Boróka

Boróka
Boróka

Boróka

Boróka (Juniperus communis)

A közönséges borókának gyakran használt népies neveihez tartozik a gyalogfenyő és a borókafenyő, borovicskafenyő, közönséges boróka is. A boróka a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó örökzöld növény, melynek a tobozbogyója mellett a borókafakátrányát is felhasználják. A növény elterjedése a hűvösebb területekre jellemző. Megtalálható a sík területektől egészen az alacsony hegyvidékekig. A tobozbogyó jellemzője, hogy első évben zöld, majd pedig hamvas kék bogyóiból a harmadik évre lesz csak begyűjthető fekete bogyó. Gyógyászati és más egyéb célokból a megérett tobozbogyót augusztusban vagy szeptemberben kell gyűjteni. A borókakátrányt a boróka fájából száraz lepárlással állítják elő.


Hatóanyagai: Fő hatásai illóolajából, annak további komponenseiből, flavonoid- és cserzőanyag-tartalmából következnek. Gyógyhatás szempontjából a borókának legnagyobb értéke a tobozbogyóból kinyert illóolajának van. Ez az illóolaj nagymértékben tartalmaz alfa- és béta-pinént, de a gyógyhatásért mégis a legnagyobb mennyiségben az oxigén tartalmú, alkohol jellegű szénhidrogén-származékok, mint például a borneol a felelős. Az illóolaj összetétele változó lehet, mely a földrajzi elhelyezkedésétől függ. Jelentős mennyiségben halmozódik fel még a tobozbogyóban erjeszthető cukor, mely gyógyítás szempontjából nem, italtechnológiai szempontból viszont igen nagy jelentőséggel bír. Fontos, hogy csak a teljesen megérett bogyókat gyűjtsük be. Illóolaja nem csak a tobozbogyóban, hanem a fában is felhalmozódik. Megemlítendő a borókánál, még a borókafakátrány, mely természetes anyagok lebontásából származó anyagokból tevődik össze.

A közönséges borókát több módon alkalmazzák manapság. Gyakran találkozhatunk a növénnyel különböző vizelethajtó gyógyteák alkotórészeként. A növény illóolaja antiszeptikus hatású, vizelethajtó és méregtelenítő. A húgyúti fertőzés kezelésére is alkalmas, az által, hogy a károkozó baktériumok fejlődését meggátolja. Más növényekkel társítva a tobozbogyóból előállított forrázat jó hatással van a vesekő kialakulásának megelőzésére. Vesekőképződésre hajlamos személyeknél napi két teáskanálnyi bogyóból készített forrázatot ajánlanak a szakemberek. A hatóanyagoknak köszönhetően a boróka segíti az emésztőnedvek elválasztását, valamint alkalmas a reumás panaszok és az ekcéma kezelésére. A kátrányából kenőcsöket állítanak elő, mely egyes bőrbetegségek kezelésére kiválóan alkalmazható. Már régen is felfedezték a boróka külső jótékony hatását, mert már az indiánok is a fagyási sérülések gyógyítására használták fel.

A boróka nem csak a gyógyászatban foglal el fontos szerepet, de egyéb más területeken is. Ilyen terület például az italgyártás. Az 1500-as években egy kísérletező kedvű, holland patikus borókabogyókból egy új, olcsó vizelethajtót készített, amit gin-nek nevezett el. Ez az ital egyéb okokból is igen közkedvelt lett. Manapság a borókabogyó csak az egyike e közkedvelt ital számos alkotórészeinek. Az élelmiszeriparban különböző sültek fűszereként, a kozmetikai iparban pedig gyógyszappanok formájában terjedt el.

Fontos tudnunk, hogy otthoni felhasználásnál oda kell figyelnünk az illóolaj fogyasztására. Az illóolajból egy nap csak egy cseppet kockacukorra csepegtetve fogyaszthatunk el. Terhesség alatt nem ajánlatos szedni, valamit vesebetegségben szenvedőknek vigyázni kell, mert a boróka erős veseizgató hatással is rendelkezik. Az erős veseizgató hatás miatt, ha vizelethajtásra szeretnénk felhasználni a növényt, előtte minden képen szakember tanácsát kell kérnünk.

Keverékben a következő növényekkel együtt:

  • Veseproblémák esetén vizelethajtásra: nyírfalevél, csalánlevél, mezei zsurló, borsmenta, aranyvessző, cickafarkfű.

Várandós kismamák ne alkalmazzák!

Az adagok pontos betartása mellett hatékonyan használható.

Forrás:

  • Gyógynövény ABC – Németh Imréné Éva – Puedlo Kiadó Felelős kiadó a Puedlo Kft. vezetője www.konyvnet.hu ISBN: 978 9639 673 014 – 2008
  • Gyógyfüvek bibliája – könyv eredeti címe: Earl Mindell’s Herb Bible – © 1992 by Earl Mindell, R.Ph., Ph.D., Carol Colman; Fordította: dr. MÁNYAI SÁNDOR – Magyar kiadás © Glória Kiadó, ISBN: 963 7495 77 O; – 1999
Facebook
Pinterest
LinkedIn
Twitter
WhatsApp

Szólj hozzá, vitassuk meg:

[ufc-fb-comments]

Kapcsolódó, hasonló cikkek:

Spenót

Spenót

A libatalpfélékhez tartozik. Gyökere kétnyáréltű, szára fölegyenesedő, nyeles levelének lemeze tojásdad-körrajzú, többé-kevésbé dárdás tövű, ép szélű vagy gyengéden öblös, vége

Tovább olvasom »
Borsmenta

Borsmenta

A menta név görög eredetű. A legenda szerint Menthe egy nimfa volt, akire szemet vetett Hadész. Felesége, Perszefoné, bosszúból gyógynövénnyé

Tovább olvasom »
Oregánó

Oregánó

Az oregano a természet antibiotikuma, baktériumölő hatása a penicillinével vetekszik. Ráadásul az ára jóval alacsonyabb, mint némelyik gyógyszeré. Enyhíti a

Tovább olvasom »
  • blank
  • blank
  • blank
Scroll to Top