Borsfű

satureja

 

Borsfű (Satureja hortensis)


A növény leggyakrabban használt népies elnevezéseihez tartozik a borsikafű, a borsika, a csombor, a kerti csombor, a csombord és a pereszlény is. A borsfű az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó egyéves fűszer-illetve gyógynövény, melynek a virágos leves szárát és az illóolaját használják fel különböző célokra. A borsfű a mediterrán területekről származik, és Európában, az északi területek kivételével mindenhol fellelhető. A növény jelentőségét az is befolyásolja, hogy már az ókorban is becses növénynek számított, illata miatt az istenek eledelének tartották. Jelenleg gazdasági és táplálkozási szempontból egyre nagyobb teret  hódit a növény, az által, hogy illata és hatóanyagai nagyban hasonlítanak a borséhoz. Nagy előnye a borsfűnek a borssal szemben, hogy csípős íze egyéb kellemes aromaanyagokkal párosul, valamint a hüvelyes növények felfújó, puffasztó hatását csökkenteni tudja.

Hatóanyagai:

A növény legfontosabb hatóanyaga az illóolaj, mely a föld feletti részekben halmozódik fel nagy mennyiségben. Az illóolaj fő hatóanyaga a karvakrol(40 %) és a cimol (20-30 %). Az illóolajon kívül tartalmaz még a borsfű cserzőanyagokat, cukrot, valamint a növényben igen nagy mennyiségben vannak jelen vas vegyületek is.

A népi gyógyászatban régóta elterjedt a növény használata, mint görcsoldó és étvágyjavító. De nem csak a népi gyógyászat figyelt fel a növény értékeire, de a hagyományos gyógyászat is. A növényből nyert illóolaj összetevőinek köszönhetően gombaölő tulajdonságokkal rendelkezik, mely meggátolja egyes gombafajok fejlődését. A növény virágos leveles hajtásából készült teakeverék enyhén megemeli az alacsony vérnyomást, valamint elősegíti az emésztést és szélhajtónak sem utolsó.

A borsfüvet nem csak a gyógyászatban lehet széles körben alkalmazni, de az élelmiszeriparban is. Különböző ételek, italok, savanyúságok ízesítésére alkalmas, valamint az illóolaját a konzerv- és a likőripar is hasznosítani tudja.