Borsfű

Borsfű, borsikafű
Borsfű, borsikafű

Borsfű

Borsfű (Satureja hortensis)

A növény leggyakrabban használt népies elnevezéseihez tartozik a borsikafű, a borsika, a csombor, a kerti csombor, a csombord és a pereszlény is. A borsfű az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó egyéves fűszer-illetve gyógynövény, melynek a virágos leves szárát és az illóolaját használják fel különböző célokra. A borsfű a mediterrán területekről származik, és Európában, az északi területek kivételével mindenhol fellelhető. A növény jelentőségét az is befolyásolja, hogy már az ókorban is becses növénynek számított, illata miatt az istenek eledelének tartották. Jelenleg gazdasági és táplálkozási szempontból egyre nagyobb teret hódit a növény, az által, hogy illata és hatóanyagai nagyban hasonlítanak a borséhoz. Nagy előnye a borsfűnek a borssal szemben, hogy csípős íze egyéb kellemes aromaanyagokkal párosul, valamint a hüvelyes növények felfújó, puffasztó hatását csökkenteni tudja.


Hatóanyagai: A növény legfontosabb hatóanyaga az illóolaj, mely a föld feletti részekben halmozódik fel nagy mennyiségben. Az illóolaj fő hatóanyaga a karvakrol (40 %) és a cimol (20-30%). Az illóolajon kívül tartalmaz még a borsfű cserzőanyagokat, cukrot, valamint a növényben igen nagy mennyiségben vannak jelen vas vegyületek is.

Belsőleg: A népi gyógyászatban régóta elterjedt a növény használata, mint görcsoldó és étvágyjavító. De nem csak a népi gyógyászat figyelt fel a növény értékeire, hanem a hagyományos gyógyászat is. A növényből nyert illóolaj összetevőinek köszönhetően gombaölő tulajdonságokkal rendelkezik, mely meggátolja egyes gombafajok fejlődését. A növény virágos leveles hajtásából készült teakeverék enyhén megemeli az alacsony vérnyomást, valamint elősegíti az emésztést és szélhajtónak sem utolsó.

Külsőleg: Baktériumölő és gombaölő hatása miatt gombás fertőzések külső vizes lemosásában, ülő- és lábfürdőkben hatékonyan alkalmazhatjuk.

A borsfüvet nem csak a gyógyászatban lehet széles körben alkalmazni, de az élelmiszeriparban is. Különböző ételek, italok, savanyúságok ízesítésére alkalmas, valamint az illóolaját a konzerv- és a likőripar is hasznosítani tudja.

Forrás:

  • Gyógynövény ABC – Németh Imréné Éva – Puedlo Kiadó Felelős kiadó a Puedlo Kft. vezetője www.konyvnet.hu ISBN: 978 9639 673 014 – 2008
Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: pinterest
Pinterest
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: whatsapp
WhatsApp

Szólj hozzá, vitassuk meg:

Kapcsolódó, hasonló cikkek:

Fügekaktusz (Opuntia ficus-indica)

Fügekaktusz

Fügekaktusz (Opuntia ficus-indica) A fügekaktusz a kaktuszfélék (Cacteceae) családjába tartozó pozsgás növény, melynek őshazája Mexikó. Az őslakosok már több ezer

Tovább olvasom »
Szerecsendió

Szerecsendió

Szerecsendió (Myristica fragrans H. M.) Népies neve: máciszdió, muskátdió. Őshazája valószínűleg a Maluku szigetek, mára azonban jóformán minden nedves trópusi

Tovább olvasom »
Torma

Torma

Torma (Armoracia lapathifolia-macrocarpa) Népies neve: csípős torma, közönséges torma, orrtekerő torma. A kalánfű géniuszába számított fűnemű növény, többnyáréltü, hosszasan hengeres

Tovább olvasom »



Tetejére görgetés