránti érdeklődés felkeltésében fontos szerepe volt annak, hogy a Japán Nemzeti Rákkutató Intézet egyik munkatársa, Ikekawa doktor, az 1980-as évek végén egy 14 évig tartó epidemiológiai vizsgálat eredményeit mutatta be egy konferencián. Vizsgálatai során Ikekawa azt tapasztalta, hogy a Magyarországon is növő téli fülőkegombát (japán neve enoki) termesztő családok körében lényegesen (mintegy 50%-al) alacsonyabb volt a daganatos megbetegedések előfordulási aránya, mint az e gombát nem termesztő és azt rendszeresen nem fogyasztó embereknél. E megfigyelést követően nagyszabású vizsgálat indult el a hatásért felelős anyagok megismerése érdekében, majd e kutatómunka eredményeként fedeztek fel egy vízoldékony és szájon át adva hatékony immunstimuláló vegyületet, a proflamint. Brazíliában egy, a gombatermesztők és a rendszeres gombafogyasztók körében hosszabb ideig tartó vizsgálat során szintén arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy az ott honos  csiperke gomba (Agaricus blazei) fogyasztása lehet annak a hátterében, hogy a vizsgálatba bevont embereknél alacsonyabb volt a daganatos megbetegedések előfordulási aránya, mint a lakosság többi részénél.

 

Egyre több meggyőző tudományos bizonyítékunk van arra, hogy a gyógyító (vagy gyógyhatású) gombák nem csak adjuváns (más gyógykezeléseket, terápiákat kiegészítő) szerek formájában használhatók, hanem nagyon ígéretesek az egészség megőrzésében és a betegségek megelőzésében, beleértve például az egyre több ember életét veszélyeztető rákos (daganatos, tumoros) megbetegedéseket is.

 

A gyógygombákról szóló füzetünk célja az, hogy a hazánkban még kevéssé ismert és használt gyógygombákról és használatuk sokoldalú lehetőségeiről adjunk vázlatos képet, annak reményében, hogy ezek a nagyon ígéretes gyógyhatású anyagok a jövőben sokak számára jelentenek majd gyógyulást és tartós egészséget.

 

 

A gombák szerepe az egészségmegőrzésben és a különféle betegségek gyógyításában

Az utóbbi 2-3 évtizedben valamennyi földrészen megnövekedett a szerepük azoknak a speciális élelmiszereknek és a táplálkozás kiegészítésére fogyasztott növényi-, állati- és ásványi eredetű anyagoknak, melyeknek fogyasztását a helytelen táplálkozás okozta vitamin- és ásványi anyag hiányok pótlására, az egészség és a jó közérzet megőrzésére, illetve egyes betegségek megelőzésére és előfordulásuk kockázatának mérséklésére javasolnak. Napjainkban ugyanis egyre inkább elfogadottá válik az a nézet, hogy a helyes táplálkozás szabályozza és kedvező irányban alakítja a szervezet egyes funkcióit, fontos szerepe van az egészség megőrzésében, a szervezet egyensúlyi állapotának - a homeosztázisnak - a fenntartásában, és nélkülözhetetlenek számos betegség előfordulási kockázatának a csökkentésénél.

 

A különféle zöldségekkel, gyümölcsökkel, gabonafélékkel, (gyógy)gombákkal és egyéb élelmiszeranyagokkal kapcsolatos tudományos kutatásokban az utóbbi években nagyon komoly előrelépés következett be. A kutatások egyik fő célja ugyanis az volt, hogy a nagy népességet érintő és hosszú ideig tartó ún. epidemiológiai vizsgálatok segítségével próbálják meg minél jobban megérteni a táplálkozás élettani és örökléstani jelentőségét, illetve azt, hogy a táplálkozás és az ételek egyedi összetétele hogyan  hat az egészség vagy a betegség kialakulására.

 

Az utóbbi néhány évtizedben elvégzett epidemiológiai, hatástani és klinikai vizsgálatok eredményei alapján a táplálkozással foglalkozó szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a rostokat, a szervezet számára fontos (esszenciális) zsírsavakat, vitaminokat, polifenol vegyületeket, karotinoidokat, különféle poliszacharidokat, szterolokat  és egyéb, növényi és állati eredetű anyagokat kedvező arányban és mennyiségben tartalmazó étrendnek például az érelmeszesedés folyamatának lassításában, a kórosan magas vérnyomás és a koszorúsér megbetegedés kockázatának mérséklésében, illetve többféle rákos megbetegedés előfordulási gyakoriságának csökkentésében lehet komoly jelentősége.

 

Azok a felismerések, miszerint a táplálékként fogyasztott anyagoknak a tápanyagok biztosításán túl betegségmegelőző és egyéb hatásuk is lehet, arra sarkallták az élelmiszerek, gyógyszerek és gyógyhatású  készítmények gyártóit,  hogy olyan, ,,dúsított vagy felerősített” hatású élelmiszereket, étrendkiegészítő és egyéb, élelmiszerekkel is bevihető anyagokat tartalmazó, koncentrált készítményeket állítsanak elő, amelyek fogyasztásával a szokásos táplálkozás jól kiegészíthető, a szervezet zavartalan működéséhez szükséges tápanyagok bevitele ideálissá tehető, bizonyos betegségek előfordulásának kockázata csökkenthető, és bizonyos kóros folyamatok is visszafordíthatók.

 

A táplálkozás és az egészség közötti szoros kapcsolat felismerésének köszönhetően alakult ki többek között a funkcionális táplálékok (vagy funkcionális élelmiszerek) fogalomköre, illetve a funkcionális táplálkozás tudománya. Egy élelmiszert rendszerint akkor tekintenek funkcionálisnak, ha olyan alkotórész(eke)t tartalmaz (akár van  táplálkozási értéke, akár nincs), amely(ek)nek egy vagy több olyan jól meghatározott tulajdonsága van, ami pozitív hatással van az emberi szervezetre.

 

Az étrendkiegészítő készítmények vagy funkcionális élelmiszerek érdekes  és sajátos csoportját alkotják a gyógy(hatású)gombák és gombarészek (termőtest vagy micélium), ill. a belőlük előállított és részben standardizált gombakészítmények (gombaporok, gombakivonatok, gyógygombák hatóanyagkeverékei és izolált hatóanyagai; a gyógyhatású gombakészítményeket angolul mushroom nutraceuticals néven foglalják össze). A gyógyhatású gombatermékek fogyasztásakor a hangsúly nem a gombák jól ismert összetevőin (fehérje, nyersrost, ásványi anyagok stb.) és ezen anyagok élettani hatásain van, hanem azokon az anyagokon (pl. gomba-poliszacharidokon, triterpéneken, nitrogén-tartalmú vegyületeken), amelyek a szokásos kedvező étrendi hatáson túl immunmoduláns és immunstimuláns; baktérium-, gomba- és vírusellenes; antioxidáns, gyulladáscsökkentő, daganatok (tumorok)képződést gátló és egyéb hatásokkal is rendelkeznek, és emellett jelentős mértékben hozzájárulhatnak az egészség megőrzéséhez, a különféle betegségek megelőzéséhez és előfordulási gyakoriságuk mérsékléséhez.

 

A gyógyhatású gombákkal végzett kutatások fontosabb irányvonalai, válogatás a legfrissebb kutatási eredményekből

A gyógyhatású gombákkal kapcsolatos vizsgálatok és kutatások sokoldalúságát jól példázza, hogy a 2005 októberben Washingtonban megrendezett Nemzetközi Gyógygomba Konferencián a meghirdetett témakörök az alábbiak voltak:

     hatóanyagok (antioxidáns és szabadgyökfogó, gyulladáscsökkentő, tumorellenes, baktérium-, gomba-,  vírus- és egyéb mikróbaellenes, immunmoduláns stb. hatásokkal),

     biotechnológiai alkalmazások és gombakészítmények,

     termesztési és feldolgozási módszerek,

     a gombák elterjedése és az ökológia egyes kérdései (különös tekintettel az ökológiai rendszerekre és a biológiai sokféleségre), 

     gyógygombák népi alkalmazásai,

     a szabályozások kérdései és az étrendkiegészítő készítményekkel kapcsolatban tett javaslatok,

     gyógyhatású gombákkal kapcsolatos legújabb kutatások (beleértve a folyamatban lévő és a jövőben tervezett klinikai vizsgálatokat),

     a gyógyhatású gombák kiválasztásának kérdései,

     rendszertani kérdések, valamint

      toxikológiai kérdések.

 

Rendszertani megközelítés, kémiai és hatástani vizsgálatok, gombakészítmények piacának mérete

A földünkön élő, szabad szemmel látható ún. nagygombák számát 140.000-re becsülik, azonban a fajoknak csupán mintegy 10-15%-át ismerjük (14-22.000 faj). Hiányos ismereteink ellenére az már bizonyos, hogy az eddig megismert, kémiai és hatástani szempontból megvizsgált gombafajok rengeteg értékes és gyógyhatású vegyületet tartalmaznak.

 

A gombafajok magas száma, illetve az a tény, hogy jelentős részük még ismeretlen, azt sugallja, hogy  a gombákban található gyógyhatású anyagok kutatása különösen izgalmas területe a természetes eredetű, gyógyhatású anyagok feltárásának. A gombák az eddigi vizsgálatok eredményei alapján elsősorban a gyógyhatású (immunrendszer működését

kedvezően befolyásoló és tumorgátló) poliszacharidok tekintetében jelentenek korlátlan lehetőséget a kutatásában. Eddig mintegy 650 fajból mutattak ki poliszacharid vegyületeket. 

 

A sokrétű kutatásoknak köszönhetően mára egyértelművé vált, hogy a gombák a biologiailag aktív anyagok nagyon értékes és gyógyászati szempontból is különleges forrását alkotják. Bár vannak gombák hatóanyagaiból előállított gyógyszerek, többségük nem igazi gyógyszer, de, ahogy az korábban már megemlítésre került, az étrendkiegészítő készítmények egy új és sajátos csoportját alkotják. E készítmények iránt különösen az utóbbi néhány évben mutatkozott nagyon komoly érdeklődés, főként Japánban, az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában. Wasser és Didukh  2004-ben megjelent tanulmánya szerint a gyógygomba alapú étrendkiegészítő termékek éves világpiaci értéke elérte a 9 milliárd USD-t.

 

Magyarországon egyenlőre még viszonylag kicsi az érdeklődés a gyógyhatású gombák iránt, ezért is fontos, hogy az e gombákkal végzett kísérletek eredményeit hazánkban is minél többen megismerjék.

 

Nagyüzemi (ipari) technológiák

Miután a 20. század második felében jelentősen fejlődtek és széles körben elterjedtek a különböző gombatermesztési technológiák, könnyebbé vált a gombák és a gombaszövedékek (micélium) nagy tömegben történő előállítása, és ennek köszönhetően megnövekedett a gyógygomba alapú étrendkiegészítők száma is. Jelenleg a gombalapú készítmények adott hatóanyag-összetételre és -tartalomra történő beállítása (standardizálása), illetve a velük végzett klinikai vizsgálatok emésztik fel a legtöbb pénzt a kutatásban.

 

A gomba termőtestekből és micélium-kultúrából előállított, gombakivonatokat és -hatóanyagokat tartalmazó étrendkiegészítő termékek gyógynövényekkel, valamint a gyógynövényalapú készítményekkel szembeni előnyei az alábbiakban foglalható össze:

  1. 1)a készítmények nyersanyagának többségét termesztéssel állítják elő és nem vadon gyűjtik, ez segíti a gombafajok biztos beazonosítását és egyben csökkenti a hamisítás, illetve az összetévesztés veszélyeit,
  2. 2)a gombák vegetatív úton nagy mennyiségben és viszonylag gyorsan szaporíthatók, az ily módon előállított gombák egy klónhoz tartoznak (klón: állati vagy növényi sejtek, ill. mikroszervezetek ivartalan /vegetatív/ szaporítással létrehozott utódsora, vagy állandóan fenntartott genetikai sorozata. Az ilyen törzsekben minden egyed egyetlen kiinduló sejtnek vegetatív úton létrehozott egyenes leszármazottja),
  3. 3)a nagyüzemi technológiával előállított, gombafonalakból (hifa) álló gombaszövedék (micélium) és a belőle készült termék hosszú ideig tárolható, és e termék genetikai, illetve biokémiai tulajdonságai később is ellenőrizhető,
  4. 4)az egyre jobban terjedő nagyüzemi biotechológiai eljárásoknak (tápoldatos kultúra) köszönhetően micélium-kultúrát nagy tömegben és akár néháhéten belül is elő lehet állítani,
  5. 5)a micélium-kultúrából könnyebben lehet állandó összetételű és jó minőségű gombatermékeket előállítani.

 

A gombák fontosabb tartalmi és hatóanyagai

A szárított gombák fehérje tartalma csak kis mértékben alacsonyabb, mint a tejé vagy a húsé (a szárazanyag-tartalomra vonatkoztatott mennyisége 30-40%). Az összes esszenciális aminosavat tartalmazzák. Szénhidrát- és rosttartalmuk  szárazanyagra viszonyítva 10-20%, ill. 30-35%.  A gombák szénhidrátjainak jelentős része kitintartalmú, nehezen emészthető diétás rost és ily módon alacsony a kalória értéke. A gombák fontos ásványi anyag és vitaminforrások is. A gombákban lévő zsíradékok mennyisége szárazanyag-tartalomra  vonatkoztatva 2-8%, ezek egy része szabad zsírsav.

 

A gombák terápiás szempontból legfontosabb hatóanyagainak a poliszacharidok (cukrokból álló makromolekukák) és a poliszacharid-fehérje komplexek (fehérjékhez, illetve amonosavakhoz kötött poliszacharidok) bizonyultak, de gyógyhatásaik miatt szterolok, triterpének, alkaloidok, lektinek és egyéb anyagok is figyelmet érdemelnek. Az 1. és a 2. táblázat a teljesség igénye nélkül tartalmazza néhány, elsősorban az e füzetben részletesen tárgyalt gyógyhatású gombában található hatóanyagokat, ill. a legfontosabb hatóanyag csoportokat.

 

Ha a gombák legfontosabb hatóanyagainak tartott poliszacharidokat más polimer vegyületekkel, például fehérjékkel vagy a nukleinsavakkal hasonlítjuk össze, akkor azt mondhatjuk, hogy a biológiai információk tárolása és átadása tekintetében a poliszacharidok sokkal több lehetőséget hordoznak magukban. Ennek oka pedig az, hogy amíg a nukleotidokat felépítő nukleinsavak vagy a fehérjékben lévő aminosavak csak egyféle kötéssel tudnak egymáshoz kapcsolódni, addig a poliszacharidokban a különböző monoszacharid egységek különböző pontokon kapcsolódhatnak egymáshoz, így egyenes (lineáris) és elágazó vázat egyaránt ki tudnak alakítani. A poliszacharidok szerkezetének ez a lehetséges változékonysága adja meg a magasabb rendű szervezetekben a sejtek közötti kölcsönhatásokat (interakciókat) szabályozó pontos mechanizmusok rugalmasságát.

 

A gombákban a poliszacharidok gyakran glükánok formájában vannak jelen. A glükánok  glükóz (szőlőcukor) alapegységekből összetett cukrok. Ezen kívül vannak még galaktánok, fukánok, xylánok, vagy mannánok, attól függően, hogy vázukat milyen cukrok alkotják. A heteroglükánok fő alkotórészként oldalláncaiban arabinózt, mannózt, xilózt, glükoronsavat és glükózt tartalmaznak, alkalmanként különféle kombinációkban.

 

A poliszacharidoknak a gomba termőtestekből és micélium-kultúrából történő kinyerésére és tísztítására számos eljárást alkalmaznak. A tumorellenes hatású poliszacharidok a gombák sejtfalaiban találhatók. Egy japán kutatócsoport két évtizedes munkával egy igen gazdaságos extrakciós és tisztítási eljárást dolgozott ki, melynek lényege az alábbiakban foglalható össze: először 80%-os alkoholos kivonással eltávolítják az alacsony molekulasúlyú poliszacharidokat, majd ezt követően 3 újabb extrakció (kivonás) következik, mégpedig 100 °C-os vízzel 3 órán át, majd 2%-os ammónium oxaláttal (100 °C-on 6 órán át), illetve 5%-os nátrium hidroxiddal (80 °C-on 6 órán át). Az első kivonáskor a vízoldékony-, a másik kettő alkalmával a vízben nem oldódó poliszacharidokat nyerik ki. A kivonásokat különféle frakcionálási (elkülönítési), kicsapási és egyéb műveletek követik.

 

A gombák termőtesteiből és a micélium-kultúrából elkülönített (izolált) poliszacharidok többsége gyógyhatású. A bokrosgomba esetében a termőtest 29 poliszacharidja közül 20-nak, a micélium-kultúrájában található 28-ból pedig 24-nek van bizonyos mértékű tumorellenes hatása. A gombafajok többségében a termőtestekből magasabb számban lehet poliszacharidokat kinyerni. Például az elterülő rozsdástapló termőtestéből kinyerhető vízoldékony és vízben nem oldódó poliszacharidok száma 2-3-szor magasabb a micélium-kultúrából kinyert poliszacharidok számánál.

 

A bazídiumos gombák között széles körben elterjedt poliszacharidok az egyes fajokban sajátos szerkezetűek és különböző hatásúak. Egyik érdekességük például az, hogy a vegetatív szaporítással előállított törzseik/klónjaik más-más poliszacharidot képesek szintetizálni. Erre hozható föl példaként az, hogy a kresztinnek (PSK) nevezett poliszacharid-fehérjét Japánban  állították elő a lepketapló CM-101 jelű törzséből, a PSP névvel megismert poliszacharid-fehérjét pedig Kínában izolálták a Cov-1 jelű törzsének micélium-kultúrájából. Mindkettő ugyanazt a poliszacharidot tartalmazza, viszont a hozzájuk kapcsolódó fehérjemolekula összetétele, illetve a poliszacharid-fehérje aránya különböző (ld. a 2. sz. táblázatban).

 

A poliszacharid molekulákon laboratóriumokban, biotechnológiai üzemekben különböző szerkezeti átalakításokat végeznek el, melyek elsődleges célja az, hogy a kedvező terápiás hatásokat felerősítsék és a hatóanyagok megfelelő oldékonysági viszonyait különböző okok miatt megváltoztassák.

 

A gomba poliszacharidok hatásaiban megmutatkozó különbségek kapcsolatba hozhatók vízoldékonyságukkal, molekula méretükkel, a molekulák elágazásainak mértékével és formájával. Nehéz egyértelműen meghatározni, hogy milyen összefüggés van a gombák  poliszacharidjainak kémiai szerkezete és tumorellenes hatásai  között, de bizonyos összefüggéseket már sikerült kimutatniuk a kutatóknak. Az például nyilvánvaló, hogy a tumorellenes hatáshoz elengedhetetlenül szükséges az, hogy a poliszacharidok fő láncában (a vázban) β-(1→3), az oldalláncnál pedig β-(1→6) kötés legyen. A csak (1→6) kötéseket tartalmazó glükánok gyengébb hatásúak. A tumorellenes hatás szempontjából a molekula mérete is fontos, a nagyobb molekulasúlyú glükánok rendszerint hatékonyabbak, mint az alacsonyabb molekulasúlyúak.

 

A gombák hatóanyagainak fontosabb hatásai  

A Távol-Keleten régóta használnak ehető és étkezésre nem alkalmas gombákat gyógyhatásuk miatt különféle erősítő italok, teák és levesek készítésére, illetve gyógygomba- és gyógynövény keverékek részeként.

 

A gyógyító gombák termőtesteit frissen vagy szárítva, apróra vágva vagy porítva, és kivonat formájában használják fel; a micéliumból port és kivonatokat készítenek; a termőtestből és a micélium-kultúrából előállított kivonatokat pedig standardizált vagy standardizálás nélkül előállított tabletták, kapszulák formájában értékesítik az étrendkiegészítő és gyógyhatású termékek piacán.

 

 A gyógyhatású gombákból részleges vagy magas tisztasági fokban kinyert anyagokat (pl. PSK, PSP, Maitake D-frakció, lentinán) egyes ázsiai országokban gyógyszerként vagy gyógytermékként használják a gyógyászatban. A felsorolt termékeknek fontos tulajdonságai, hogy az esetek többségében kedvezően hatnak az ember immunrendszerére, gátolják egyes tumorok (daganatok) fejlődését, csökkentik a kórosan magas vérnyomást és a vérzsír koncentrációját, gátolják bizonyos kórokozók a szaporodását, felgyorsítják a fertőzések okozta megbetegedések lefolyását és csökkentik a gyulladást, és egyéb értékes hatásokkal is rendelkeznek.  A 3. táblázat több mint 30 féle gyógyhatású gombafaj hatásait és alkalmazási lehetőségeit foglalja össze tájékoztató jelleggel. Ez utóbbit azért kell hangsúlyozni, mert  egy-egy megadott hatás érvényesülése minden esetben a gomba termőtestekben és a micélium-kultúrában jelenlévő  hatóanyagok mennyiségének és összetételének, a felhasználási formáknak, az egyes készítmények napi adagjainak,  és a fogyasztás időtartamának a függvénye. Ugyancsak fontos megjegyezni, hogy egyes, nehezen körülhatárolható hatásokat (pl. idegi tonizáló, vesetonizáló, májtonizáló) változatlanul vettük át a megadott forrásmunkákból.

 

A világ szinte minden pontján nagyon intenzív kutatásokat folytatnak azoknak a terápiás problémáknak a megoldására, amelyeknél a gyógyhatású gombák használata is szóba jöhet. A gombákkal végzett kísérletek eredményei alapján meg kell jegyezni, hogy a modern gyógyszerek többségével ellentétben az eddig megismert gyógygombák és készítményeik egyáltalán nem vagy csak kis mértékben idéznek elő kedvezőtlen mellékhatásokat az emberi szervezetben. Ez  mindenképpen komoly figyelmet érdemlő szempont a hatékony és biztonságosan alkalmazható étrendkiegészítő- és gyógyhatású készítmények, illetve gyógyszerek kutatása terén.

 

A gyógyhatású gombák, gombakivonatok, a gombákból kinyert hatóanyag együttesek és izolált gombavegyületek nagyon sokféle hatással rendelkeznek, ezért a füzet korlátozott terjedelme miatt a gyógygombáknak három kiemelten fontos és jellemző hatására hívjuk külön fel a figyelmet.

 

Immunstimuláns és immunmoduláns hatások

A gyógygombák legismertebb hatásaiként az immunstimuláns (immunerősítő) és immunmoduláns (immunrendszer működését kedvezően befolyásoló) hatásokat említik, mely hatások érvényesülése elsősorban a nagymolekulasúlyú poliszacharidoknak(szénhidrátoknak) köszönhető, de ezeket a hatásokat legalább öt másik hatóanyagcsalád esetében is ki lehetett mutatni. Itt szükséges megjegyezni azt is, hogy a szakirodalomban a gyógynövények és gyógyhatású gombák immunrendszerre kifejtett hatásainak tárgyalásakor leggyakrabban a fentebb említett immunstimuláns és immunmoduláns kifejezéseket használják (nem egy esetben felváltva), de találkozhatunk az immuntonizálás és az immunreguláció fogalmával is. Miután a szervezet immunvédekezése nagyon bonyolult és több ponton befolyásolható folyamat, nem lehet leegyszerűsítve csak immunerősítésről beszélni (ezért e füzetben a feldolgozott irodalmi forrásokhoz igazodva mindkét fogalmat használjuk). Az, hogy egy-egy adott gombatermék (legyen az frissen vagy szárítva fogyasztott gomba, vagy standardizált készítmény) milyen módon hat az immunrendszerre, az nagy mértékben függ a hatóanyagok összetételétől, a naponta elfogyasztott mennyiségtől, illetve a fogyasztás időtartamától.

 

A gomba-poliszacharidok és egyéb hatóanyagok immunstimuláns és immunmoduláns hatásait részben a szervezet általános immunvédekezésének megerősítésében, részben pedig a tumoros betegek kezelésében hasznosítják (pl. az immunvédekezés megerősítésére, valamint a kemo- és sugárterápiák okozta károsító hatások mérséklésére, a leromlott immunvédekezés helyreállítására). A különféle gomba-poliszacharidoknak és egyéb hatóanyagoknak az  immunvédekezés folyamatában betöltött szerepére az egyes gyógygombák részletes tárgyalásakor teszünk utalásokat.

 

Több vizsgálat eredménye mutatja azt, hogy a gombaösszetevők megfelelő keverékének alkalmazásakor erőteljesebb és összetettebb immunválaszok érhetők el. Az egyik kísérlet eredménye szerint például egy adott keverék erőteljesebb hatást mutatott a természetes ölősejtek és a makrofágok aktivitásának fokozásában, mint amikor a gombákat, illetve hatóanyagaikat ugyanakkora adagban és módon, de külön-külön alkalmazták.

 

 

Tumor(vagy daganat)ellenes hatások

Ikekawa több mint 35 évvel ezelőtt elsők között adott számot különféle gombák (pl. a likacsosgombák családjába tartozó fajok) termőtestéből előállított kivonatok állatkísérletekben jelentkező közvetett tumorellenes hatásáról. Az azóta eltelt időszakban rengeteg in vitro és in vivo kísérletet végeztek el, egy sor új tumorellenes és az immunvédekezésre kedvezően ható poliszacharidot, illetve poliszacharid-fehérjekomplexet izoláltak, és ezeket a klinikai gyakorlatban is alkalmazzák, elsősorban az ázsiai országokban (Japán, Kína, Korea).   

 

A gomba poliszacharidok tumorellenes, immunstimuláns és -moduláns hatásainak fontosabb jellemvonásai és jótékony hatásai az alábbiakban foglalhatók össze:

     gomba vagy gombakészítmények fogyasztása a daganatképződés megelőzésére,

     közvetlen daganatellenes hatás különböző daganatokkal (tumorokkal) szemben,

     daganatos betegek kezelésében kemoterápiával kombinálva az immunrendszer védekezőképességének feljavítása gombakészítményekkel -hatóanyagokkal,

     tumoráttétekkel szembeni védő hatás biztosítása.

 

A gomba-poliszacharidok tumorellenes hatásukat az esetek legnagyobb részében a gazdaszervezet immunválaszainak aktiválásán keresztül fejtik ki. Az ilyen hatással bíró  anyagokat biológiai válaszmoduláló anyagoknak (biological response mudulators, BRMs) nevezik. Ezek az anyagok: (1) nem károsítják a szervezetet és arra nem jelentenek további stresszt, (2) segítik a szervezetet abban, hogy a különböző környezeti és biológiai stresszhez alkalmazkodjanak, (3) a szervezetre nem specifikus hatást fejtenek ki, és valamennyi nagyobb szervrendszert (beleértve ideg-, immun-, hormonális), illetve a szabályozórendszert támogatják.

 

A tumorellenes hatásra vonatkozóan a legtöbb klinikai  vizsgálati eredmény főként a korábban említett országokban kereskedelmi forgalomban lévő, gomba-poliszacharidot tartalmazó termékekre van. Ilyen anyagok a lentinán, a PSK (kresztin)és a skizofillán, de meggyőző új bizonyítékok vannak például a pecsétviaszgomba, a téli fülőke és más gombafajok poliszacharidjainak tumorellenes hatására is.

A 4. táblázatban néhány poliszacharid és poliszacharid-fehérje komplex-szel végzett klinikai kísérlet összegzése található Parris M. Kidd 2000-ben megjelent tanulmánya alapján.

 

A daganatos betegek kezelésénél az egyik legfontosabb cél az, hogy a műtétek után megakadályozzák a daganatok kiújulását. A fent említett gomba-hatóanyagok közül többnek is komoly  jelentősége van a klinikai gyakorlatban, részben a daganatok kiújulásának, részben az áttétek kialakulásának a megakadályozásában. Többféle daganatos megbetegedés  gombakészítményekkel történő kezelése során a betegek túlélési idejének meghosszabbodását és a túlélő betegek számának növekedését tapasztalták, az előforduló mellékhatások pedig átmenetiek és enyhék voltak.

 

A klinikai alkalmazások során szerzett tapasztalatok szerint a gomba-poliszacharidok és a poliszacharid-fehérje komplexek hatása akkor a legeredményesebb, ha azokat  kemoterápiával vagy műtéti terápiával kombináltan alkalmazzák. Ezen utóbbi  beavatkozásoknál az immunrendszer védekezőképessége gyakran erősen leromlik, amit a gombák poliszaharidjainak segítségével egyes esetekben helyre tudnak állítani.

 

Jelenleg a távol-keleti országokban több helyen is alkalmazzák a gombákból kinyert hatóanyagokat, például a műtéten átesett daganatos betegek terápiájában. A felhasznált készítmények (pl. PSK) egy része nemzetközileg is jegyzett gyógyszergyárak fejlesztési munkájának az eredménye. A gyógykezelésekben leggyakrabban alkalmazott ,,gombakészítmények” különféle poliszacharidok és  poliszacharid-fehérje komplexek, melyek képesek arra, hogy felerősítsék a szervezet veleszületett (nem-specifikus) és szerzett (specifikus) immunválaszait, és olyan immunsejteket aktiváljanak, amelyeknek fontos szerepük van a szervezet egyensúlyi állapotának, a homeosztázisnak a fenntartásában.

 

A gomba-poliszacharidokkal és poliszacharid-fehérje komplexekkel elvégzett kísérletek eredményei meggyőzően igazolják azt, hogy ezek az anyagok eredményesen alkalmazhatók a klinikai gyakorlatban is, és feltétlenül érdemes intenzív kutatásokat folytatni annak érdekében, hogy minél pontosabb adatokhoz jussunk a tekintetben, hogy (1) mely daganatos megbetegedések esetén és azok mely stádiumában alkalmazhatók a ,,gomba alapú készítmények és -hatóanyagok”, (2) milyen gyógyszerformák, milyen beviteli módok mellett és adagokban alkalmazhatók a leghatékonyabban, (3) a gombák hatóanyagait tartalmazó készítmények önmagukban, vagy a műtéti beavatkozások, kemo- és sugárterápiák kiegészítéseként lehetnek eredményesek, (4) a kezelésektől milyen eredmények várhatók, (5) a készítmények hosszabb távon is biztonságosan alkalmazhatók-e, (6) a gyógyhatású gombák étrendkiegészítőként történő fogyasztásakor milyen hatások és terápiás eredmények várhatók.

 

Antimikróbiális hatások

Suay és munkatársai 204 lemezes és likacsos gombából előállított, több mint 300-féle kivonat vizsgálata során jutott arra  a következtetésre, hogy 45 %-uk in vitro körülmények között gátolta különféle mikróbák szaporodását. A baktériumellenes hatás a gombaellenes hatásnál kifejezettebbnek bizonyult. Ebben a kísérletben a likacsos gombák erőteljesebb antimikróbiális hatásúnak bizonyultak, mint a lemezes gombák. A vizsgált likacsosgombák mintegy 75%-a mutatott valamilyen mértékű antimikróbiális hatást, és csak egy részüknek volt gombaellenes hatása. A lemezes gombák között viszont több volt a gombaellenes (antifungális) hatású faj. A lepketapló például a Candida albicans nevű gomba fejlődését gátolta, éppúgy mint a süngomba vagy a pecsétviaszgomba. Néhány, tumorellenes hatású gomba-poliszacharid bizonyos baktériumokra (pl. Bacillus subtilis, Staphylococcus aureus, Escherichia coli, Pseudomonas aeruginosa) közvetlenül, méreganyagként vagy közvetetten, a gazdaszervezet védekező képességének erősítésével fejtett ki antibakteriális hatást.

 

 

Néhány gyógyhatású gombafaj részletes ismertetése

Az alábbiakban néhány olyan gombafajt mutatunk be részletesebben, melyeknek különféle betegségek megelőzésében és kezelésében van, illetve lehet komoly jelentősége. A bemutatott gombákat nemcsak frissen vagy szárítva hozzák forgalomba, hanem termőtesteikből és micélium-kultúrájukból kivonatokat is készítenek, melyeket különféle gyógyszerformák (például tabletták, kapszulák) hatóanyagaként hasznosítanak. Az alábbiakban tárgyalt gombákat és a belőlük előállított készítményeket elsősorban Kínában, Japánban, az Egyesült Államokban, illetve nyugat-európai országokban forgalmazzák, de bizonyos gyógygombák és gomba-készítmények (pl. shiitake) már Magyarországon is beszerezhetők.

 

A gombák neveinek megadásakor elsősorban a Simon Tibor által szerkesztett határozókönyvet, a Mikológia című tankönyvet, illetve Hobbs és Stamets összefoglaló munkáit vettük alapul. A gombák különböző latin, magyar, angol, japán és kínai neveire vonatkozóan a 3. táblázatban további adatok találhatók.

 

 

Kínai hernyógomba - Cordyceps sinensis (Berk.) Sacc. Link

Leírás, előfordulás 

A kínai hernyógomba a tömlősgombákhoz (Ascomycetes) tartozó és mintegy 400 tagot számláló Cordyceps nemzetség gyógyászati szempontból kiemelt jelentőségű tagja, amely Kína és Tibet 3000 m tengerszint feletti régióinak hideg, havas és mocsaras területein nő.

 

A Cordyceps-fajok olyan rovarpatogén gombák, amelyek elpusztult vagy élő rovarlárvákon, bábokon élősködnek. A gomba gazdaállatai különféle lepkék, elsősorban a kínai gyökérrontó lepke (Hepialus armoricanus Oberthur). Ősszel vagy tél elején az adott fejlődési ciklusban lévő rovar testét (lárva, báb vagy imágó) a gombák spórái beborítják, majd gombafonalat (micélium) hajtanak, melyek a rovar testét fokozatosan behálozzák,  annak anyagait felélik és megakadályozzák a továbbfejlődését. A gazdaszervezetnek csak a ,,bőrét” hagyják meg, majd a gazdaállat fej felőli részéből bújik ki a gomba 4-11 cm hosszú, tuskó vagy ujj alakú, élénk narancsvörös színű termőteste. A gomba teljes fejlődési ciklusa 5-6 évig tart. A sajátos fejlődési ciklusa miatt a kínaiak úgy vélik, hogy ez a gomba nyáron növény(féle), télen állat(féle). Erre utal az a  neve is, hogy ,,nyáron gomba - télen féreg”.

 

Története, hagyományos alkalmazásai

A gomba ismerete és használata Kínában mintegy 3000 évre tekint vissza. A különböző hernyó- és lepkebábok tetemein hirtelen elszaporodó gomba a kínai ember számára mágikus dolognak tűnt és ezért  ott a halhatatlanság jelének tartották. Ez az oka annak, hogy  a megfertőzött rovarok kőből készített szobrocskáit a temetési szertartásokon a halott mellé helyezték, hogy azzal a halál utáni újraszületésre utaljanak.

 

A gomba használatáról szóló első írásos feljegyzések megjelenése egyes források szerint a II. századra tehető. Ezt a gombát a rendkívül ritka előfordulása miatt kizárólag a császári udvarban fogyasztották, vagy valamilyen gyógyítási célra használták. A nemi vágy fokozására, a krónikus fáradtság csökkentésére és a különböző szervek (szív-, tüdő-. vese-, máj-) általános erősítőszereként egyaránt számon tartották. A gomba egyik felhasználási módja például az volt, hogy belőle 1 dekagrammnyit a kacsák gyomrába tettek, majd addig sütötték, amíg a kacsa húsa jól megpuhult. Ezután a gombát kivették a kacsa gyomrából, majd az ily módon készült gombás kacsából 8-10 napon keresztül naponta 2 alkalommal fogyasztottak. Kínában az idős embereknek ma is gyakran ajánlják a hernyógombával töltött kacsát az étrendjük kiegészítésére, és ezt az ételt éppúgy hatásos erősítőszernek tartják, mint a ginzeng gyökeret.

 

A hagyományos kínai orvoslásban a gombát erősítő hatású gyógynövényekkel (pl. ginzenggel) együtt alkalmazzák porítva, teának vagy alkoholban áztatva és tinktúrának elkészítve. Használatát elsősorban a hosszan tartó betegség után a legyengült szervezet felerősítésére javasolják. Egyéb hagyományos alkalmazásai: a tüdő- és a vese működésének erősítése, köhögés csillapítása, a tüdő- és a hörgők váladékának csökkentése; tuberkulózis,  vérzékenység, impotencia, rendszertelen menstruáció, időskori gyengeség, alsó háttáji fájdalom kezelése, éjszakai izzadás megszüntetése és az idegrendszer erősítése.

 

Egyes adatok szerint a gomba egy tudományos találkozó alkalmával már 1726-ban eljutott  Európába, 1728-ban pedig Japánba. Más szerzők viszont úgy vélekednek, hogy a nyugati világban ez a gomba csak 1993-ban vált ismertté, amikor a kínai nemzeti játékokon a futónők 9 világrekordot döntöttek meg. Meglepően jó eredményeiket a sok edzésmunka mellett a hernyógomba használatának tulajdonították. Hiyoshi és munkatársai hosszútávfutók bevonásával egy, kínai hernyógomba micéliumot tartalmazó terméket tanulmányoztak és a kísérletben résztvevő versenyzők 71%-nak javult a teljesítménye, amit részben a légzésfunkciók javulásának, részben a tejsav metabolizmusra kifejtett hatásnak tulajdonítottak.

 

Fontosabb összetevői, hatóanyagai

A szárított kínai hernyógomba mintegy 10-11 % vizet, 8-9% zsírt, 25-26% nyers fehérjét, 18-19% nyers rostot, 28-29% szénhidrátot, ásványi anyagokat (P, Mg, Fe, Ca), vitaminokat (B1, 2, 12, E, K) és esszenciális aminosavakat (pl. glutaminsavat, L-triptofánt, L-arginint, lizint) tartalmaz. A zsíradék több mint 80%-a észterezett formában lévő telítetlen zsírsav (32  % olajsav és 68 % linolsav).

 

A gomba termőtest és a különféle eljárásokkal előállított micélium-kultúra, illetve a belőlük különféle oldószerekkel és kivonási módszerekkel készített kínai hernyógomba termékek legfontosabb hatóanyagai a kis- és nagy molekulasúlyú poliszacharidok (az egyik legfontosabb poliszacharid a kordicepsav), N-tartalmú vegyületek (nukleotidok és nukleozidok, pl.  adenin, adenin nukleotid, uracil, timin, hipoxantin, kordicepin), poliaminok és szterolok (ergoszterol és származékai).

 

Gyógyhatásai

A különböző in vitro és in vivo vizsgálatok során leggyakrabban a gombából vagy a micélium-kultúrából készült, poliszacharidokban gazdag vizes kivonatot, illetve a poliszacharid-mentes alkoholos kivonatot, ritkábban izolált anyagot használtak.

 

Az eddig elvégzett kísérletek során kiderült, hogy a gomba vadon gyűjtött termőteste, a különböző eljárásokkal előállított micélium-kultúra és micélium alapú termékek (folyékony- és fagyasztva szárított kivonatok) egy sor értékes, több szervet, szervrendszert (pl. szív- és érrendszer, máj-, vese-), valamint az egész szervezetet érintő hatással (immunmoduláns, tumorellenes) rendelkeznek.

 

A fentebb már említett drogok, kivonatok és különféle kínai hernyógomba termékek legfontosabb hatásai az állat- és humán kísérletek alapján az alábbiakban foglalhatók össze (megj.: a felsorolt hatások nem minden termékre, kivonatra jellemzőek): (1) segítik a vese méregtelenítő folyamatait, csökkentik a vér- és a fehérjevizelést; (2) serkentik a máj működését és elősegítik a máj lebontási folyamatait; (3) csökkentik a fájdalomérzetet, energizálnak, javítják a szervezet oxigén felhasználását; (4) felerősítik a szervezet elnyomott immunválaszait, kedvezően hatnak az immunrendszer védekezési folyamataira (pl. fokozzák a természetes ölősejtek tevékenységét és a fagócitózist, növelik a makrofágok számát, okozzák az interleukin-2 képződését és a T-sejtek működését); (5) egyes esetekben lassítják, megállítják a tumorok képződésének folyamatát (pl. emlő- és tüdőrákos betegeknél), helyreállítják a daganatos betegek immunvédekezését és növelik a betegek túlélési esélyét;  nagyobb adagban adva az immunrendszer felfokozott működését gátló  (immunszupresszív) cyclosoprinnal azonos erősségű hatást mutatnak (ennek a hatásnak a szervátültetéseknél van jelentősége); (6) a kórosan magas vérzsírszintet, koleszterin- és triglicerid szintet csökkentik, illetve egyéb tulajdonságaik miatt is kedvezően hatnak a szívre (pl. gátolják a koleszterin verőérben való lerakódását, tágítják az ereket, gátolják a vérlemezkék összecsapzódását, segítik vér átfolyását az erekben); (7) oldják a hörgők görcseit, segítik a letapadt kóros nyák kiürítését, könnyítik a légzés; (8) mérséklik a szexuális zavarokat és fokozzák a szexuális teljesítőképességet; (9) antioxidáns hatásúak, gátolják egyes baktériumok és gombák szaporodását, fejlődését (pl. Streptococcus spp., Bacterium mallei, Bacillus anthracis, Pasteurella suiseptica, és Staphylococcus baktériumokét, valamint a Microsporum gypseum és M. lanosum gombákét); illetve oldják a stresszt és a szorongást.

 

A nagyszámú kísérlet adatai arról győzték meg a kutatókat, hogy mindenképpen szükséges olyan véletlenszerű, kettős-vak, placebo-kontrollált klinikai kísérletek beállítása és elvégzése, amelyek segítségével pontos válasz kapható arra a kérdésre, hogy milyen betegségek kezelésére, milyen hatóanyag összetételű és terápiás tulajdonságú kínai hernyógomba termékek használhatók a klinikai és az ambuláns betegellátásban.

 

Alkalmazási területek

A kínai hernyógomba termőtestéből és micélium-kultúrájából készült kivonatok és hatóanyagok felhasználásával készült termékek bármely korcsoportba tartozó férfinak és nőnek ajánlhatók. A gomba és a gombából készült étrendkiegészítő készítmények használatának legfontosabb javallatai: az állóképesség, a fizikai és a szellemi teljesítőképesség fokozása, valamint a legyengült immunvédekezés helyreállítása, az általános egészségi állapot fenntartása.

 

A klinikai kísérletek eredményei alapján az adott összetételű és adott hatóanyagokra standardizált kínai hernyógomba készítmények máj- és vese méregtelenítő, antimikróbiális és antioxidáns hatásúak, és a szervezet védekező rendszerét többféle módon is kedvezően befolyásolják. Különösen ígéretesnek tűnnek egyes májbetegségek (pl. hepatitis B, krónikus májcirrhózis), krónikus veseelégtelenség és vesegyulladás, egyes légzőszervi megbetegedések (pl. asztma, tüdőgyulladás), valamint egyes daganatos megbetegedések (pl. emlőrák, tüdőrák) adjuváns (más terápiákat kiegészítő) kezelésében, de hasznosak lehetnek egyes szív- és érrendszeri megbetegedések (pl. érelmeszesedés), valamint az öregedés folyamatával együttjáró tünetek (krónikus fáradtság, vérkeringés gyengülése, memória zavarok, szexuális zavarok) megelőzésében és kísérő tüneteik mérséklésében.

 

Felhasznált részei, készítmények

A természetben az elpusztult rovar ,,bőrével” együtt gyűjtik a termőtesteket, melyeket megszárítva és csomókba kötve hoznak forgalomba. A legjobb minőségű drogok Kína Qinghai tartományából és Tibetből származnak.

 

A gomba ritka előfordulása, nagy szakértelmet igénylő  meghatározása és a megbízható minőségű, fajazonos és mikrobiológiailag is kellően tiszta termék előállítása érdekében több olyan technikákat is kifejlesztettek, amivel nagy mennyiségben lehet előállítani a természetben begyűjtött gombával azonos biológiai értékű, állandó összetételű és minőségű terméket (pl. micélium masszát, micélium kivonatot). A mesterséges előállítás előnye nem csak az, hogy nagy mennyiségű termékhez juthatnak, hanem az is, hogy a micélium-kultúra előállításához használt tápanyagok segítségével speciális összetételű, adott terápiás hatású termékeket is elő lehet állítani. Kínában, Japánban és Koreában számos módját alkalmazzák a micélium-kultúrák előállításának. Ilyen pl. a rizs-, szójabab szubsztrátumon történő szaporítás, folyékony fermentációval történő előállítás. 

 

A kereskedelmi forgalomban vannak CS-4 jelzésű termékek, melyek nyersanyagának előállításához a kínai hernyógomba adott termőhelyről gyűjtött populációinak a spóráit használják fel. Ezek a termékek ugyanazokat a hatóanyagokat tartalmazzák, mint a természetben élő gomba. Bizonyos jótékony élettani hatásokat (pl. állóképesség fokozása, fáradtság csökkentése) csak ezzel az anyaggal mutattak ki klinikai kísérletekben.

 

A kínai hernyógomba termőtestéből vagy micélium-kultúrájából készült kivonatok felhasználásával előállított készítményeket adott hatóanyagra (pl. adenozinra, kordicepinre) standardizálják.

 

Ajánlott napi adagok

Általános erősítőszerként 3-9 gramm por, naponta két alkalommal, vagy ezzel egyenértékű készítmények (pl. kivonatok).

 

Megjegyzések

A hernyógomba-termékek eredetével és azonosításával kapcsolatban számos probléma merül fel. Az eredeti micélium Paecilomyces hepiali néven vált ismertté, a többi izolátum viszont új fajként jelent meg, mint pl. Mortierella hepiali, Scytalidium hepiali és Tolypocladimin sinensis. Az, hogy egyetlen gombafajból származó micéliumnak és micéliumterméknek négy neve is lehet, az számos kérdést vet fel a nevek érvényessége, illetve hitelessége körül, aláhúzva a nehézségét annak, hogy a vadon lévő állományokból tiszta törzset/micélium vonalat lehessen előállítani. Néhány évvel ezelőtt Chen és mtsai mutattak rá arra, hogy a Cordyceps nemzetségben rendkívül nehéz az egyes taxonok meghatározása és az egymással szoros kapcsolatban álló, de mégis különálló taxonok Cordyceps sinensis név alatt egy csoportot alkotnak. Miután egyes Cordyceps fajok és törzsek az immunrendszer működését gátló (immunszuppresszív) hatásúak, az azonosításban elkövetett hibáknak, tévedéseknek súlyos orvosi, terápiás következményei lehetnek.

 

Annak ellenére, hogy a hernyógomba-fajok közül a kínai hernyógomba a legismertebb, ebből a nemzetségből fajok százait (egyes mikológusok szerint a nemzetség fajainak száma 400) kell még megvizsgálni terápiás hatások szempontjából. A kínai hernyógomba mellett  az alábbi fajoknál mutattak ki figyelmet érdemlő gyógyhatásokat (pl. tumorellenes és  immunstimuláns): C. militaris, C. cicadae, C. barnesii, C. shanxiensis, C. subsellis  és C. capitata.

 

 

Shiitake (Illatos gomba, japán fagomba) - Lentinula edodes (Berk.) Pegler

Leírás, előfordulás

Az shiitake a Polyporales rendbe és a Polyporaceae családba tartozó Lentinula (=Lentinus) nemzetség gyógyászati szempontból legfontosabb faja, melyet Kínában illatos gombának, Japánban shiitake néven ismernek, és nálunk is inkább ezen a néven vált ismerté (a shii a Távol-Keleten élő Pasania nemzetségbe tartozó fa neve= Pasania cuspidata, take=gomba).  Gyógyhatásait Kínában és Japánban mintegy 2000 éve ismerik. Kalapja világos vagy sötétbarna, 5-12 cm átmérőjü. Fehér vagy krémszínű lemezeit fiatalon fátyolszerű burok veszi körül. Érett korukra a lemezek gyakran rozsdafoltosakká, élük pedig szabálytalanul fűrészessé válik. A kalap felülete sima, de lehet pikkelyes, vagy mélyen barázdált is. A tönk világosabb színű a kalapnál, és pikkelyes. Japánban két típusát különböztetik meg, a vastaghúsú ,,donkót” és a vékonyhúsú ,,koshint”. Kizárólag a már elhalt fák törzsén és főleg tölgyfán, bükkön és gesztenyén él. Az enyhén fokhagymás ízű,  jó szöveti szerkezetű és kíváló eltarthatóságú shiitake világszerte elterjedt gomba, amiből a csiperke után a legtöbbet termesztenek (évente több mint 1.000.000 tonnát). Kelet-Ázsiából a föld több országába szállítják. Az Egyesült Államokban és Európában is termesztik. Magyarországon a 70-es években kezdtek el foglalkozni a kísérleti termesztésével, napjainkban pedig már több, mint 20 tonna gombát állítanak elő, de hazai piacra csak töredéke kerül magas ára és ismeretlensége miatt.

 

Története, hagyományos alkalmazásai

Távol-Keleten ,,véraktivátornak” tartják és többféle  panasz és betegség (pl. meghűlés, gyermekek kanyarója, tüdőgyulladás, gyomorfájás, fejfájás, általános gyengeség, vízkórság, feketehimlő) megszüntetésére és gyógyítására  használták.

 

Egy 1313-ban íródott mezőgazdasági könyv szerint Kínában mintegy 1000 éve kezdték el a termesztését. A Ming-dinasztia (1368-1644) idején egy Wu Shui nevü orvos életelíxirnek nevezte ezt a gombát. Kínában azok között a ,,gyógynövények” között említik, amelyek többféle öregedés elleni anyagot tartalmaznak.

 

Japánban hagyományosan gyomorfekély, köszvény, székrekedés, rövidlátás, allergiák, aranyér, gennyedések és szexuális zavarok kezelésére használták.

 

Tumornövekedést gátló hatásáról számos közelményben olvashatunk. Erre utaló adatok már a XIV. századi feljegyzésekből is vannak.

 

Fontosabb összetevői, hatóanyagai

A shiitake gomba fontos kálium és cinkforrás (ez utóbbi vegyületnek az immunvédekezésben van szerepe). Szárazanyagának mintegy 14%-a aminosav (ennek 40%-a esszenciális). Szénhidrát-tartalma 67%, zsírtartalma 4%. Rosttartalma  magas. Nukleinsav tartalma 7% körüli (a gabonáké 1-4%, húsoké 2,2-5,7%), a benne lévő vitaminok közül pedig a B1, B2 és D2-vitamin elővitaminja (ergoszterin) érdemel említést. Legfontosabb poliszacharidja a lentinán (nagy molekulasúlyú, tisztított poliszacharid), mellette azonban figyelmet érdemel még az 1,3-β -glükán és az emitanin is, valamint a micéliumban jelenlévő és KS-2-nek nevezett, aminosavat is tartalmazó poliszacharid. A gomba fokhagymára emlékeztető íze egy kéntartalmú vegyületnek, a lentioninnak köszönhető. Terápiás szempontból az eritadenin nevű alkaloidja is figyelmet érdemel.

 

Gyógyhatásai

Számos állat- és humán kísérletet végeztek el annak érdekében, hogy megismerjék a gomba termőtestének, micélium-kultúrájának és izolált anyagainak (lentinán, KS-2, eritadenin, LEM=Lentinula edodes micélium) a legfontosabb hatásait. Ezek az alábbiakban foglalhatók össze: (1) antivirális (pl. A-típusú influenza, mumpsz, herpes, HIV, Epstein-Barr és hepatitis B vírusokkal szemben), (2) baktérium- és gombaellenes, (3) immunstimuláns (elsősorban a KS-2-nek nevezett poliszacharid és lentinán, mely anyagok mobilizálják a falósejteket és más védekező mechanizmusokat), (4) tumorgátló (benzaldehid, lentinan és KS 2 tartalmának köszönhetően), (5) májvédő és a máj gyulladásos folyamatait enyhítő (elsősorban a micélium-kivonat), (6) vérnyomáscsökkentő, LDL-koleszterin szintet csökkentő és az érelmeszesedés folyamatát lassító (eritadeninnek köszönhetően); (7) a cukorbetegség kialakulását lassító (a lentinán serkenti az inzulin termelést), valamint (8) általános erősítő és élénkítő hatás (ez lehet a magyarázata a feltételezett potencianövelő hatásnak).

A kísérletek során kiderült továbbá az is, hogy ha a lentinánt más, hatékony immunbiológiai gyógyszerekkel (pl. IL-2-vel) kombinálják, akkor használata még eredményesebb.

 

Alkalmazási területek

A friss- és a szárított gombát, a termőtestből és a micélium-kultúrából előállított standardizált kivonatokat, valamint a lentinánt és egyéb shiitake-hatóanyagokat leggyakrabban a legyengült immunfunkciók helyreállítására, rákos megbetegedések (pl. gyomor-, máj-, végbél- és tüdőrák, valamint leukémia) megelőzésére és kiegészítő kezelésére, valamint meghűlés, hörgőgyulladás, influenza és más vírusfertőzések megelőzésére, ill. kezelésére, és a krónikusan magas koleszterinszint csökkentésére használják. A micéliumból készült kivonatot (LEM) bőrápolás céljára és bőrbetegségek gyógyítására, illetve kiütések és pattanások kezelésére is használják, emellett bőröregedés elleni kozmetikai készítmények hatóanyagént is felhasználják.

 

A lentinánt a távol-keleti országokban ma leginkább ott használják gyógyszerként (kemoterápiás szerekkel kombinálva is), ahol a betegség kiváltását és erősödését az immunrendszer gyengülésével magyarázzák (pl. AIDS, allergiák, influenza és meghűléses betegségek). Emellett alkalmasnak bizonyult a krónikusan magas koleszterinszint kezelésére,  és a bőrgyulladások ellen is. Idős embereknél fontos immunstabilizáló anyag (fiatalít),  fiataloknak pedig a stressz és a fáradtság ellen nyújthat segítséget.

 

Felhasznált részei, készítmények

A friss vagy a szárított gombatermőtestet, illetve a termőtestből és  a micélium-kultúrából készült kivonatot egyaránt használják. A gomba termőteste ételnek elkészítve is kifejti kedvező hatásait. A termőtestből készült kivonatokat rendszerint poliszacharidokra standardizálják (a kereskedelmi forgalomban például 400 mg-os, 25% poliszacharid tartalomra standardizált készítmények szerezhetők be).

A micéliumból (LEM= Lentinula edodes micélium) készült kivonatot rendszerint a KS-2-nek nevezett, fehérjéhez kötött poliszacharidra (peptidomannán)  standardizálják  (a kivonatok KS-2 tartalma kb. 3%). 

Japánban egyes rákos megbetegedések kezelésénél a lentinánt intravénás injekció formájában adják a betegűeknek. 

 

Ajánlott adagok

A száraz gomba termőtest ajánlott napi adagja az egészség megőrzésére 4-6 gramm, betegség esetén pedig 8-16 gramm, teának, levesnek vagy más ételnek elkészítve. A gombakészítményeket gyártók és a klinikai kísérletek ajánlásai szerint az AIDS korai fázisában lévő vagy krónikus májgyulladásban szenvedő betegek esetében a gombamicélium  étrend kiegészítésére ajánlott napi adagja 2-6 gramm, két vagy három részletre elosztva.

 

 

Pecsétviaszgomba - Ganoderma lucidum (Curt.: Fr.) P. Karst

Leírás, előfordulás

Hazánkban pecsétviaszgomba, Japánban reishi, Kínában pedig ling-zhi néven ismert gomba. A lakkostaplófélék családjába (Ganodermaceae) tartozó pecsétviaszgomba egyike a legszebb gombáinknak, mellyel a föld szinte bármely részén találkozhatunk. Gyakori előfordulású gomba az Amazonas vidékétől Észak-Amerikáig, illetve Ázsia nagy részén (pl. Japánban és Kínában), azt viszont érdemes megjegyezni, hogy sokkal kevésbé gyakori a mérsékelt égövi területeken, mint a szubtrópusin.

 

A föld alatti fadarabokon és korhadt fatönkön élő pecsétviaszgombának hosszú tönkje van. Ahol egyszer már előfordult, ott az őszi időszakban évente megjelenik. Nálunk nyártól őszig gyakori a fatuskók tövében.

 

Kalapját és a tönkjét élénk sárga-vörös-vörösbarna lakkszerű fénylő kéreg borítja. A talajon fejlődő példányok tönkje akár 25 cm hosszúra is megnőhet. A tönk nem középpontosan illeszkedik a kalaphoz. Ha a termőtest fatuskón  nő ki, akkor többnyire nagyon rövid tönkü. A termőréteg  csöves, pórusai fehérek. A kalap szélessége 5-30 cm, vastagsága 1-3 cm.

 

A pecsétviaszgomba rokona, a Kínában és nálunk is honos deres lakkostapló széles körben elterjedt faj, mely fatönkökön és kidőlt, korhadó tölgyfákon és más széleslevelű fákon, valamint korhadó fenyőféléken élősködik.

 

A pecsétviaszgomba és a deres lakkostapló mellett más lakkostapló fajokat is használnak gyógyításra, ilyenek például a Ganoderma capense (Lloyd) Teng., a G. lobatum (Schw.) Atk. és a G. japonicum (Fr.) Lloyd. (syn.: G. sinense Zhao). A ,,ling-zhi micélium biomassza”  fermentációs előállítására a G. lucidum, a G. japonicum, a G. capense és a G. applanatum fajokat egyaránt felhasználják.

 

Története, hagyományos alkalmazásai

Kínában mintegy 4000 év óta ismerik és használják a népi gyógyászatban a pecsétviszgombát és a lakkos taplókat, ott ling-zhi gombának hívják (jelentései: halhatatlanság ,,növénye” és isteni ,,gyógyfű”). A gombáról fennmaradt első írásos emlékek mintegy 2000 évre nyúlnak vissza, ekkortájt a legjobb hatású gyógynövények közt tartották számon. A régi forrásokban található feljegyzések szerint hatékony ellenszere volt a süketségnek, kedvező hatással volt az izületekre, nyugtatta az idegeket, erősítette az inakat és a csontokat. Legismertebb használatai közt említhető az általános gyengeség kezelése, a köhögés, az asztma, az álmatlanság és az emésztési zavarok. Egyike volt a legismertebb erősítőszereknek.

 

Kr. e. 3. században az életelíxirek egyik alkotórésze volt Kínában, amelyet chih néven illettek, majd Kr.e. 109-ben a császári palota ábrázolásain is feltűnik a gomba. Kilencszáz évvel később pedig császári rendelet írta elő, hogy az udvarnak minden pecsétviaszgombát be kell szolgáltatni, ezért e gombának évszázadokon keresztül fontos szerepe volt a császári udvarban, és a klasszikus kínai irodalom is említi.  

 

A korai felhasználások oly sokrétűek, hogy azokat nehéz összefoglalni. Fontosabbak a  krónikus sárgaság, a vesegyulladás, a magas vérnyomás és az izületi gyulladás, az álmatlanság, a bronchitis, az asztma és a gyomorbántalmak. Egy 1578-as feljegyzés szerint testsúlycsökkentő és életerőt növelő hatása is van.

 

A hagyományos kínai orvoslás képviselői ma is az egyik leghatékonyabb erősítőnek tekintik a pecsétviaszgombát, és fogyasztását rákos betegeknek is gyakran ajánlják.

 

Annak ellenére, hogy az ókori Kínában 6 féle lakkostaplóról, azaz ling-zhi gombáról tesznek említést, napjainkban csak két fajt használnak, a pecsétviaszgombát és a Ganoderma japonicumot.

 

Japánban évszázadok óta rákellenes hatásúnak tartják a pecsétviaszgombát, de sok kísérleti adat van Kínából és Koreából is.

 

Fontosabb összetevői, hatóanyagai

A pecsétviaszgomba különböző vadon gyűjtött és termesztett  termőtestéből és micélium-kultúrájából származó hatóanyagai közt találhatók szterolok (pl. ergoszterol,  b-szitoszterol), különböző enzimek (lizozim, sav proteáz, celluláz, amiláz), polipeptidek, aminosavak, cukrok, zsírsavak, lanosztán típusú triterpének (pl. ganodersav A-Z, lucidénsav A-G, lucidon A-C, ganoderiol A-H, ganoderol A-B és egyéb származékok); különböző molekulasúlyú poliszacharidok (pl. β-D-glükán, vízoldékony arabinoxilo-glükán, vízoldékony heteroglükánok, ganoderán A és B), valamint ásványi anyagok (kalcium, magnézium, nátrium, mangán, vas stb.). A pecsétviaszgomba  termőtestéből, illetve  micélium biomasszájából ezidáig mintegy 100-féle poliszacharidot és 120-féle triterpenoid vegyületet izoláltak.

 

Gyógyhatásai

A pecsétviaszgombával, illetve kivonataival végzett állat- és humán kísérletek adatai szerint a legfontosabb hatások az alábbiakban foglalhatók össze: (1) központi  idegrendszeri hatások (nyugtató, fájdalomcsillapító és görcsoldó), ami az adenozinnak tulajdonítható; (2) szív- és érrendszeri hatások (vérátáramlást elősegítő, valamint vérnyomáscsökkentő és -emelő) - a vérnyomáscsökkentő hatások egyes triterpéneknek, például a ganoderol A és B-nek, illetve több féle ganodersavnak köszönhetőek, a legaktívabb a ganodersav F; (3) antiallergén, antihisztamin - a ganodersav C és D-nek köszönhetően; (4) vércukorszint csökkentő (ganoderán A és B-nek köszönhetően);  (5) tumorellenes és citotoxikus egyes, kísérletesen kiváltott daganatokkal szemben (szarkóma 180, májsejt) -  a hatásért felelős anyagok egyes poliszacharidok és triterpének (pl. GL-1, ganoderán A és B, ganodersav T és Z); (6) vérlemezkék összecsapzódását gátló - a hatásért az adenozin a felelős; (7) vérzsírszint, koleszterinszint és koleszterin képződést gátló hatások. E hatásokért főként a ganodersav-származékok a felelősek; (8) szabadgyöksöprő és antioxidáns; (9) immunmoduláns és (10) egyéb hatások (gyulladáscsökkentő, simaizom ellazulását segítő, értágító stb.).

 

Alkalmazási területek

A pecsétviaszgomba termőtestének és micélium-kultúrájának felhasználásával előállított készítményeket az immunrendszer stimulálására, egyes rákos megbetegedések (pl. emlő-, bél-, máj-, tüdő-, prosztata rák, leukémia) megelőzésére és az e betegségek kezelésekor használt sugár- kemoterápiás kezelések immunrendszert károsító hatásainak mérséklésére, szív- és érrendszeri panaszok (pl. a vér kórosan magas koleszterinszintje, magas vérnyomás, érelmeszesedés, szív ritmuszavarai) megelőzésére és kezelésére, különféle gyulladásos folyamatok (pl. hörgő-, kötőhártya-, máj-, vesemedence-, ekcémás bőrgyulladás, reumás eredetű gyulladásos folyamatok,  allergiás folyamatok) mérséklésére, valamint a fájdalomérzet és a túlzott mértékű stressz csökkentésére használják.

 

Felhasznált részei, készítmények

A pecsétviaszgomba szárított termőtestét, valamint a termőtestből és micélium-kultúrából előállított standardizált porokat (például 25% ergoszterol és 10% poliszacharid tartalommal)  kivonatokat (például 12,5% poliszacharid és 4% ganodersav tartalommal)  használják. A gombát más drogokkal együtt is alkalmazzák. A szárított gombapor mellett gyakrabban előforduló termékek a port vagy száraz-kivonatot tartalmazó kapszula, tabletta és szirup.

 

Ajánlott napi adagok

A pecsétviaszgombát fogyaszthatjuk teának elkészítve, levesbe téve vagy mézben elkeverve, de ajánlják fogyasztását tabletta, kapszula vagy tinktúra formájában is. A gyári készítmények esetében az ajánlott napi adagok megállapításánál figyelembe veszik, hogy a betegség megelőzése vagy kezelése a cél, illetve azt, hogy az alkalmazni kívánt termék termőtestből vagy micélium-kultúrából készült, és azt, hogy mely hatóanyagokra történt a standardizálás.

 

Az általánosan elfogadott adag 1,5-9,0 gramm száraz drogpor. A 10:1 arányú koncentrált, 10% poliszacharid és 4% triterpén tartalomra standardizált kivonatból a megelőzésre ajánlott adag 150-350 mg, ami 1500-3000 mg nem koncentrált és nem standardizált kivonatnak felel meg. A terápiás adag ugyanebből a készítményből 750, ill.7500 mg. Súlyos esetekben, például daganatos megbetegedéseknél az ajánlott napi adag 2,000-10,000 mg (200-1,000 mg 10:1 arányú koncentrált, standardizált kivonat) is lehet, ennek eldöntése azonban a szakorvos feladata.

 

 

Bokrosgomba - Grifola frondosa (Dicks.: Fr.) S. F. Gray

Leírás, előfordulás

A zsemlyegombafélék családjába (Scutigeraceae) tartozó, fák tövében és korhadó faanyagon csoportosan növő, hazánkban ritka nyári és őszi gomba, melyet Japánban maitake néven ismernek.

 

Felismerése nem  könnyű feladat, mert több, csoportosan élő, ehető és mérgező gombafajhoz is hasonlít. A bokrosgomba fiatal példányai ehetőek, de nincs igazán jó ízük.

 

Az egy oldalhelyzetü tőböl növő, több ágból álló termőtestek elérhetik a félméteres átmérőt. Az ágak végén fejlődő barnásszürke színű kalapjai 3-12 cm szélesek. A kalapok alsó része fehér, kerek, szűk pórusokkal.

 

Története, hagyományos alkalmazásai

Távol-Keleten a gombák királya néven is ismert maitakét nagyra becsülték a hagyományos orvoslásban. Az ókori Kínában és Japánban egyaránt gyógyhatású ehető gombaként tartották számon, amely segít az egészség helyreállításában és megőrzésében, illetve a hosszú életkor  elérésében.

 

Fontosabb összetevői, hatóanyagai

A bokrosgomba legfontosabb hatóanyagainak a poliszacharidokat tartják, azok közül is az   a-és b-D-glükánokat, illetve azok származékait (kiemelten fontos a â-1,6 glükán). A gombából két féle poliszacharid terméket is előállítanak. Az egyik termék a β-1,3 glükánnak egy specifikus formája, amit Grifolan-nak (GFR) neveztek el (kizárólagos forrása a bokrosgomba), a másik pedig egy speciális összetételű, főként β-1,3 és a β-1,6 glükánt tartalmazó poliszacharid, ami 30% fehérjét is tartalmaz. Ez utóbbi neve Maitake-D-frakció. További poliszacharidok a grifolin-LE, MT-2, LELFD és a grifolan NMF-5N. Lektint tartalmazó bokrosgomba készítmény a GFL (Grifola frondosa lektin). Emellett ásványi anyagok (kalcium, magnezium, kálium), vitaminok (B2-3, C és D2)  és szterolok is említést érdemelnek.

 

Gyógyhatásai

A gombaporral, a Grifolan-nal, a gomba egyik fontos poliszacharidjával (β-1,6 glükán) és a különböző mennyiségben Maitake-D-frakciót tartalmazó kivonattal végzett kísérletek szerint a gombapor, illetve annak kivonatai és hatóanyagainak fontosabb hatásai az alábbiak: (1) az immunvédekezést felerősítő; (2) a tumorképződés folyamatát lassító vagy leállító; (3) vérnyomáscsökkentő; (4) vércukorszint-csökkentő és (5) antimikróbiális. 

 

Alkalmazási területek

A bokrosgomba termőtestéből és micélium-kultúrájából készített standardizált kivonatokat, illetve termékeket (pl. Grifolan, GFL) különböző rákos megbetegedések (pl. emlő-, máj -, tüdő- és prosztatarák, Kaposi szarkóma, leukémia) megelőzésében és kezelésében, a rákos betegek immunrendszerének és immunvédekezésének erősítésében, az e betegek kezelése során használt kemoterápiás szerek (pl. Mitomycin-C) kedvezőtlen mellékhatásainak mérséklésében, a  hepatitis B vírus okozta májgyulladás kezelésében, illetve a magas vérnyomásban szenvedők és a cukorbetegek (2-es típusú, idős korban jelentkező) kiegészítő terápiájában alkalmazzák.

 

Felhasznált részei, készítmények

A gombát frissen, vagy szárazon, por formában egyaránt forgalomba hozzák. Ezenkívül például 7% β-1,6 glükán vagy a nagyon jól felszívódó D-frakció tartalomra standardizált termőtest- és micélium-kivonatok, tabletták és kapszulák is forgalomban vannak (ez utóbbiak általában 150-600 mg-osak).

 

Ajánlott napi adagok

A szárított bokrosgomba betegség megelőzési céllal ajánlott napi adagja 2-5 gramm. Terápiás célból megbízhatóbb a rendszerint 7% -nyi β-1,6-glükánra vagy D-frakció tartalomra standardizált készítmények használata. E készítmények adagjainak meghatározásánál azt lehet figyelembe venni, hogy a nevezett két vegyület általánosan ajánlott napi adagja 15-25 mg, súlyosabb esetben 45-75 mg.

 

Megjegyzések

A bokrosgombát más gombákkal (pl. reishi és shii-take) együtt gyógygomba-keverékként is forgalmazzák.

 

 

Lepketapló - Trametes versicolor (L.:Fr.) Pil.

Leírás, előfordulás

A taplófélék családjába (Coriolaceae) tartozó, hazánkban is élő farontó gombafaj, mely  kidőlt lombos fákon, farönkökön, ágakon és korhadékokon található. Fenyőtuskón ritkán jön elő. A lepketapló az egész világon elterjedt, nagyon változékony faj. Tönk nélküli, legyezőformájú termőtestei tetőcserépszerűen egymás felett fejlődnek, gyakran beborítják a farönköket és az ágakat. A termőtestek felülete jellegzetesen bársonyos és körbefutó feketés, szürkés, barnás sávoktól tarka, a szélük világosabb. A kalap alsó oldala a pórusos termőrétegtől fehér. Húsa fehér, bőrszerű, vékony.

 

Története, hagyományos alkalmazásai

Keleten évezredek óta alkalmazzák a gyógyászatban.

 

A hagyományos kínai orvoslásban a ,,nedvesség kitisztítására”, a hörgőváladék csökkentésére, tüdőbetegségek gyógyítására, a fizikai állapot erősítésére és az energia növelésére használják, de jótékony hatásúnak tartják egyéb panaszok kezelésére is.

 

A mexikói népi orvoslásban a gombát élősködök ellen és bőrviszketés kezelésére használják.

 

Fontosabb összetevői, hatóanyagai

A gomba legfontosabb hatóanyagának a vízoldékony, nagy molekulasúlyú, fehérjékhez kötött poliszacharidot, a kresztint tartják (KrestinÒ, PSK, Poliszacharid Kureha, Coriolus poliszacharid – 68% glükánt és 32% fehérjét tartalmaz). Szintén fontos a PSP-nek elnevezett hatóanyag, amely 75% fehérjéből és 25% poliszacharidból áll. Mellettük  lanosztán típusú triterpének, szterinek és szterin-származékok (pl. fungiszterin, ergoszterin), valamint egyéb  poliszacharidok (pl. koriolán) és vitaminok (pl. D-vitamin) is jelentősek.

 

Gyógyhatásai

A gombának, illetve készítményeinek gyógyhatásai a következők: (1) immunerősítő, (2) tumorellenes, (3) vírusellenes (hepatitis) és (4) gyulladáscsökkentő. Külön említést érdemel, hogy az e gombából előállított készítmények (elsősorban a kresztin) kemo-, sugár- és immunterápiás szerekkel együtt adva (szájon át vagy injekció formájában) felerősíthetik az említett terápiák kedvező hatásait, a kedvezőtleneket pedig mérsékelhetik.

 

Alkalmazási területek

A lepketaplót és az abból előállított kresztint (PSK) és PSP-t különböző rákos megbetegedések (méhnyak-, petefészek-, emlő-, nyelőcső-, gyomor-, vastagbélrák, leukémia) megelőzésére és kezelésére, a különböző vírusok okozta megbetegedésekben (AIDS, hepatitis A, B, C) szenvedő betegek és műtéten átesettek immunrendszerének felerősítésére, valamint gyulladásos megbetegedések (pl. sokizületi gyulladás) kezelésére használják.

 

Felhasznált részei, készítmények

Szárított gomba egészben vagy porítva, termőtestből vagy micélium-kultúrábólból előállított standardizált kivonatok és készítmények, illetve szabadalommal védett gyári készítmények (kresztin, PSP) formájában.

 

Ajánlott napi adagok

A lepketapló termőtestéből általános immunerősítésre ajánlott adag teának elkészítve 20 gramm, 3 részre elosztva,  kapszulában bevéve pedig 5 gramm. A gombából előállított egyik hatóanyag, a kresztin ajánlott napi adagja a kezelés céljától függően változik (1-9 gramm körüli), amit a betegség súlyosságától és a készítmény jellemzőitől (hatóanyag mennyisége, tisztasága stb.) függően az orvosnak kell meghatároznia. 

 

Megjegyzések

A kresztin (PSK, Kureha) rendkívül biztonságosan alkalmazható készítmény, nincs dokumentált mellékhatása, szájon keresztül adva jól felszívódik és a szervezetben kiválóan hasznosul.

 

 

Elterülő rozsdástapló- Inonotus obliquus (Pers.: Fr.) Pilat

Leírás, előfordulás

A sörtésréteggombák családjába (Hymenochaetaceae) tartozó, parazita vagy szaprotróf (elhalt, kiszáradt farészeken megtelepedő, a fa részeit lebontó, és az élő részeket megfertőző), fán lakó, fehérkorhadást okozó gombafaj. A megtámadott fákon először ököl nagyságú, majd gumószerű vagy emberfej nagyságot is elérő képződmények (ivartalan termőtestek) alakulnak ki, melyek rákos daganatokra hasonlítanak. E képletek kifejlődése több évig is eltart, miközben átmérőjük egyre nagyobb lesz és elérheti a 30 cm-t. Az ivaros termőtesteket alig láthatjuk, mert rejtve alakulnak ki a fák kérge alatt elterülve vagy néhány évgyűrű mélységében fejlődik ki. Éréskor felszakad a kéreg és a spórák így jutnak  a szabadba. Az ivaros termőtestek az élő fákon jelennek meg, majd ivaros fejlődéskor a fatörzs elpusztul. Legkedveltebb gazdanövényei a nyír és a kocsányos tölgy, de juhar-, bükk- és szilfákat is megtámad. 

 

A gomba főként azokon a területeken igen gyakori, ahol kiterjedt nyírfaerdők vannak (Lengyelország, Oroszország, Szibéria és Baltikum). Hazánkban a síkságtól a hegyvidékig szórványosan fordul elő.

 

Története, hagyományos alkalmazásai

Az elterülő rozsdástaplót, a chagát Oroszország és a Baltikum,  illetve Lengyelország és Finnország területén a népi gyógyászatban is használták. Leggyakrabban a gomba ivartalan termőtestéből készítettek teát a különféle panaszok kezelésére. A gomba ismertebb és gyakoribb oroszországi népi alkalmazásai: általános erősítés, vértisztítás, sebek fertőtlenítése és kezelése, illetve rákos betegségek, tuberkulózis, bélférgesség, máj- és szívbántalmak, valamint gyomorfájdalom és gyomorfekély kezelése.

 

Különösen érdekes alkalmazásmódja az, hogy a belőle készített folyadékkal tartják tisztán a nők a külső nemi szervüket a menstruáció idején, és ugyancsak ezt használják az újszülöttek lemosására, mágikus (rituális) fürdők készítésére, valamint szappan helyettesítésére, amivel a kezet, lábat és az egész testet is lemossák. A ,,chaga-szappant” úgy készítik, hogy a chaga gombát vörösre izzítják. Amikor a gomba elszenesedik, akkor forró vízbe teszik és állandó keverés közben addig főzik, amíg szétesik és a vizet feketére festi.

 

Az orvosok szerint a chaga gomba nem csodaszer, de  enyhítheti a rákos megbetegedések kísérő tüneteit, mint például az étvágytalanság és a fájdalom, és ezért Oroszországban 1955-ben engedélyezték a rákos megbetegedések chagával történő kezelését.

 

Lengyelországban erősítőszernek, vértisztítónak és fájdalomcsillapítóként tartják számon és már évtizeddekel ezelőtt jelentek meg cikkek e gomba széles körben történő használatáról. Az Egyesült Államok Nemzeti Rákkutató Intézetének kutatói pedig Jonathan Hartwell 1960-ban megjelent nagyszabású tanulmányából kaptak jelzést arra, hogy ezt a gombát Ausztráliában is rákos megbetegedések ellen használták.

 

Fontosabb összetevői, hatóanyagai

Lanoszterán típusú  triterpének (pl. lanoszterol, inotodiol), cserzőanyagok,  szerves savak,  obliquol szteroid, alkaloidszerű vegyületek.

 

Gyógyhatásai

Fontosabb gyógyjatásai az alábbiak: (1) egyes tumorok képződésének folyamatát lassító vagy gátló; (2) vérzéscsillapító; (3) gyulladáscsökkentő; (4) étvágyjavító  és (5) fájdalomcsökkentő.

 

Alkalmazási területek

Különböző rákos megbetegedések kísérő tüneteinek mérséklésére, a legyengült szervezet felerősítésére.

 

Felhasznált részei, készítmények

Az ivartalan termőtestből készült tea, főzet, kivonat, szirup, tabletta, injekció, kúp és aeroszol.

 

Ajánlott napi adagok

A teakészítéshez használandó mennyiség egy 2 köbcentiméteres darab, amit 1 liter vízhez adva ajánlott néhány percig főzni, majd  3 részletre elosztva (3x1 csészényi) fél órával az étkezések előtt elfogyasztani. A kúra javasolt időtartama 12-20 hét, majd 7-10 napos szünet. Egyes szerzők javasolják az 1:1arányú tinktúra (1 rész gomba és 10 rész oldószer) készítését, melynek készítéséhez frissen reszelt termőtest darabokat  és 10%-os alkoholt használnak. Ebből az enyhe tinktúrából naponta 2x1 kávéskanálnyit vesznek be vízzel vagy gyömbérteával.

 

 

Kombucha gomba

Leírás, előfordulás

A kombucha nem egy gombafaj, hanem baktériumokból és mikroszkópikus méretű gombákból álló életközösség. Úgy lehet készíteni, hogy a tápoldatként szolgáló cukros teába oltják azt a ,,kultúrát”, amelyből  a kombucha-nak nevezett ,,gomba” lesz. A beoltást követően eleinte csak kisebb nyálkacsomócska képződik, majd később egy palacsintaszerű (vagy medúzára emlékeztető), folyamatosan vastagodó képződmény fejlődik. A fokozatos vastagodásnak az az oka, hogy beoltott kultúra az oxigént csak a felületén tudja felvenni és emiatt alakulnak ki az egymás felett elhelyezkedő lapos rétegek, lemezek, melyek idővel a folyadék egész felületét betakarják. Amikor ez megtörténik, akkor az amorf képlet már csak felfelé növekszik, és végül egy több cm vastag szívós szerkezetü képlet jön létre.

 

Az említett életközösség rendszerint 3 élesztőgombafajból (Schizosaccharomyces pombe, Saccharomyces ludwigii, Pichia fermentans) és 4 baktériumfajból (Acetobacter xylinum, Bacterium xylinildesBacterium gluconium és Acetobacter ketogenum) áll össze. Az élesztőgombáknak ebben az életközösségben az a feladata, hogy a cukorból alkoholt állítsanak elő, amiből azután a  baktériumok, főleg az Acetobacter xylinium és a Bacterium xylinium  esetsavat állít elő. Ugyancsak e baktériumoktól származik a tápoldat tetején úszó bőrszerű réteg, ami összetartja a kombucha különböző elemeit. A másik két baktérium elsősorban a D-glukoronsav termelődésért felelős.

 

Története, hagyományos alkalmazásai

A kombucha évezredek óta ismert ital. A fogyasztására vonatkozó első feljegyzés egyes források szerint Kr.e. 221-ből származik. A halhatatlanság orvosságának vagy jósteának hívták.

 

A nevére vonatkozón több elképzelés is van. Egyes szerzők szerint egy Kombu nevű koreai orvosról nevezték el, akinek a jóvoltából eljutott ez a ,,tenyészet” Japánba, mégpedig Kr. u. 414-ben. Más források szerint a kombucha szó japán eredetű. Japánban egy barna algát, a Laminaria japonicát nevezik ,,combu”-nak, amiből teát (cha) készítenek.

 

A kombucha teát  a fülöp-szigetiek is fogyasztják, a ,,bőrét”  pedig Nata néven ismerik és helyénként különleges ízű csemegeként fogyasztják.

 

Ezt a teaitalt ma is szívesen  fogyasztják Japánban, Indiában és Oroszországban, ez utóbbi  országból terjedt el nyugatra. Az első világháborúból hazatérő foglyok hoztak onnan magukkal gombakultúrát és ennek köszönhetően terjedt el például  Németországban, ahol teát készítettek belőle. A húszas évek elején hazánkban is felbukkant ez a gombakultúra, melyet japán gombának, japán szivacsnak, ill. japán tengeri gombának hívtak.

 

Kelet-Ázsiában és Oroszországban vizelethajtó szerként ismerték és emiatt ödémák kezelésére használták, de köszvény kezelésére, bélrenyheségre és különböző kövek elhajtására javasolták a fogyasztását.

 

Az elmúlt mintegy fél évszázad alatt óriási népszerűségre tett szert sok európai országban és az Egyesült Államokban is.

 

Fontosabb összetevői, hatóanyagai

A teaital fontosabb ható- és tartalmi anyagai különböző savak (glükoronsav, ecetsav, tejsav, borkősav, borostyánkősav, tartársav, oxálsav, malonsav, citromsav, aszkorbinsav stb.), kevés alkohol (max. 1%),  vitaminok (B1, B2, B3, B6, B12, C, D, E, K), nyomelemek (vas, nátrium, mangán, magnézium, réz, cink), enzimek (invertáz, amiláz), valamint kis mennyiségben koffein és egyszerű cukrok, ez utóbbiak mennyisége a teaitalban 3% körüli.

 

Gyógyhatásai

Mivel a kombucha-t évszázadok óta fogyasztották,  a kutatók azt várták tőle, hogy egyidejűleg többféle jótékony hatást is kifejthet, azonban a tudományos vizsgálatok során kiderült, hogy a panaceaként (mindenre alkalmas orvosságként) hirdetett ital nem alkalmas annyiféle betegség gyógyítására, mint amennyire  ajánlották.

 

A kombucha teaital több irodalmi adat szerint (1) fokozza a gyomorsav kiválasztást; (2) javítja az emésztést; (3) enyhe méregtelenítő és frissítő hatása van; (5) gátolja a káros és elősegíti a jótékony hatású baktériumok elszaporodását a bélben; (6) javítja a szervezet teljesítőképességét. A kombucha anyagcsere folyamatokra kifejtett kedvező hatását (méregtelenítés) elsősorban a tej- és ecetsavnak, részben pedig a glükoronsavnak tulajdonítják.

 

Alkalmazási területek

A kombucha ital rendszeres fogyasztását a belek fertőtlenítésére, az erjedéses folyamatok megállítására, a szervezet méregtelenítési folyamatainak elősegítésére és a gyomorsavhiány okozta emésztési panaszok helyreállítására ajánlják.

 

Felhasznált részei, készítmények

A kombucha nevű életközösség tevékenysége által megváltozott ízű és összetételű teaital és az abból készült por.

 

Ajánlott napi adagja

Emésztési zavarok és meghűlés kezelésére  napi ˝ liter tea. Egy rész éhomra, a többit délben és este. A szervezet ,,átöblítésére”, tavaszi tisztítókúrának  négy óránként 1/4 liter, néhány héten keresztül.

 

Megjegyzések

Az egyes kombucha-tea gyártási tételekben a fentiekben említetteken kívül más baktérium és élesztőgombafajok is jelen lehetnek, a felhasznált tea típusától, az erjesztéskor alkalmazott hőmérséklettől, az indító kultúrától, valamint a cukor típusától és mennyiségétől, és más egyéb tényezőktől függően.

 

A kombucha tea fogyasztását gyomorsavtúltengés és gyomorfekély esetén nem ajánlják. Az erősen ecetes ízű tea szorulást, emésztési zavart okozhat. A teaitalt cukortartalma miatt a cukorbetegek nem fogyaszthatják.

 

 

Összefoglalás

A különféle ehető és nem ehető gombák gyógyító célú használata több ezer éves múltra tekint vissza. E téren legnagyobb tapasztalattal és leggazdagabb hagyománnyal az ázsiai országokban rendelkeznek, de vannak észak-, közép-  és dél-amerikai, valamint európai  -  például orosz, lengyel, finn és magyar -  adatok is a gombák népi gyógyászati alkalmazására vonatkozóan.

 

A gyógyhatású gombák iránti komolyabb érdeklődés körülbelül fél évszázaddal ezelőtt jelentkezett és azóta több száz gombafajt vizsgáltak meg, részben hatóanyagaik, részben gyógyhatásaik megismerése érdekében.

 

A gyógygombák legfontosabb hatóanyagaiként a poliszacharidokat és a poliszacharid-fehérje komplexeket tartják, melyek mellett egyéb hatóanyagcsoportok képviselői is megtalálhatók. E gombák jelentős része akár 200 féle összetevőt is tartalmaz, mely részben magyarázatot ad hatásaik sokféleségére és terápiás alkalmazásuk széleskörű lehetőségeire.

 

A gyógyhatású gombák legfontosabb hatásaiként az immunvédekezést kedvezően befolyásoló, a közvetlen- vagy közvetett tumorgátló, és az antimikróbiális hatásokat emelik ki, melyek mellett számos egyéb hatás (pl. antioxidáns, gyulladáscsökkentő, szív és érrendszerre kedvező hatás) érvényesülésével is számolhatunk.

 

Az étrendkiegészítő készítmények előállítására felhasznált gyógyhatású gombák többségét vadon élő állományokból történő begyűjtés helyett ma már gazdaságosabb nagyüzemi méretekben termeszteni, ill. biotechnológiai eljárásokkal micélium-kultúrát létrehozni. A frissen vagy szárítva piacra kerülő gombák állandó minőségének és hatóanyag összetételének meghatározása a legköltségesebb és legnehezebb feladat. Micélium-kultúrából könnyebben lehet előállítani állandó összetételű, jó minőségű gombaterméket előállítani. 

 

A gyógyhatású gombákat nyersen, szárítva és teának elkészítve, standardizált vagy nem standardizált étrendkiegészítők, valamint standardizált gyári készítmények (injekciók és egyéb gyógyszerformák) hatónyagaként használják fel.

 

A gyógyhatású gombákat és a belölük előállított készítményeket az általános közérzet javítására, az immunvédekezés helyreállítására és felerősítésére, illetve különböző szív- és érrendszeri, emésztőszervi, légzőszervi és egyéb betegségek megelőzésére és kezelésére használják.

 

 

Felhasznált fontosabb irodalmak

Anon.

é.n.                 The role of polysaccharides derived from medicinal mushrooms in cancer.

                        http://www.fruiting-bodies.co.uk/cancer_research/cr_chapter9.htm

 

Anon

é.n.                 Myco-polysaccharides.     

                      http://www.gettingwell.com/drug_info/nmdrugprofiles/

                       nutsupdrugs/myc_0033.shtml

 

Benedix EH, et al.

1977               Növényvilág. Alacsonyabbrendű növények.

                        Gondolat Kiadó, Budapest.

 

Berger A, et al.

2004               Cholesterol-lowering properties of Ganoderma lucidum in vitro, ex vivo, and

                        in hamsters and in minipigs.

                        Lipids in Health Disease 3, 1-12.

 

Chang R.

1996               Functional properties of edible mushrooms.

                        Nutr. Rev. Nov; 54 (11 Pt 2): S91-3

 

 

Dureja H, Kaushik Kumar V.

2003               Developments in Nutraceuticals.

                        Indian Journal of Pharmacology, 35:363-372.

 

Hobbs Ch.

1995               Medicinal Mushrooms. An Exploration of Tradition, Healing, & Culture.

                        Botanica Press, Santa Cruz, Ca, USA.

 

Jakucs Erzsébet – Hahn István

1995               Mi a gomba?.....in: Járainé Komlódi Magda: Pannon Enciklopédia.

                        Magyarország Növényvilága.-99.

                        Dunakanyar 2000 Kiadó, Budapest.

 

Jakucs Erzsébet, Vajna László (szerk.)

2003               Mikológia.

                        Agroinform Kiadó, Budapest.

 

Jones PJ.

2002               Clinical nutrition. 7. Functional foods – more than just nutrition.

                        CMAJ June 11, 166 (12): 1555-1563.

 

Kalra EK.

2003               Nutraceutical – Definition and Introduction.

                        AAPS PharmSci 5(3) Article 25

                        (http://www.pharmsci.org)

 

Kidd Parris M.

2000               The Use of Mushroom Glucans and Proteoglycans in Cancer Treatment.

                        Alternative Medicine Review Volume 5, Number 1, 4-27.

 

Lelley J.

1999               A gombák gyógyító ereje.

                        Mezőgazda Kiadó, Budapest.

 

Leung Albert Y, Foster S

1                     Encyclopedia of Common Natural Ingredients.

                        John Wiley & Sons Inc., New York – Chichester – Brisbane -Toronto –

                        Singapore.

 

Lewis Walter H, Elvin-Lewis PF                                                                        

1977               Medical Botany.

                        John Wiley & Sons., Inc., New York – London – Sydney -Toronto.

 

Monroe JA.

2003               Treatment of cancer with mushroom products.

                      Arch Environ Health  Aug;58(8) :533-7.

 

 

Sheng-Yuang Wang, Mind-Shi Shao

2000               Pharmacological Functions of Chinese Medicinal Fungus Cordyceps sinensis

                        and Related Species.

                        Journal of Food and Drug Analysis 8(4): 248-257.

 

Silva D.

2004               Cellular and physiological effects of Ganoderma lucidum.

                        Mini Rev Med Chem. Oct;4(8):873-9.

 

Simon Tibor (szerk.)

1991               Baktérium- alga-, gomba-, zuzmó- és mohahatározó.

                        Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

 

Smith JE, Sullivan R.

2004               The western approach to medicinal mushrooms.

                        http://www.kmitl.ac.th/science/journal/jan2004/Mushrooms.pdf

 

Stamets P.

1993               Growing Gourmet & Medicinal Mushrooms.

                        Ten Speed Press, Berkeley, CA, USA.

 

Stamets P.

2002               MycoMedicinals. An informational Treatise on Mushrooms.

                        MycoMedia Productions, Olimoia, WA, USA.

 

Stamets P.      Novel Antimicrobials from mushrooms.

2002               Herbalgram 54: 28-33.                 

 

 

Wang Sheng-Yuan, Shiao Ming-Shi

2000               Pharmacological Functions of Chinese Medicinal Fungus Cordyceps sinensis

                        and Related Species.

                        Journal of Food and Drug Analysis. Vol. 8. No. 4. 248-257.

 

Wasser SP, Weis AL.

1999               Therapeutic effects of substances occuring in higher Basidiomycetes

                        mushrooms: a modern perspective.

                        Crit Rev Immunol. 19(1):65-96.

 

Wasser SP.

2002               Medicinal mushrooms as a source of antitumor and immunmodulating

                        polysaccharides.

                        Appl.Microbiol Biotechnol. 60:258-274.

 

Wasser SP.

2002               Review of Medicinal Mushrooms Advances: Good News from Old Allies.

                        Herbalgram 56:28-33.

 

Wasser SP, Didukh MYa

2004               Dietary Supplements from Culinary-Medicinal Mushrooms: A Variety of

                        Regulations and Safety Concers for the 21st Century,

                        International Journal of Medicinal Mushrooms, Volumes 3.

                       

Zaidman BZ, Yassin M, Mahajna J, Wasser SP.

  1. Medicinal mushroom modulators of molecular targets as cancer therapeutics.

                      Appl Microbiol Biotechnol. Feb 23;

 

 

Zhong JJ, Tang YJ.

2004              Submerged cultivation of medicinal mushrooms for production of  valuable

                       bioactive metabolites.

                       Adv Biochem Eng Biotechnol. 87:25-59.

 

1. táblázat

A részletesen bemutatott gyógygombák termőtestében és micélium-kultúrájában előforduló fontosabb hatóanyagok 

 

Hatóanyag csoport neve

Hatóanyag neve

Poliszacharidok

α-1,3-glükán (LE), β-D-glükán (GL),  β-1,3-glükán (TV), β-1,4-glükán (TV), β-1,6-glükán (GF, TV), emitanin (LE),  galactomannánok (CS),  grifolán (GF), koriolán (TV), lentinan (LE)

Poliszacharid-fehérje komplex

KS-2 (LE), Maitake-D-frakció (GF), PSP (TV), PSK (TV)

Triterpének

Ganodersavak, ganodermin savak, ganodermadiol (GL), lanoszterol, inotodiol (IO)

Szterolok

Ergoszterol (GL, CS)

Szteroidok

Ganodoszteron (GL)

Nukleotidok és nukleozidok

Adenosin (GL, CS), uridin, uracil (GL, CS), guanin, guanozin, kordicepin (CS),

Nukleinsavak

RNS (LE, GL)

Fehérjék

Lentin (LE), Lin Zhi 8 (GL)

Lektinek

GFL (GF)

Aldehidek

Benzaldehid (LE)

Alkaloidok

Eritadenin (LE)

Cserzőanyagok

IO

Szerves savak

IO, KG

Enzimek

KG

CS=Cordyceps sinensis – kínai hernyógomba, LE=Lentinula edodes – shiitake, GL= Ganoderma lucidum – pecsétviaszgomba (reishi), GF=Grifola frondosa – bokrosgomba (maitake),  TV=Trametes versicolor – lepketapló (karawatake),  IO=Inonotus obliquus – elterülő rozsdástapló (chaga),  KG=Kombucha gomba

 

 

2. sz. táblázat

Néhány gyógyhatású gombából előállított hatóanyag, illetve készítmény

 

Hatóanyag, készítmény neve

Forrás, összetétel

Lentinán

Shiitake gomba termőtestből és micélium-kultúrájából előállított nagy molekulasúlyú poliszacharid

KS-2

Shiitake micélium-kultúrából előállított fehérjéhez-kötött poliszacharid

LEM

Shiitake gomba micélium-kultúrájából előállított vízoldékony kivonat

AHCC

Különböző gombák, köztük a shiitake gomba termőtestéből enzimes előkezelés után forró vízzel előállított, poliszacharidokat, aminosavakat és ásványi anyagokat tartalmazó kivonat

Maitake D-frakció

Bokrosgombából előállított, β-D-glükánokból és 30% fehérjéből álló kivonat

PSK (kresztin, Kureha, Poliszacharid K, Poliszacharid Kureha)

Lepketaplóból előállított, 62% glükánt és 38% fehérjét tartalmazó gyári készítmény

PSP (poliszacharid-peptid)

Lepketaplóból előállított, 75% glükánt és 25% fehérjét tartalmazó gyári készítmény

Skizofillán (SPG, Sonifilan, Sizofiran)

A hasadtlemezű gombából  előállított nagy molekulasúlyú poliszacharid

 

 

3. sz. táblázat

Fontosabb gyógyhatású gombák ismert hatásai, alkalmazási lehetőségei (Wasser 1999 és Stamets 2002 nyomán)

 

Gombafaj latin neve(i)

Gombafaj  magyar neve(i)

Gombafaj  japán (j), kínai (k), angol  (a) és egyéb neve(i)

Ismert hatásai, alkalmazási lehetőségei

Agaricus blazei Murrill

Brazíliában honos csiperke faj

Himematsutake (j), Royal Sun Agaricus (a)

Daganatellenes, vírusellenes, vércukorszint-szabályozó, koleszterinszint-csökkentő, immunmoduláló

Agrocybe cylindracea (DC.: Fr.) R. Mre. (syn.: A. aegerita  [Brig.] Singer)

Déli tőkegomba

Yanagi-matsutaje (j), Black poplar mushroom (a)

Gombaellenes, daganatellenes, koleszterin- és vérzsírszint-csökkentő, idegi tonizáló

Armillaria mellea (Vahl.: Fr.) Kumm

Gyűrűs tuskógomba

Mi Huan Jun (k), Honey Mushroom (a)

Gombaellenes, vérnyomásszabályozó, idegi tonizáló; szív-érrendszeri betegségek, ill. krónikus bronchitis

Auricularia auricula-judae (L.) Schröt.

Júdásfülgomba

Mu Erh (k), Wood Ear (a)

Daganatellenes, vérnyomásszabályozó, koleszterin- és vérzsírszint-csökkentő; szív-érrendszeri betegségek, krónikus bronchitis

Cordyceps sinensis (Berk.) Sacc. Link (syn.: Spaeria sinensis Berk)

Kínai hernyógomba

Tockukaso (j),  Dong Chong Xia Cao (k), Cordyceps (a)

Baktériumellenes, antioxidáns, daganatellenes, vírusellenes, vérnyomásszabályozó, vércukorszint-szabályozó,  koleszterin- és vérzsírszint-csökkentő, immunmoduláló, vesetonizáló, májvédő és -tonizáló, tüdőre- és légzőszervekre kedvezően ható, potencianövelő, stresszoldó; szív-érrendszeri betegségek

Flammulina velutipes (Curt.: Fr.) Karst.

Téli fülöke

Enokitake (j), Winter mushroom (a)

Immunmoduláló, gombaellenes, gyulladásgátló, daganatellenes, vírusellenes, szív- érrendszerre ható, koleszterin- és vérzsírszint-csökkentő, immunmoduláló

Fomes fomentarius (L.:Fr.) Fr.

Bükkfa-tapló

True tinder polypore (a)

Daganatellenes, baktériumellenes, vírusellenes

Ganoderma lipsiense (Batch: Pers.) Atk. (syn.: G. applanatum [Pers.: Gray] Pat.)

Deres lakkostapló (=Deres tapló)

Artist's conk (a)

Immunmoduláló, gyulladáscsökkentő, daganatellenes, vírusellenes, baktériumellenes, tüdőre és légzőszervekre ható

Ganoderma lucidum (Curt.: Fr.) P. Karst.

Pecsétviaszgomba

Reishi (j), Ling Zhi (k), Varnished conk (a)

Immunmoduláló, baktériumellenes, antioxidáns, gyulladásgátló, daganatellenes, vírusellenes, baktériumellenes, kandida-ellenes, vérnyomásszabályozó, koleszterinszint-csökkentő,  szív-érrendszerre ható, vércukorszint-csökkentő, vesetonizáló, májvédő- és tonizáló, idegi tonizáló, stresszoldó, immunmoduláns, potencianövelő, tüdőre és légzőszervekre ható; krónikus bronchitis

Ganoderma oregonense (Pers.) Pat.

Oregoni lakkostapló

Oregon ganoderma (a)

Baktériumellenes, daganatellenes, szív- és érrendszerre ható, immunmoduláns, tüdőre és légzőszervre kedvezően ható, idegi tonizáló

Grifola frondosa (Dicks.: Fr.) S. F. Gray (Polyporus frondosus)

Bokrosgomba

Maitake (j), Hen of the woods (a), Sheep's head (a)

Immunmoduláló, gombaellenes, daganatellenes, vírusellenes, baktériumellenes, vérnyomásszabályozó, vércukorszint-szabályozó; krónikus bronchitis

Hericium erinaceus (Bull.: Fr.) Pers.

Süngomba

Yamabushitake (j)

Immunmoduláló, baktériumellenes, gyulladáscsökkentő, daganatellenes, idegi tonizáló; krónikus bronchitis

Hypsizygus marmoreus (Peck) Bigel.

Pereszke faj

Buna-shimeji (j), Beech mushroom (a)

Daganatellenes

Inonotus obliquus (Pers.: Fr.) Pilat (syn.: Polyporus obliquus Fr., Poria obliqua  Bres.)

Elterülő rozsdástapló

Chaga, Kofukisaruno-koshikake (a), Black birch touchwood (a), Birch mushroom (a),

Immunmoduláló, baktériumellenes, gyulladásgátló, daganatellenes, vírusellenes, vércukorszint-szabályozó, májvédő

Laetiporus sulphureus (Bull.: Fr.) Murrill

Sárga gévagomba

Chicken of the Woods (a), Sulphur Tuft (a)

Gombaellenes, daganatellenes

Lentinula edodes (Berk.) Pegler (syn.: Lentinus edodes [Berk.] Pegler)

Shiitake (Illatos gomba,  japán fagomba)

Shii-take (j), Pasania fungus, Black Mushroom, Oakwood Mushroom, Chinese Mushroom (a),

Immunmoduláló, baktériumellenes, gyulladásgátló, daganatellenes,  kandida-ellenes, vírusellenes, vérnyomásszabályozó, koleszterin- és vérzsírszint-csökkentő, vércukorszint-szabályozó, vesetonizáló, májvédő- és tonizáló, potencianövelő, stresszoldó

Lenzites betulina (L.:) Fr.

Fakó lemezestapló

Gilled polypore (a)

Daganatellenes, szív-érrendszeri betegségek

Marasmius androsaceus (L.:) Fr.

Lószőr szegfűgomba

Horsehair fungus (a)

Gyulladáscsökkentő, idegi tonizáló

Ouedemansiella mucida (Schrad.: Fr.) v. Hoehn.

Gyűrűs fülőke

A feldolgozott forrásmunkákban nem található.

Gombaellenes

Piptoporus betulinus (Bull.: Fr.) Fr.

Nyírfa-tapló

Birch polypore (a)

Gombaellenes, daganatellenes, baktériumellenes

Phellinus linteus (Berk. et Curt) Teng

Keménytapló faj

Meshimakobu (j)

Baktériumellenes, gyulladásgátló, daganatellenes, vírusellenes, koleszterinszint-szabályozó

Pleurotus ostreatus (Jacq.: Fr.) Qučl.

Késői laskagomba

Hiratake (j), Oyster mushroom (a)

Daganatellenes, baktériumellenes, vírusellenes, koleszterin- és vérzsírszint-csökkentő, vérnyomás-szabályozó, szív- és érrendszerre ható, idegi tonizáló

Pleurotus pulmonarius (Fries) Qelet

Nyári laskagomba

Indian oyster (a)

Daganatellenes, koleszterin- és vérzsírszint-csökkentő

Polyporus umbellatus Fries

Tüskegomba

Chorei-maitake (j), Zhu Ling (k)

Baktériumellenes, gyulladáscsökkentő, tumorellenes, vírusellenes, immunmoduláló, májtonizáló, tüdőre- és légzőszervekre kedvezően ható

Schizophyllum commune Fr.: Fr.

Hasadtlemezű-gomba

Suehirotake (j), Split-gill polypore (a)

Immunmoduláló, gyulladásgátló, daganatellenes, vírusellenes, baktériumellenes, kandida-ellenes, májvédő

Trametes versicolor (L.: Fr.) Pilát (syn.: Coriolus versicolor [L.: Fr.] Pil., Polyporus versicolor [L.] Fr.)

Lepketapló

Karawatake (j), Yun Zhi (k), Turkey tail (a)

Daganatellenes, antioxidáns, vírusellenes, baktériumellenes, vesetonizáló, májvédő- és tonizáló, immunmoduláns

Tremella fuciformis Berk.

Rezgőgomba faj

Bi Mu Erh (k), Snow Fungus (a)

Immunmoduláló, gyulladásgátló, daganatellenes, koleszterin- és vérzsírszint-csökkentő, krónikus bronchitis

Volvariella volvacea (Bull.: Fr.) Sing.

Csíkos bocskorosgomba (= Termesztett bocskorosgomba)

Fukurotake (j), Paddy straw mushroom (a)

Daganatellenes, vírusellenes, baktériumellenes, koleszterin- és vérzsírszint-csökkentő

 

 


 

4. sz. táblázat

Daganatos megbetegedések gomba poliszacharidokkal és poliszacharid-fehérje komplexekkel történő kezelésének eredményei kontrollált klinikai kísérletekben  (Parrris M. Kidd nyomán, 2000)

Hatóanyag, termék neve

Vizsgált területek

Lentinán

Előrehaladott vagy kiújult gyomorrákban szenvedő betegeken kétféle kemoterápiás kezelést alkalmaztak, egy részüknél lentinán injekcióval kombinálva, másik részüknél anélkül: a lentinánnal kombinált kezelés esetén a betegek túlélési ideje meghosszabbodott, mellékhatást nem tapasztaltak.

Jó eredményeket értek el végbél- és emlőrákos betegeknél is.

Skizofillán

A fej és a nyak rosszindulatú daganatainak kezelésekor izomba fecskendezve meghosszabbította a betegek túlélési idejét.

Méhnyakrák II. stádiumának esetén közvetlenül a tumoros szövetbe fecskendezve bizonyult hatásosnak.

AHCC

Májsejtes karcinómák kiújúlásának megelőzésére műtétek után alkalmazták és a túlélési arány megnövekedését, illetve a vérszérumban mérhető tumorjelző anyagok mennyiségének szignifikáns mértékű csökkenését tapasztalták.

Egy Japánban elvégzett kísérletben 300 tumoros betegből (tüdő-, emlő-, nyelőcső-, gyomor-, vastagbél-, máj- stb.) 46-nál teljes mértékben sikeres volt a tumorok visszafejlesztése.

Maitake D-frakció

Különböző rákos megbetegedések (tüdő-, prosztata-, gyomor-, csont-, emlőrák, leukémia) esetében folytattak klinikai kísérleteket önmagában vagy kemoterápiával kombináltan. A betegek 47-90%-nál tapasztaltak tüneti javulást, vagy a tumorok bizonyos mértékű visszafejlődését.

PSK (kresztin)

1970 óta folytatnak vele klinikai kísérleteket, főként gyomor-, nyelőcső-, orrgarat-, vastagbél, végbél-, tüdő-, és emlőrák esetén.

A legintenzívebben tanulmányozott gyomorrák esetén kemoterápiával és-vagy műtéti beavatkozással kombináltan alkalmazták több mint 7000 betegnél (szájon keresztül adva néhány hónapon, illetve éven át) és az immunvédekezés megerősödését, illetve 2-15 éves túlélési időt értek el.

Az egyéb tumoros megbetegedések klinikai kísérleteiben is több mint 3000-en vettek részt és az alábbi tumorok esetén értek el 5-10 éves túlélési időt: vastag- és végbél, nyelőcső-, tüdő-, emlőrák.

A PSK nem toxikus, hosszabb időn keresztül is biztonságosan adagolható, szignifikáns mellékhatásként csupán a körmök elszineződését tapasztalták.

PSP

1983-ban izolálták és ezt követően kezdték meg a klinikai kísérleteket szájon keresztül adható készítmények formájában különböző rákos megbetegedésekben (emlő-, petefészek- méhnyak-, gyomor-, nyelőcső-, tüdőrák), legalább 800 ember bevonásával. A kísérletek során tüneti javulást, a daganatos megbetegedést jelző anyagok vérszérumban mérhető mennyiségének csökkenését, az életminőség javulását, valamint 1-3 éves túlélési időt értek el.