Sok ősi kultúrában istenként tisztelték, mindenféle legendákat meséltek a növényről és annak csodálatos hatásairól. Az ókori Keleten néma gyógyítónak nevezték, Indiában a titkos gyógynövények között tartották számon. Egyiptomban a fiatalság és a szépség, az örök élet szimbólumaként tartották számon. A fáraók a hosszú élet elixírjének tartották, a papok a halhatatlanság növényeként a bebalzsamozás részeként temetkezési rítusoknál használták. Kleopátra bőrét a növény levelének nedvével ápolta, állítólag szemének legendás csillogását is az aloéból nyert cseppeknek köszönhette. Dioszkoridész görög orvos híres munkájában, a De Materia Medica-ban lelkesen ír az aloe tulajdonságairól, hatásáról a következőképpen: ” megalvasztja a vért, a horzsolt és nyílt sebek forradását gyorsítja, kelést és aranyeret is gyógyít.” Hippokratész gyógyírként használta vérhas, rák és hasi fájdalmak esetén. Az arabok – akiknek orvostudománya már az ókorban köztudottan nagyon fejlett volt – az aloét a sivatag liliomának nevezték és éhínség, járványok idején húsát rendszeresen fogyasztották. A templomos lovagok életelixírjének alapját is az aloe adta, amelyet pálmaborral és hasissal vegyítettek. A keresztes hadjáratoknak köszönhetően az aloe eljutott nyugatra is, az arabok hozták Európába, Andalúziába. Kolumbusz felfedező útjai során matrózait kezelte a csodásnak tartott növénnyel. Leveleiben beszámol arról, hogy a növényt az indiánok is használták, ők “az ég orvosa”-nak nevezték, a sebezhetetlenség ajándékaként ismerték és istenként tisztelték. Paracelsus, a reneszánsz híres orvosa a növény gyógyhatását misztikusnak nevezte munkáiban, mert hatására égést és vérmérgezést látott rövid idő alatt meggyógyulni. Először jezsuita szerzetesek kezdték el tudatosan termeszteni a növényt a spanyol és portugál gyarmatokon.
A XVII. században az angolok nagyon jól jövedelmező kereskedelmet folytattak a Barbados szigetén vadon növő növény porával, majd a hollandok által Dél-Afrikában termesztett foki aloe vetett véget a Barbadosból származó aloe egyeduralmának. A Távol-Keleten (Kína, Japán) elsősorban égési sebeket kezeltek az ott honos és legismertebb Aloe Saponaria-val (szappan-aloe) és ezen kívül még számtalan fajtáját ismerték és termesztették. A hagyományos kínai orvoslás a harmónia szerének nevezte. Japánban a szamurájok a harc előtt a növény rostjával kenték be testüket, hogy elűzzék a gonosz démonokat, és sebezhetetlenné tegyék magukat.
Az Aloe (Aloë) nemzetség 250 faja Afrika száraz részein él, de többet közülük más földrészekre is behurcoltak, gyógy- vagy dísznövényként termesztenek. A liliomok családjába tartozó növény hegyes, kard alakú levelekkel rendelkezik, melyeken gyakran tüskék is találhatók. Mérete és külleme emellett igen változatos, mert az alacsonyabb termetű, húsos levelű évelők mellett a félcserjék, cserjék és fatermetű fajok is megtalálhatók. Sokvirágú, fürtös virágzatuk gyakran lecsüngő. A csöves vagy harang alakú virágok színe rendszerint sárga, narancssárga, piros vagy piszkosfehér. A virágok gyakran zöld csíkosak. Többnyire madarak porozzák be őket. Felhasználásban az Aloe vera L. és az Aloe ferox Mill. Faj a leggyakoribb. Fő elterjedési területük Dél- és Kelet-Afrika, a nyugat-indiai szigetvilág, valamint Dél-Arábia és a Szokottra-sziget.
Az Aloe Vera, ami latinul “igazi aloe”-t jelent, bizonyult a leghatásosabb orvosságnak. Kizárólag a húsos leveleiből kicsurgatott, vagy más eljárással kinyert sejtnedvet használják gyógyászati célokra. Számos betegség kezelésére alkalmas külsőleg és belsőleg egyaránt. Rendszeres fogyasztása segít az egészség megőrzésében.
Az Aloe Verának négy fő tulajdonsága van: gyulladáscsökkentő, gombaölő, antibiotikus és regeneráló. Csökkenti a gyógyszerek mellékhatásait és megerősíti az immunrendszert, miközben segít a szervezetnek a felhalmozódott mérgeket kiüríteni. Négyszer gyorsabban hatol be a bőrbe, mint a víz, gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban, aminosavakban.
A benne található speciális poliszacharid keveréknek köszönhetően elősegíti a bőr külső rétegeiben lévő sejtek megújulását; csökkenti az öregedési, ráncosodási folyamatot.
Az Aloe Verának magas az enzim-tartalma (92-féle enzim), ami ritka és értékes enzim-forrássá teszi, ugyanis az enzimek segítenek, hogy az alapvető fontosságú tápanyagok a szervezetben felszívódjanak, és ugyanakkor tisztuljon is a szervezet. Az Aloe Vera csökkenti a gyógyszerek mellékhatásait és megerősíti az immunrendszert, miközben segít a szervezetnek a felhalmozódott mérgeket kiüríteni. Az Aloe Vera négyszer gyorsabban hatol be a bőrbe, mint a víz. Az Aloe Vera nem árt a fiziológiánknak, hanem tiszteli, egyensúlyba hozza és javítja azt. Az Aloe Veranak igen nagy skálájú tápláló és gyógyító tulajdonságai vannak; gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban, aminosavakban és enzimekben. Az Aloe Vera olyan hatóanyagokat tartalmaz, melyek az egész szervezeten kifejtik hatásukat: tetőtől talpig – az egyéni szükségleteknek megfelelően.
Az Aloe Vera regenerálja a szöveteket a sejtek normális fejlődési ütemében. Az Aloe Vera titka: összetevőinek titokzatos kölcsönhatása. Az Aloe Vera tulajdonképpen olyan adaptogén, mint a ginzeng. Egy szovjet kutató, Breckham szerint “adaptogén” az olyan növény, melynek szabályozó hatása van a szervezetre, segíti azt a stresszhez vagy bármilyen más nehéz helyzethez alkalmazkodni. Azzal, hogy szabályozza az immunrendszer funkcióit, kezeli a szervezet beteg részeit, szerveit.
Az adaptogének csak akkor hatnak, amikor kell és csak ott, ahol szükség van rájuk. Ha nincs szükség rájuk, inaktívak maradnak, de csak látszólag, mert az immunrendszert lassan, de biztosan akkor is erősítik. Az Aloe Verának mindenre kiterjedő, bonyolult, lassú és néha szinte észrevehetetlen hatása van (éppen ezért hívják “csendes gyógyítónak”). A kevésbé “diktatórikus”, “alternatív” gyógyszerek elsősorban az egész szervezetre ható “territórium gyógyszerek”. Tisztelik a biológiai territóriumunkat, szervezetünket. Ahelyett, hogy a felbukkanó rendellenességgel agresszívan szállnának szembe, inkább gyengéden javítják, és egyensúlyba hozzák a territóriumunkat.
Használatával megszüntethető a fogíny vérzése, gátolja a fogak kilazulását és a fogkő képződését is.
A bőr ideális gyógyítója. Védelmet nyújt napozószerként is, de napozás után kifejezetten ajánlott. Kezelhetjük vele a pattanásokat, kiütéseket, gyulladásokat és a száraz repedezett bőrt. A fejbőr a haj és a szőrzet kiváló kozmetikuma. Gátolja a korpásódást, táplálja a hajgyökeret. A hajat, a szőrzetet fényessé és selymes tapintásúvá teszi. Hatásos bőrápoló, bőrhámosító, bőrvédő, gyulladáscsökkentő, antiszeptikus hatású, fekélyek és, égési sebek utókezelésére is alkalmas, elősegíti a sebek gyógyulását.
Ajánljuk: rosszul gyógyuló sebeknél, bőrelváltozások felületi kezeléseire, gyulladásokra is.
