Szerecsendió

Image
őshazája valószínűleg a Maluku szigetek, mára azonban jóformán minden nedves trópusi területen eléterjedt. Magassága elérheti a 15-18 métert is. Az örökzöld növény neve félrevezető, mert a szerecsendiófa valójában nem diófa, s diója sem igazi dió, hanem mag, ami egy 8-10 cm hosszú sárga, húsos termésben helyezkedik el. Ezt a magot veszi körül a vörös, tagolt magköpeny.
A "szerecsendió-virág" szintúgy nem virág, hanem a termés húsától megszabadított, a magról leválasztott magköpeny. A "szerecsendió-virág" (vagy más nevén "macis") és a szerecsendió a XVI. század óta kedvelt fűszer Európában, nem csupán sajátos íze, de bódító, izgató hatása miatt is. Afrodisztikus jellegét elsősorban a magban található illóolajnak tulajdonítják, hírnevét szerte Ázsiában és Európában ezeknek a mámort és nemi izgalmat keltő anyagoknak köszönheti. Illóolajainak fő alkotórésze, a miriszticin, ami az MDA néven ismert szintetikus drog alapanyaga is egyben.
A szerecsendió-virágot a parfümgyártásban és a húskonzervek fűszerezéséhez használják. A gyümölcs húsából dzsemet, szirupot, likőrt, édességeket állítanak elő. 6-8 hetes szárítási idő után (mikor már zörögnek a magok), feltörik a dió héját, és kézzel válogatják.
A rossz és férges diókat elkülönítik és olajtermeléshez használják fel. A magas cserzőanyag tartalmú dióhéjat kerti utak töltőanyagául használják fel. Kedvelt a szerecsendió-olaj, melyet elsősorban a gyógyszeriparban használnak fel. Az ebből készült termékeket reuma és izomfájdalmak csökkentésére, meghűlés esetén bedörzsölőszerként alkalmazzák. Az olajat már 1574-ben is használták.
A szerecsendió 10%-ban tartalmaz illóolajokat, 8%-ban myriszticint és elemicint stb. Összesen 40 komponenst fedeztek fel a dió olajában. Ezek az anyagok hangulatjavító hatásúak, nyálkaoldók, hasmenés esetén székletfogók, jótékony hatásúak menstruációs nehézségek esetén. Mértéktelen használata azonban hallucinációhoz vezet. A szerecsendiót, virágát, olaját fűszerként mindig takarékosan használjuk. Túlzott mértékű használata mérgezéshez vezethet. (Az adatok fél diótól 3 dióig terjednek.) A mérgezési tünetekre jellemző lehet rosszullét, hasi fájdalom, hányás, szájszárazság, pupillatágulat, eufória, szédülés, görcsök, zavartság, mámoros állapotok, hallucinációk, erős szívdobogás, vérnyomás-emelkedés, halálfélelem, kómás állapotok. Ilyenkor orvosi beavatkozásra is szükség lehet. Ezért fontos, hogy gyerekek elől gondosan zárva tároljuk ezt a fűszert.
Ma a frissen őrölt szerecsendiót inhalációs adalékként használják légcsőhurut okozta köhögéseknél, valamint gyomortonikum készítéséhez. Étvágyjavító hatása van és segít hasmenés, Crohn-betegség esetén.
Élénkíti a szívet és a vérkeringést
Aromaterápiás eljárásoknál is nagy becsben van a szerecsendió-olaj. Élénkítőleg hat, stimulálja a szívet és a vérkeringést, ellazulást és szellemi tisztaságot hoz. Kiválóan alkalmas illatlámpák aromakeverékeihez vagy fürdővízadalékként. Ez a jótékony fürdő erősíti az ellenálló képességet hideg ellen.
A szerecsendiót a homeopátia is használja. Homeopátiás gyógyszerekhez a brazíliai szerecsendiófa sértett kérgéből származó piros nedvet dolgozzák fel. Az erősen gyulladáscsökkentő nedv furunkulusoknál, keléseknél, a kéz és láb ujjainak gennyes gyulladásainál, valamint nyirokcsomó-gyulladásnál javasolt. Ez a szer hasonlít az Echinaceához (bíbor kasvirág) és ezzel kombinálható.