Lestyán (Levisticum officinale)
Népies neve: maggifű, orvosi lestyán, levescsík, lecsihan, leustyan, levestikom, levestököm, löböstök, lóstya. A lestyán hazája Dél- és Nyugat-Ázsia. Európában elsősorban termesztés nyomán kivadulva fordul elő. Hazánkban főként délen, Békés-megyében termesztik. Az zellerfélék családjába tartozó évelő fűszer-, és gyógynövény. A lestyán az ernyősvirágzatúak családjába tartozik. A meleg fekvésű termőhelyeket kedveli. Tápanyagban gazdag és jó vízellátottságú területeken lehet eredményesen termeszteni. Szaporítása magról és palántáról történhet. A magokat október végén, november elején vetik. Ha gyökérdrogot szeretnénk előállítani, akkor érdemes az első évben előtörő magszárakat eltávolítani. Ősidők óta ismert fűszer- és gyógynövény.
Hatóanyagai: az egész növény illóolajat (ftalidokat, terpineolt, eugenolt, karvakrolt és szeszkviterpéneket) tartalmaz. A gyökérben ezen kívül található még kumarin és szerves savak (angelikasav), cukor, keményítő.
Hatásai: Vizelet-és szélhajtó teakeverékek alkotóeleme. A népi gyógyászatban főleg emésztési zavarok esetén ajánlják. Epekő- és húgykőoldó hatású teakeverékek alkotórésze.
A zellerre hasonlító jellegzetes illatú- és ízű. Régebben a vidéki kertekből nem hiányozhatott. Helytelenül „vegeta növénynek” is hívják. Fűszerkeverékek szerves alkotóeleme.
Gyökerét, levelét és illóolaját a likőr-és konzervipar is használja.
Forrás: Gyógyító növények – Rápóti Jenő, Romváry Vilmos – Medicina Könyvkiadó Rt. • Budapest, 1997
