Macskagyökér

Image
A macskagyökérfélék (Valerianaceae) családjába tartozik. Nyirkos, lápos réteken, árnyas erdőkben előforduló évelő növény. Május-júniusban virágzik. Kertben is jól növekszik. 110-170 cm magasra növő évelő növény, melynek jellegzetes, erős szagú barna gyöktörzse (rizómája) van. Levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyasan összetettek, melyek alul nyelesek, felül ülők, a levélkék keskeny lándzsásak, hegyesek vagy fogas szélűek. Virágzata végálló összetett bogernyő, apró fehér vagy rózsaszínű virágokkal.
Az ókorban a macskagyökérfüvet Galenus emésztést serkentőként javasolta, Dioszkoridész vizelethajtónak és mérgezések ellenszerének, Plinius pedig fájdalomcsillapító hatást vélt benne felfedezni.
A középkorban a skótok nem tartották gyógyító hatásúnak azt a főzetet, amelyikben nem volt macskagyökérfű.
A XVIII. századi európai gyógynövényszakértők a macskagyökeret emésztésserkentőként, valamint a hisztéria és a menstruációs tünetek kezelésére ajánlották.
A XIX. századi herbalisták szerint a valeriána kiváló nyugtató az epilepszia és az enyhe görcsök, valamint a hipochondria ellen.

Hatékony nyugtatószer, alvási zavaroknál segít (enyhe altató), a túlterhelt szívet nyugtatja, de idegesség esetén is alkalmazzák. Álmatlanság ellen is nagyra becsült gyógyszer, különösen, ha ideges kimerültség és szellemi túlterhelés a rossz alvás oka. A macskagyökér alkalmazási területe kiterjed még a gyomor- és béltraktus idegi eredetű bántalmaira is. A természetgyógyászok szerint jó hatással szervezetünkre ideges eredetű szív- és érrendszeri zavarok esetén is. A szintetikus gyógyszerek közt még a legenyhébb nyugtató is tompítja a központi idegrendszert. A macskagyökér amellett, hogy nyugtat, fokozza a koncentrálóképességet is. A macskagyökér gyógyító hatását az idegrendszer működésének rendezésén, erősítésén keresztül fejti ki. Csökkenti az ingerelhetőséget és ezzel együtt visszafogja a fokozott idegi tevékenységet. Ezért - az idegi problémából fakadó - ritmuszavarokat, mozgásbéli defekteket pozitívan befolyásolni, esetleg szünteti képes. Hatékonyan gyógyítja az epilepsziát, alkattól függően más növényekkel kombinálva tartósan is fogyasztható. Az érző és mozgató idegek sérülésénél, bénulásánál, szélütés kezelésénél javallt főzetének rendszeres fogyasztása, de használata a rehabilitáció időszakában is szinte elengedhetetlen. Idegrendszert tompító hatása kálmos gyökérrel és édesgyökérrel ellensúlyozható. Az idegi eredetű fulladásos asztma tüneteit visszaszorítja. Enyhe izzasztó és vízhajtó hatása a vér melegítésével és a vese tónusának csökkentésével magyarázható. Vérnyomáscsökkentő hatása is egyrészt ebből adódik, másrészt az érfal simaizmainak nyugtatásából, lazításából.
Állandóan, folytonosan használni, valamint nagyobb adagokat bevenni a macskagyökérből nem szabad, mert rontja az emésztést, sőt állandó émelygést, fejfájást, de a látóidegek meggyengülését is okozhatja.
A macskagyökér az orvos kezében igen értékes szer. A várandós, illetve a szoptató kismamáknak azonban nem ajánlott, és két év alatti kisgyermek se kapjon ilyen készítményt.