Elsavasodásunk a bölcsőnktől a koporsónkig – Jakab István

Testünk minden nap jelez, ha nem tetszik neki életvitelünk. Egy kis szúrás, pufadás, lepedékes nyelv, hasmenés-székrekedés, fejfájás, levertség. Sajnálatos tény, hogy nem veszünk tudomást ezekről a jelzésekről.
Az étkezési kultúra, mit-mivel-hogyan-mikor kérdései megtanulha-tóak. Szüleinktől, tanárainktól kellett volna használati utasítást kapni, de nekik sem segített senki.
A működési zavarok előidézői:
• a savasító ételek eltolódott aránya
• elégtelen rágás,
• túl keveset eszünk a jóból és túl sokat a rosszból,
• túl keveset iszunk (naponta 1,5-2 l tiszta, lágy ivóvízre – nem csapvíz! – van szükségünk),
• bosszúság, félelem, stressz és más pszichikai megterhelések,
• a bélfóra zavarai,
• táplálékok összetételének helytelen megválasztása következtében erjedés a vékonybélben, rothadás a vastagbélben, pufadás.
Ezek a tényezők állandó túlsavasodást eredményeznek, ami savas sók képzésére kényszeríti a testet, amelyeket „különleges hulladéktá-rolóiban” kell elraktároznia. Ez az alábbi következményekhez vezet:
• a sav megmar mirigyeket és szerveket, ami ennek megfelelő működészavarokkal jár,
• székrekedés vagy hasmenés,
• külső és belső gombásodás,
• depresszió, valamint ingerlékenység, az agresszivitás és a csekély mértékű terhelhetőség pszichikai működészavarai, amelyek a reménytelenségig fokozódhatnak,
• tanulási és emlékezetzavarok, szétszórtság,
• az életöröm, az aktivitás és a teljesítőképesség hiánya,
• szükségtelen és könnyen elkerülhető megbetegedések, teljes legyengülés és korai halál.
   A túlsavasodás az egyik legveszélyesebb civilizációs megbetegedés, mert az egészség közvetlenül függ a szervezet sav-bázis egyensúlyától. A legtöbb betegség kiváltó oka a túlsavasodás. A test lúgosítása és ásványianyag-készleteinek újraépítése minden terápia alapköve. Ez elsősorban természetes, bázisokban gazdag táplálkozással valósítható meg. Az emberi test természetellenes túlsavasodása ugyanakkor korai megbetegedésekhez és idő előtti öregedéshez vezet.
Előbb vagy utóbb mindannyiunknak foglalkoznia kell az egészsé-gével. Minél hamarabb elkezdjük, annál meglepőbb és nagyszerűbb eredményeket érhetünk el. Vannak olyan népcsoportok, sőt népek, akiknél teljesen normálisnak számít az, ha több mint száz évet ér meg az ember anélkül, hogy bármikor is megbetegedne. Ez azt bizonyítja, hogy mindez még manapság is lehetséges.

Megoldás: a sav-bázis egyensúly helyreállítása megfelelő táplálkozás és életmód segítségével.

A természetgyógyászatban a test sav-bázis egyensúlyának megteremtése mindenfajta kezelés alapját jelenti, amely nélkül hatástalan maradna minden további kezelés. Táplálkozáskutatók utaltak arra, hogy a test sav-bázis háztartásának kiegyenlítése képezi egészségünk alapját, bár ezt nem tudták tudományosan igazolni.
Ezt a létfontosságú tényt a mai napig fgyelmen kívül hagyja az orvostudomány. A legtöbb orvos nem ismeri fel, milyen nagy veszélyt jelent az acidózis az egészségre nézve, ehelyett anyagcserezavarként elbagatellizálják a problémát. Ráadásul az orvostu-domány terén bevett módszer szerint többnyire a vérben mérik a test kémhatását, amelyet szervezetünk ritka kivételektől eltekintve szigorúan a semleges tartományban tart.

 

A test mindent megtesz annak érdekében, hogy mentesítse magát a salakanyagoktól, méreganyagoktól. A magasabb funkciót betöltő szerveket, mint az agy, a szem, a fül és a szív, csak a legszükségesebb esetben használja salakanyag raktárnak. Épp ezért nagyon komolyan kell venni, ha elhomályosul a látás vagy súlyos hallászavar lép fel. A gutaütés és a szívinfarktus már a túlsavasodásban szenvedő, elsalakosodott test utolsó jelzéseit, sőt gyakran a végét jelentik.
   A folyamat azzal kezdődik, hogy a test kénytelen felhasználni ásványianyag-készleteit, mert semlegesítenie kell a savak áradatát. Ennek következtében „hulladéktárolókat” kell létrehoznia, egyiket a másik után, mert másként nem tud kiválasztani ennyi savat.
A savak először a vérbe kerülnek. Ha azonban a vér pufer kapacitása már kimerült, a savfelesleg a kötőszövetben rakódik le. A kötőszövet sejtjei masszívabbak, és a méreganyagok nem okoznak bennük olyan könnyen károsodásokat. Itt raktározódnak el a savak egészen addig, amíg a vesék ártalmatlanná nem tudják tenni őket. A másik nagy kiválasztó szerv a tüdő. A szervezet ezen a két kiválasztó szerven (puffer-rendszeren) keresztül próbál a lehető leghamarabb megszabadulni a felesleges savaktól. Mielőtt a szervezet a vizeletbe leadhatná a savakat, először bázisokkal kell semlegesíteni őket. Az izzadás révén a bőr is részt vesz a méreganyagok kiválasztásának folyamatában.
A kötőszövet védőrétegként veszi körül a test valamennyi sejtjét. A sejtek teljes ellátása és a bomlástermékek elszállítása a kötőszöveten keresztül megy végbe. De az idegrendszerből is csak ezen az úton továbbítódhatnak az információk a sejtekhez, és visszafelé is, különben jelentős mértékben károsul a sejtek anyagcseréje. Ha a kötőszövet túlterhelt, és már nem tud felvenni további sav-adagokat, azok az ízületekben rekednek, ahol fájdalmas gyulladásokat okoznak, melyek köszvényként, reumaként, illetve sokízületi gyulladásként diagnosztizálhatók. Ha a savtartalmú lerakódások szétroncsolják a porcszövetet, artrózis alakul ki.
   Az elsavasodott szövetekben romlanak a vér áramlási jellemzői is, a vörösvértestek mindjobban elvesztik rugalmasságukat, és már nem tudják átjárni a kapillárisokat, a fnom hajszálereket, ami elégtelen ellátáshoz és oxigénhiányhoz vezet. A szervezet túlsavasodása eredményeként a vér drasztikusan besűrűsödik, a vérlemezek összetapadnak. A tömény vér „megreked”, és a gyenge vagy leállt vérkeringésnek súlyos következményei alakulnak ki. A vér a savhatás miatt a hajszálerekben megszilárdul, a vörösvértestek megakadnak, a véráram blok-kolódik, a szövet az oxigénhiány és a savképződés miatt elpusztul. A szövetek túl sa vasodása, a hajszálerek elzáródása a betegségek egyik legfőbb okának tekintendő.
Meglehet az érintettek évekig komolyabb panaszok nélkül élnek, de épp ezért alattomos ez a dolog. Az ember sokszor nem is sejti, hogy valójában milyen beteg. Azok az egyének, akiknek tömény a vérük és a túlsavasodás miatt egyéb rizikófaktorok által is veszélyeztetettek, bármelyik pillanatban holtan rogyhatnak össze. A betegség és következményeinek oka azonban jóval korábban keresendő; és az idejekorán történő savtalanítással vagy salaktalanítással valószínűleg mindez elkerülhető lenne.
   A szívizom túlsavasodása az „első számú gyilkos” a szívinfarktus vonatkozásában, amely jelenleg a legnagyobb „járványt” jelenti az emberiség történetében. Ugyanígy elmondhatjuk, hogy a következetes savtalanítás a legjobb ellenszere az agyvérzésnek. Emellett azonban figyelembe kell venni, hogy a szöveti túlsavasodás nemcsak az agyvérzésben nyilvánul meg, hanem az ezt megelőző stádiumokban, amelyek a szervezet fgyelmeztető jelzései: szédülés, kábultság, lassú gondolkodás, tompultságérzés a fejben.
   A jelenkor három legsúlyosabb haláloka, a szív- és érrendszeri betegségek (50% felett) és a rák (25% körül) megfékezhető, mégpedig következetes, megelőző jellegű savtalanítási terápiával; ugyanis az emberi szervezetben alig van olyan szerv, szövet vagy funkciós elem, amelyet a túlsavasodás nem zavar meg vagy tesz tönkre, és amely ugyanakkor következetes savtalanítás révén ne lenne ismét helyrehozható. Természetesen minél korábban kezdjük meg a savtalanítást, annál nagyobb a valószínűsége a megelőzésnek, már kialakult betegség esetén pedig a gyógyulásnak. A savak hosszú távon szétroncsolják a kötőszövet kollagén rostjait is, ami petyhüdtséget és idő előtti öregedést okoz. A szervezet a saját fehérjéjével, a fbrinnel próbálja kijavítani a károkat, ettől azonban egyre rugalmatlanabbá válik a kötőszövet, és egyre csökken a tárolókapacitása is. Már nem tudja ellátni puffer-funkcióját, és a test idő előtt öregedni kezd, aminek a ráncok, a cellulitisz csak az első állomásait jelentik. A kötőszövet kollagén rostjai úgy megduzzadnak, hogy fájdalmat okoz minden mozdulat. A hosszan tartó túlsavasodás krónikus gyulladásokhoz, így állandó fájdalmakhoz vezet. Ha a kötőszövet egyre átjárhatatlanabbá válik, a sejtek szabályosan megfulladnak és meghalnak az elégtelen ellátás miatt. Mivel a kötőszövet az egész testet behálózza, ez a probléma mindig a test egészét érinti, ezért a szó legszorosabb értelmében véve létfontosságú, hogy savtalanítsuk a testet.
   A savak salakanyagok, amelyek leginkább a kötő- és zsírszövetekben rakódnak le. Már a középkorúaknál, az 50. év tájékán a test szilárd részének mintegy 50%-a salak. Az élet második felében a salakmennyiség tovább növekszik. Hasonló mennyiség már nem ritkán azoknál a 30 éveseknél is kimutatható, akik sok állati fehérjét fogyasztanak. A gyors- és készételek, vagy a büfében elfogyasztott táplálékok többsége ugyanezt eredményezik. Ezáltal a testnedvek (vér és nyirok) keringésében keletkező pangás az életkor előrehaladásával szokásosnak számít. A szövetek oxigénellátása csökken, a sejtek nem jutnak hozzá a tápanyagokhoz és elhalnak. A szervekre jellemző, hogy csak akkor állnak le, miután az aktív sejteknek kb. az 50%-a részlegesen, vagy teljesen megszűnik működni. Ez anatómiai változásokhoz vezethet, például az ízületekben.
   A korai öregedés oka a sejtszintű elsavasodás. A sejtfalak egyre inkább megvastagodnak, ezáltal az áteresztőképességük gyengül, a sejtek légzése és tápanyagellátása fokozatosan leáll. Elsősorban ebben rejlik annak az oka, hogy a bőr elveszíti feszességét, rugalmasságát és frissességét. Bőrünk „fonnyadásával” és a ráncképződéssel egy időben persze belső szerveink is öregednek. A bőrre csak kivetítődik az öregedés folyamata, itt lesz kívülről is látható a szervezetünk összes sejtjére ható változás.
A sav-bázis háztartás kiegyensúlyozása ezért a legfontosabb általános funkciója a szervezetnek, amely a legjobb egészség mellett hosszú életet garantál. Ha csekélyebb mértékű salakosodás révén a sejtek teljes aktivitása hosszabb ideig tartana, az ember biológiai életkora a 130, vagy még annál több évet is könnyen elérhetné.

 

A gyomor a konyhasó, vérünk és szöveteink természetes alkotó-részének felbontásával sósavat termel – ez az úgynevezett gyomorsav –, amelynek pH értéke 2,8 és 1,2 között mozoghat. A konyhasó egyszerű nátrium-klór vegyület, felbontását a gyomor különleges sejtjei végzik. Gyomrunknak konyhasóra, széndioxidra és vízre van szüksége ehhez a művelethez, amelynek során a klór és a hidrogén savvá vegyül. Ugyanakkor kialakul egy másik vegyület is, amely nátriumból, nitrogénből, szénből és oxigénből épül fel – ez a szódabikarbóna vagy nátrium-hidrogén-karbonát, amely egy bázis (lúg). Egy gramm sósavval így 2,3 gramm szódabikarbóna jön létre. Ez az anyag a vér útján eloszolik az egész testben és később semlegesíti a belekben a gyomorsavat.
   Ha nincs elegendő bázis a testben, az több konyhasót bont fel, így termeli meg azokat a bázisokat, amelyekre sürgős szüksége van. Ám eközben természetesen még több gyomorsav jön létre, amelyre most semmi szükség, és amely gyomorégést okoz.
Ha ilyenkor eszünk egy keveset, többnyire elmúlik a gyomorégés, mert a gyomorsav elegyedik a táplálékkal, de ennek következtében több gyomorsav is termelődik, így a túl sok sav még több savat eredményez. Ha a gyomor már nem bír a savakkal, egy részüket leadja a nyombélnek. Ennek köszönhetően csökken ugyan a gyomor savkoncentrációja, de mindez további savtermeléshez vezet, amire a nyombél fekélyekkel válaszol.
   Azért fontos, sőt létfontosságú, hogy elegendő bázis legyen a szerezetünkben, mert a bázisoknak kettős szerepük van. Egyrészt az emésztést segítő szerveknek, a májnak, az epének és a hasnyálmirigynek nagyon sok bázisra van szükségük az emésztőnedv képzéséhez: fél liter epefolyadékra, egy liter hasnyálmirigy-váladékra és mintegy három liter bélmirigy nedvre. De még ennél is fontosabb a bázisok másik feladata, nevezetesen a test, és elsősorban a kötőszövet savtalanítása. Ha a bázishiány miatt nem lehet kielégítően elvégezni ezt a feladatot, a testnek előbb vagy utóbb meg kell betegednie.
   Mivel a bázisok feladatuk teljesítése során elhasználódnak, a szervezetbe folyamatosan és kielégítő mennyiségben kell bevinni őket, többnyire bázisokban gazdag táplálkozás vagy étrend-kiegészítők útján. Ha ilyen helyzetben savmegkötő szereket szedünk, azzal gátoljuk vagy csökkentjük ugyan a gyomor savtermelését de egyúttal természetesen a fontos bázistermelést is, így újabb ördögi kör veszi kezdetét.
A gyomorégés tehát mindig a gyomor segélykiáltása, amellyel a hiányzó bázisokat követeli, nem pedig a savtermelés meggátolását. A gyomorégés során felszökő sav kimarja, és idővel legyengíti az érzékeny nyelőcsövet, így itt rák alakulhat ki. Végül a vesék sem boldogulnak a savtúlkínálattal, így ezen a téren is megbetegedések lépnek fel.

A vér, mint folyékony szállítószerv, eljuttatja a megfelelő helyre azokat a táp- és építőanyagokat is, amelyekre a testnek folyamatosan szüksége van, és elszállítja az anyagcsere salakanyagait. A vér esetében különösen egyértelművé válik, mennyire fontos a szervezet számára a pH-érték, mert egészen csekély ingadozásoktól eltekintve betartja 7,35 és 7,4 közé eső normál értéket, hiszen ha ez az érték 7-re csökkenne vagy 7,6-ra nőne, az már súlyos, akár halálos következményekkel járna.
   Ha túl sok sav kötődik a vörösvértestekhez, azok nem tudják megfelelő módon felvenni az oxigént, és a test oxigénhiányban szenved még akkor is, ha a tüdők elegendő oxigént kínálnak neki.
Ezen kívül magas savkoncentráció esetén csökken a vörösvértestek rugalmassága, úgynevezett savmerevség lép fel, aminek következtében a vörösvértestek nem tudnak átjutni a fnom hajszálereken és eltömítik azokat. Ez is hiányos ellátáshoz vezet, ami akár halálos is lehet. Tehát a vér szempontjából is elengedhetetlen, hogy kielégítő legyen a báziskínálat, különben nem tudja ellátni létfontosságú feladatát.

 

   Immunrendszerünk legnagyobb része a belekhez kötődik, ezért olyan fontos és olyan hatásos a böjt és a béltisztítás. Védekezőképességünk kb. 2/3-a bélben keletkezik, vagy legalábbis nagy részben függ tőle. A túlsavasodás és az elsalakosodás ugyanis megbénítja az immunrendszert, és mi fogékonyabbá válunk olyan fertőzésekre, amelyekkel egy ép immunrendszer könnyedén elbírna. Tehát nem a vírusok és a baktériumok miatt betegszünk meg, hanem azért, mert a leterhelt immunrendszer nem képes megbirkózni velük. Ez a rákos sejtekre is igaz, amelyek naponta létrejönnek testünkben, de csak savas közegben tudnak fejlődni. A túlsavasodás miatt védekezőképességünk már arra sem lesz elegendő, hogy a rákos sejteket, amelyek naponta százával képződnek szervezetünkben, elpusztítsa, ezért a katasztrófa elkerülhetetlen. Rák vagy más súlyos betegségek kialakulásakor a test mindig savas!
   De az is tartósan gyengíti az immunrendszert, ha valaki állandóan rosszkedvű, negatívan gondolkodik és pesszimista beállítottságú. Ezzel ugyanis állandó savas közeget teremt, és öntudatlanul, önként árt minden egyes sejtjének. Minden negatív gondolat befolyásolja immunrendszerünk működését. De azzal is megterheljük immunrendszerünket, ha olyasmire kényszerítjük magunkat, amit a lelkünk mélyén elutasítunk, ha agyonhajszoljuk magunkat, vagy aggódunk valami miatt. Így még a legapróbb bosszúság is további negatív hatást gyakorol az immunrendszerre és ezzel az egész egészségi állapotra.

   Bármilyen apró vétséget követünk is el testünk ellen, azonnal „udvarias felszólítást” kapunk tőle. Azon napok egyike következik, amelyeken valahogy „nem vagyunk formában”. Mi azonban egyszerűen nem vesszük észre szervezetünk üzenetét, mert csak minimális, látszólag jelentéktelen és kevéssé megterhelő funkcionális zavarként észleljük. Mindazonáltal ez a probléma a test szintjén láthatóvá és érezhetővé válik, mihelyt valamilyen testi tünetet (pl. fejfájást, gyomornyomást, stb.) érzünk. Nem törődünk szervezetünk jelzésével és megpróbáljuk a legjobbat kihozni a helyzetből. Legtöbbször valamilyen póteszközt keresünk: egy csésze kávét, egy darabka süteményt, egy szál cigarettát, és a világ látszólag újra kerek lesz.
   Ha ezeket az apró fgyelmeztetéseket fgyelmen kívül hagyjuk, akkor testünk erősebb jelzéseket küld nekünk, hogy vegyük észre valami nincs rendben. Ilyenkor a figyelmeztetés már akut betegségek formájában jelenik meg. Például megbetegszünk gyomorhurutban, és néhány napig otthon kell maradnunk. Ha az „akut kérés” nem éri el a célját, akkor az eleinte akut gyulladásos folyamat már krónikussá válik. A szervezet már folytonos fgyelmeztetést küld: a példánkban szereplő akut gyomorhurutból krónikus gyomorfekély lesz. Ha ezeket a súlyos jelzéseket is fgyelmen kívül hagyjuk, akkor
szervezetünkben az állandó fgyelmeztetés semmibevétele visszafordíthatatlan károkat okoz: szervi elváltozásokat vagy rákot. Ha még ekkor sem vesszük komolyan a figyelmeztetéseket, akkor sajnos bekövetkezhet a „savhalál”.

   A megemésztetlen tápanyagok bakteriális bomlása (rothadása) során fokozottan mérgező anyagok keletkeznek, amelyek mérgező hatása érintheti a sejteket, a májat, a vért, az idegeket, az immunrendszert és a szaporodási rendszert. A túlzott mennyiségben bevitt táplálékot el kell raktározni valahol, ezért a kötőszövet elsalakosodik. A túlsavasodás jelensége a gyakori húsfogyasztáson, a kávé (erős savképző), a kólaféleségek és üdítők fogyasztásán, a túlzott mennyiségű fehér liszt, cukor és só fogyasztáson alapul. A testben zajló erjedés és rothadás, a táplálék nem megfelelő összetétele és a zavart bélfóra tovább fokozza a túlsavasodást, de a bosszúság, a félelem, a zaj, a stressz, a létbizonytalanság és a túlhajszoltság is nagymértékben ront a helyzeten.

 

1. A testben lévő méreganyagok (salakok) feloldása méregtelenítő kúrákkal, vagy böjttel, beöntéssel. Ezáltal feloldódnak az ásványi anyagokhoz kötött savak, és alkalmassá válnak a kiválasztásra.

2. Az aktivált savak megbízható semlegesítése bőséges természetes lúgosítók útján, amit gazdag ásványi anyag- és nyomelem kínálat-tal biztosíthatunk. Ez pusztán bázikus táplálkozással nem oldható meg – ehhez a lúgosító zöldek fogyasztása szükséges.

3. Semlegesített savak következetes kiválasztása. Ennek érdekében sokat kell innunk, elsősorban teát, zöldséglevet, de fogyasszunk jó minőségű, semleges vizet (RO)* is kombuchával hígítva.

A három lépés egyike sem elég önmagában, csak együttesen garantálják a sikert. Sok esetben ésszerűbb, ha a már oldott állapotban lévő, valamint folyamatosan felgyülemlő savak kivezetésének utolsóként ismertetett lépésével kezdjük a kúrát. Így biztosítjuk azt, hogy a testünk a lehető legnagyobb tárolókapacitással rendelkezzen a salakok feloldásához, és soha ne terhelje túl a keletkező savmennyiség. Azután jön a második lépés, a test bázisokkal való „elárasztása”, hogy az elegendőnél is több ásványi anyag és nyomelem álljon rendelkezésre a savak semlegesítéséhez. Csak ezután következik az eddig kötött állapotban lévő savak feloldása, amelyek salakanyagként a test számtalan „különleges hulladéktárolójában” raktározódtak el. Így biztosan elkerülhetjük a gyógyulási kríziseket, a kezdeti rosszabbodást, de a böjtölési kríziseket is.

A gyógyulás során újabb és újabb krízisek léphetnek fel. Általában a savtalanítás először fgyelemre méltó kezdeti sikert hoz. Az ember egyértelműen érzi a jótékony hatást, és tudja, hogy helyes úton jár.
* Az ionos lúgos víz fogyasztása is ajánlott, de feltétlenül vegyük figyelembe, hogy csak a frissen előállított lúgos víz rendelkezik ionos tulajdonságokkal.

Az ozmózis törvényének megfelelően azonban felszabadulnak az eddig elraktározott salakanyagok. Az ember visszaesik, megint fellángolnak a régi fájdalmak, és feltámad bennünk a gyanú, hogy rosszul csináltunk valamit, vagy talán mégsem ez a helyes út. Pedig ez teljesen rendjén van így: ha folytatjuk a savtalanítást, nagyon hamar visszatér a jól ismert kellemes érzés, mert a keringő savakat megint sikerül semlegesíteni és kiválasztani. De természetesen megint hamar érvényesül az ozmózis törvénye, további „különleges hulladéktárolók” kerülnek felszámolásra, és mi megint rosszabbul érezzük majd magunkat. Ez így mehet egy-két évig, bár a krízisek közt egyre több idő telik majd el, és egyre kevésbé csorbul a jó közérzet. Egyszer azonban kiürül minden tároló, és nem lép fel több gyógyu lási krízis, ilyenkor végleges a gyógyulás.
   A legjobb hír szervezetünk sav-bázis egyensúlyának helyrehozatalával kapcsolatban, hogy nem kell feltétlenül orvos, vagy természetgyógyász segítségét igénybe vennünk. Az első nagy felismerés – mármint, hogy elsavasodtunk –, az első lépés a folyamat visszafordítására.
   A következő a szándék, az akarat a dolgok megváltoztatására. Az a tény, hogy saját magunk teszünk egészségünk érdekében, talán a legfontosabb. Az eszközök elérhetőek és egyedileg alkalmazhatóak. Az utak is lehetnek eltérőek. Lassan megérezzük, hogy minden út rajtunk keresztül vezet. Legyen bátorsága erre az ösvényre lépni, hogy ezzel a könyvvel is kicsit segítsük az első lépéseit.

 

   A mérgek a civilizációs életmód következtében jutnak a szervezetbe. A lerakódás több fázisban történik, egyre súlyosabb betegségeket okozva. Minél korábbi fázisban kezdjük a szervezet tisztítását, annál hamarabb gyógyulunk. Az első három fázisban még könnyű visszafordítani a folyamatokat, a saját védekezés még jól működik. Ezt a szakaszt humorális fázisnak is hívják, mert a mérgek még a testnedvekben találhatóak.
   A következő három fázisnál a mérgek a sejtek közötti térben rakódnak le, ekkor már csak külső segítséggel nyerhető vissza az egészség.

Fogszuvasodás
A fogszuvasodás nem betegség, hanem a test túlsa vasodásának következménye. Az a tény, hogy a civilizált országokban életük folyamán (gyakran már gyermekkorban) az emberek 97 százalékánál lép fel fogszuvasodás, egyértelműen érzékelteti, hogy szinte mindannyian túlsavasodtunk.
A túlsavasodás miat a szervezet arra kényszerül, hogy megtámadja ásványi anyagokat tartalmazó területeit, tehát a fogakat is, hogy semlegesíteni tudja a felgyülemlő savakat.

Pattanás
Bár ezek a tünetek a bőrön jelennek meg, nem bőrbetegségre utalnak, hanem a test túl sa vasodásának követ-kezményei. A test ugyanis legkülső határán, a bőrön keresztül próbálja kiválasz-tani a mérgező és maró anyagokat. Az aknét is a test túl-savasodásának jeleként kell értelmezni.

Gutaütés
Az újabb felismerések szerint a szívinfarktushoz hasonlóan a gutaütés is a túlsavasodás egyik következménye, mert mindkettő a vérellátás, elsősorban a szövetekben lévő hajszálerek vérellátásának részleges lebénulása révén alakul ki. Bár a gutaütés „gutaütés-szerűen” következik be, az akut katasztrófát gyakran évekig tartó túlsavasodás előzi meg.

Koncentrációzavarok
A test hosszabb ideje fennálló túl savasodása miatt elégtelenné válik az agy vérellátása, gyorsabban kifáradunk, gyengül a teljesítőképességünk, ingerlékennyé válunk, és koncentrációzavarokkal küzdünk.

 

 

 

 

Pufferrendszer
A pufferrendszer a testnek azt a képességét jelöli, hogy savakat választ ki vagy semlegesít és ezzel helyreállítja és megőrzi a sav-bázis egyensúlyt. Ehhez elegendő bázisra és vízre van szüksége. A megfelelő bázisállomány létfontosságú, és a jó egészség feltétele.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lábizzadás
Ha olyan heves a savak rohama, hogy a természetes kivá lasztószervek már nem birkóznak meg a savatalaní tás munkájával, a test a lábakon, mint „pótveséken” keresztül próbálja ellátni a feladatát. Fokozott lábizzadás esetén ki kell vizsgáltatni a veséket, mivel ilyenkor fennáll a korlátozot veseműködés gyanúja. Ha ráadásul „ég” is a lábunk, drasztikusan csökkentenünk kell a húsfogyasztást. Elsősorban sertéshúst nem szabad enni, mert a felgyülemlő kénsav okozza a láb „égését”.

 

 

 

 

 

 

Lábszárfekély
A lábszárfekély arra utal, hogy felgyülemlettek a savak a testben. Ez a test utolsó segélykiáltása, mielőtt mindenre kiterjedő mérgezés lépne fel.

 

Nemi szervek
Megtörténhet, hogy a túl savasodás következtében gyulladásba jönnek, kivörösödnek és viszketni kezdenek a nemi szervek, de akár a méh is. Sok esetben ilyenkor is segít az alapos savtalanítás és a savbázis egyensúly helyreállítása.

 

Potenciazavarok
A libidó növekedése és a gyakran évek óta tartó potenciazavarok megszűnése a test rendszeres savtalanításának váratlan és többnyire nagyon örvendetes mellékhatása. Gyakran már az intenzív savtalanítás első napjaiban jelentkezik mindkét hatás. Ez érthetővé válik, ha meggondoljuk, hogy a potenciazavar gyakran a mirigyek nem megfelelő működésére vezethető vissza, amelyeket a savatalanítás közvetlenül tehermentesít és támogat.

 

 

 

 

 

 

Bázisok
A bázisok szerves vagy szervetlen vegyületek, amelyek vizes oldatokban hidroxil-(OH-) ionokat adnak le, és ezzel bázikus reakciókat eredményeznek. A legismertebb bázis a szódabikarbóna vagy nátron. Más bázisok kálium-, kalcium-, magnézium-vegyületek stb. Azokat az élelmiszereket, illetve termékeket, amelyekből bázisok maradnak vissza, miután feldolgozta őket az anyagcsere, bázisképzőnek nevezzük. A fokozotan bázis-képző élelmiszerek, illetve termékek valósággal elárasztják a testet bázisokkal, és így segítenek a zavart sav-bázis egyensúly helyreállításában.

A salakanyagok vagy a szervezet számára hasznosítatlan anyagok nem teljes mértékű kiválasztása a bélben és a hólyagban lerakódást idéznek elő, mely fokozatosan megkeményedik, sőt kár meg is kövesedik, ily módon akadályozva a felvet táplálék átváltozását, ami végül is az egyik megbetegedést a másik után hívja elő. Ily módon olyan állapotba jutunk, hogy újra meg újra, folyton csak enni kívánunk – amit meg is teszünk –, mégis folyton éhesek és alultápláltak vagyunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Honnan származnak az elsavasodást okozó anyagok? A környezetünkből származó olyan anyagokról van szó, melyek lerakódnak a kötőszövetes térben, vagy a zsírszövetben, esetleg még mélyebben, a csontszövetben. Magukból folyamatosan hidrogén-ionokat eresztenek a szervezet folyadéktereibe és így savas vegyhatást hoznak létre.

 

 A savasság értelmezése a kínai medicina szemszögéből

A savasság egy olyan energo-információs minőséghez tartozik, amit a kínaiak úgy írnak le, Szárazság Qi.
Mivel az elsavasodás és a Szárazság Qi analógiában vannak egymással, így az elsavasodás tüneteit jellemezhetjük úgy, mint a Szárazság Qi okozta betegség tüneteit. Az első nagyon fontos tünet a szervezet összmennyiségének csökkenése, ami azt jelenti, hogy bizonyos anyagok elfogynak a szervezetből.
Ez nem feltétlenül a zsír össz-mennyiségére vonatkozik, tehát ez nem egyfajta egészséges lefogyás, hanem a szervezet szerkezeti sérülése.
Úgy fogynak el anyagok, hogy a szervezet felépítése megsérül.
Ezt azonnal észrevehetjük azon, hogy a bőr ráncosodni, vékonyodni kezd, rajta fekélyek jelenhetnek meg.
A szervek egy picit elmozdulhatnak helyükről, mert az őket tartó szerkezet sérül és tűnik el, így szervsüllyedések, sérvek alakulnak ki.
Csontritkulás kezdődik.
A szervek működése is beszűkül.
A szervezet működése minden szinten lelassul és gyengül, amit legelőször az érzékszervek működésének csökkenésén fogunk észrevenni: romlik a látásélesség, romlik a hallás, a szaglás.
A szervek kevesebb munkát végeznek, kevesebb szükséges anyagot, pl.: emésztő enzimeket, hormonokat termelnek.
A Szárazság Qi képletesen a szervezet határait, kereteit jelenti, ezért teljesen nyilvánvaló, hogy egy tényező – jelen esetben az elsavasodás –, ami többlet Szárazságot hoz létre, megsérti a szervezet határait.
A szervezet határai védekeznek mindenféle olyan tényezővel szemben, ami a külvilágból származik és nem kívánatos, hogy belépjen a testbe. Tehát nyugodtan feltételezhetjük azt, hogy a savas anyagok felhalmozódása segíti, hogy a külvilágból kórokozók lépjenek a szervezetbe, telepedjenek meg és tartósan ott maradjanak. Feltételezhetjük azt is, hogy a külvilágból mérgező anyagok – toxinok – kerülnek a szervezetbe és a szervezet nem tud kellő hatékonysággal megszabadulni tőlük. Így az elsavasodás mértéke fokozódhat. Jakab István barátom szokta mondani azt, hogy a savasság biztosan összefüggésben áll azzal, hogy nehézfémek halmozódnak fel a szervezetben. Ezt azért is állíthatjuk biztosan, mert minden, nem a szervezetbe való anyag felhalmozódhat, hiszen a test többlet Szárazság állapotban van, vagyis határait nem tudja kellő intenzitással védeni. Így a határokon belül bármi elképzelhető.
A Szárazság – jelen esetben az elsavasodás – csökkenti azokat a működéseket, amelyek az érzelmi és a tudati tényezőinket jellemzik.
A kínaiak azt mondják, hogy a Szárazság csökkenti az életkedvet, csökkenti az optimizmust, csökkenti az örömérzést, csökkenti a boldogságérzést és csökkenti azt a fajta igényt, hogy kapcsolatokat alakítsunk ki és tartsunk fenn.
A Szárazság sokkal inkább befelé fordulóvá teszi az embert, aki saját maga köré húzza a határait, és nem mozdul ki onnan.
Ha arra gondolunk, hogy a Szárazság Qi életkora az életnek azon időszaka, amikor az ember aktivitását nyíltan valami vagy valaki korlátozza, pl.: a nyugdíj kezdete, akkor állíthatjuk, hogy az elsavasodás olyan állapotot eredményez, mint ami az idős emberekre jellemző.
Azt is állíthatjuk, hogy az elsavasodás olyan külső megjelenést hoz létre, mintha az illető idősebb lenne a saját koránál, és továbbá nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy a savasodás felgyorsítja azt a folyamatot, ami a gyorsabb öregedés felé vezet.
Dr. Földes László

Gombás megbetegedések
A túlsavasodott test ideális közeget kínál különböző patogén gombáknak, és kedvez például a Candida albicans vagy a szájpenészgomba megtelepedésének, amely további savterhelést okoz. Ilyen helyzetben is elengedhetetlen a test alapos savtalanítása, hogy megfosszuk táptalajuktól a patogén gombákat.

Minden új felismerést először közönnyel fogadnak, aztán megpróbálnak nevetségessé tenni. Ez után jön a tudomány vízfejének közös szembenállása. Amikor az új felfedezése mindenkinek magától értetődővé válik, jönnek az okosak, hogy ők már korábban is ezt állítoták.
Lassan eltelt 500 év a felfedezés óta, it az ideje alkalmazni tudását.