Amikor az enzim szó elhangzik, legtöbbször automatikusan az emésztésre gondolunk. Elsősorban az emésztő enzimek azok, amelyek a gyomorban és a belekben az elfogyasztott ételt kisebb egységekre darabolják fel, ezáltal az étel szervezetünk részévé tud válni. Az enzimek a szervezet minden egyes funkciójában részt vesznek; az emésztéstől a méregtelenítésen keresztül az immunrendszerig, kritikus szerepet játszanak az egészség fenntartásában. Az enzim az élet kulcsa, vagyis a létfontosságú funkciók nem indulnak be nélküle. Nélkülözhetetlen szerepet játszanak minden egyes biokémiai reakcióban. Limitált mennyiségben vannak jelen a szervezetben, mivel többször felhasználódnak. Nyers zöldség- és gyümölcsfogyasztással, valamint táplálék-kiegészítők formájában történő utánpótlásuk nagyon is fontos az egészségünk helyreállításához. Az enzimek nélkülözhetetlenek:
Általában két nagy csoportra osztjuk őket: emésztő enzimekre és anyagcsere enzimekre. Az emésztő enzimek nagy része a bélfalon és az emésztő mirigyekben termelődik és a tápanyag lebontásában és a betolakodók elleni harcban vesznek részt. A másik csoportba az anyagcsere enzimek tartoznak, amelyek a sejten belül az egyes energia átalakító és méregtelenítő folyamatokat segítik, szinkronizálják és összehangolják a működésüket.
Az enzimek úgy is működnek, mint az építőmunkások: a szervezet építőköveit (sejtjeit) rakosgatják össze, és ezzel a szervezet helyreállításában is részt vesznek. Az enzimek a szervezet minden pontján és minden szervében megtalálhatóak. Emésztő enzimek Ami az enzimekről a köztudatban él, az ma nem elegendő ahhoz, hogy megértsük milyen szerepük is van az egészség megőrzésében. Tehát először nézzük meg az emésztés esetében az enzimek szerepét. Első feltételezés: Van emésztő enzimünk és abból is van elég Miért is gondolhatnánk azt, hogy nincs elég emésztő enzimünk? Pedig a zöldségeinket és más ételeinket többnyire magas hőmérsékleten főzzük és sütjük, ami az enzimeket azonnal tönkreteszi. Tehát az étel első kézből nem tartalmaz enzimeket. A csomagolt és konzervált ételek nagyon kevés természetes enzimet tartalmaznak, mivel azok rengeteg hőkezelésen mentek át. Például az élelmiszergyártó cégek felé elsődleges követelmény a higiénia szempontjából a hőkezelés (pl. tej pasztőrözés), amely tönkreteszi az étel azon tulajdonságait, amelyek alapján egészségesnek mondhatnánk. Ahhoz, hogy megértsük az enzimeket, meg kell vizsgálnunk őket tudományosabb szempontból, azaz a kémia oldaláról. Az enzimek olyan fehérjék, amelyek munkát végeznek a szervezetben, azaz szerepet játszanak a kémiai reakciókban. Amikor eszünk, az enzimek felaprítják az ételt, hogy a szervezet az abban található tápanyagokat felhasználhassa. Emésztő enzimek nélkül az étel nem hasznosítható a szervezet számára. Az ételallergia fejezetből már ismeretes, hogy a károsodott bélfal nem képes elegendő enzimet termelni. A laktózallergia a laktáz enzim hiánya miatt jön létre. Ez az észak-és kelet-európai népeknél a glutén/gliadin érzékenység következtében tönkrement bélbolyhok következménye. A károsodott bél-bolyhok már immunsejteket sem tudnak termelni a betolakodók ellen. Így lehetséges a betolakodók, paraziták és baktériumok elszaporodása, valamint az egyensúly felbomlása, pl. a candida gombák túlzott mértékű elszaporodása. Ezek tovább károsíthatják egészségünket, fontos behatással vannak szervezetünkre. Tehát a károsodott bélfal nem tud elegendő immunsejtet és emésztő enzimeket termelni. A betolakodók is fehérjék, amiket a fehérjebontó enzimek lebontanak, ha megfelelő mennyiségben vannak jelen. Az emésztő enzimek tehát az immunrendszer szerves részeként is kulcsfontosságú szerepet játszanak. Emésztő enzim hiányban nem csak az emésztés gyengül, hanem az immunrendszer is. Második feltételezés: Az emésztő enzimek minden táplálékot megemésztenek Ha van elegendő emésztő enzimünk, azok megemésztik az ételt, de ez a legtöbb esetben nincs így. A bélbolyhok károsodása (glutén/ gliadin a gabonákból és a tej kazeinje okozta károsodások) következtében a bélfal nem képes teljes kapacitásban emésztő enzimeket termelni. Ennek következtében a táplálék az, amit a szervezet nem tud megemészteni. Többnyire a fehérjék, húsok ezek, amelyeket sokan igen nagy mennyiségben fogyasztunk. Nézzünk egy következő esetet. Az étel egyrészt megemésztésre kerül, mert van szénhidrát bontó enzimünk, viszont nincs elég fehérje bontó enzimünk. Így a fehérje nem emésztődik meg és rothad a bélben. A szénhidrát emésztett, de teljes mértékben nem tud felszívódni, mivel a bélbolyhok több helyen eltömődtek. Tehát a szénhidrát sem tud teljes egészében felszívódni. A részlegesen vagy teljesen emésztetlen étel a bélben tárolódik és erjed. A hosszú időn keresztüli emésztetlen, erjedt étel a bélfalra rakódik, eltömíti a bélbolyhokat, aminek következtében csökken a bélfalon az étel felszívódása, mígnem lehetetlen lesz. Így a szervezetünk megint csak nem kapja meg a számára szükséges tápanyagot. Harmadik feltételezés: Minden emésztő enzim elvégzi a munkáját Mi a helyzet akkor, amikor a szervezetünkben elég emésztő enzim van, de nem tudja munkáját elvégezni, mivel genetikailag hibás? Ilyenkor az enzim összekapcsolódik a lebontandó tápanyaggal. Az összekapcsolódás eredményeképpen a szervezetben keletkezik egy új, a szervezet számára felismerhetetlen anyag. A szervezet számára felismerhetetlen anyagok immunreakciót váltanak ki. Immunsejtek támadják meg a betolakodónak vélt anyagot és megpróbálják eltávolítani a szervezetből. A szervezet jelez számunkra és gyakran azonnali allergiás reakció jön létre, pl. viszketés, bőrpír, kiütés, köhögés, nátha, pikkelysömör, ekcéma. Az allergiás reakció eredménye a gyulladás. Folyamatos gyulladás a bélfalon folyamatos hegesedést hoz magával, ami a gyulladás része. A bélbolyhok felületén hegesedés keletkezik, ami ha hosszú időn keresztül fennáll, a bélbolyhok folyamatos elsorvadásához vezet. Ismét eljutottunk egy olyan következményhez, hogy a bélfalon létrejött egy olyan felület, ahol a felszívódás nem működik. Ez a felület a bélfalon ismételten képtelen az emésztő enzim termelésére, ami tovább csökkenti az emésztő enzimeket. Most már érthető, hogy a részlegesen emésztett étel miért nem jó számunkra és igen fontos azt „kitakarítani” a bélből.
Mi történik, amikor már a szervezet nem tud elég enzimet termelni? Azaz hogyan kompenzál a szervezet, amikor nincs elég emésztő enzim? Az emésztő enzim hiányában a belső elválasztású mirigyeink közül a hasnyálmirigy kerül stressz alá, hogy minél több enzimet termeljen. Ezzel a hasnyálmirigy elfárad és a vércukor-szabályozás-hoz szükséges hormonokból sem tud eleget termelni. Lehetséges, hogy ez az egyik kiváltó oka annak, hogy a cukorbetegség népbetegségnek számít. Ehhez társul a mellékvese kimerülése és a tobozmirigy hiányos működésével járó megbetegedések kialakulása is. Ezen túlmenően következő kompenzáló lépésben az enzimhiány pótlásához a szervezet az immunsejteket hívja segítségül. A bélsejtes immunitáson túl a fehérvérsejtek a vérben immunrendszerünk másodlagos vonalát alkotják. Felismerik a betolakodókat és körülveszik azokat, magukba zárják és megsemmisítik őket. Hogyan is semmisítik meg a fehérvérsejtek a betolakodókat? Az emésztő enzimek által. Az immunsejtek zsírbontó lipázt, fehérjebontó proteázt és peptidázt, valamint szénhidrátbontó amilázt is tartalmaznak. Ezek a hasnyálmirigy által termelt enzimek. Amikor a bélfal nem képes elég emésztő enzimet termelni a bélben, a fehérvérsejtek jönnek segítségükre. A fehérvérsejtek a bélből a vérbe jutott részlegesen emésztett ételt emésztik meg a vérben, valamint a bélbe jutva segítik az emésztést. Így már érthető, hogy mi az összefüggés az emésztő enzim hiánya és az immunrendszer legyengülése között. Az enzimhiány korrigálásához az enzimeket táplálék-kiegészítők útján szükséges pótolni egyrészt az emésztés normalizálására, másrészt a hasnyálmirigy és a többi belső elválasztású szerv stressz-mentesítésére. Egészségünk alapvető feltétele tehát, hogy az immunsejteket a szervezet ne az emésztéshez használja fel, hanem ténylegesen a szervezet védelmében. Anyagcsere enzimek Az emésztő enzimeken kívül az enzimeknek létezik egy másik nagy csoportja, az úgynevezett metabolikus, avagy anyagcsere enzimek. Ezek a szervezet energia-háztartásában munkálkodnak, valamint lehetővé teszik, hogy a vitaminok, ásványok, más tápanyagok és hormonok a szervezetben elvégezzék a munkájukat. Enzimek által jön létre az agy, a máj, a szív, a tüdő normális működése is. Az előzőekből már tudjuk, hogy az enzimek immunfunkcióval is rendelkeznek és elpusztítják a betolakodókat. Az enzimek további csoportja az ereinkből „takarítja” ki az ott lerakódott káros anyagokat (koleszterin). Dr. Berker és Dr. Myers vizsgálataiból derült ki, hogy szív és vérkeringési betegségben szenvedőknek, magas vérnyomással rendelkező betegeknek kritikusan alacsony az emésztő enzimek szintje. Enzimek nélkül a szervezetünk egyszerűen nem működik. Hogyan lehet pótolni az enzimeket? Fogyasszuk a zöldségeink egy részét nyersen és szedjünk enzimeket táplálék-kiegészítőből. A következő lista a legfontosabb táplálék-kiegészítőből szedett emésztő enzimeket és azok munkáját foglalja össze.
Mit tudunk tenni, hogy a bélfalakra rakódott emésztetlen vagy részlegesen emésztet tápanyagot eltávolítsuk? Jó is lenne, ha ki tudnánk fordítani a tápcsatornánkat és kefével végig tudnánk súrolni. De ezt sajnos nem tudjuk megtenni, ezért kell segítségül hívnunk a táplálék-kiegészítőket. Az emésztő enzim-terápia a leghatékonyabb a bélbolyhok kitakarításában. Ehhez azonban az emésztő enzimeket étkezések között éhgyomorra szükséges szedni. Egy 2 hetes emésztő enzimet vagy legalább proteolitikus enzimet (fehérje bontó enzim) tartalmazó terápia képes a bélbolyhokról „lesúrolni” a részlegesen megemésztett ételt. Az emésztő enzimeket erre a célra a következőképpen érdemes szedni. Az első adag emésztő enzimet ébredéskor, fél-egy órával reggeli előtt 2,5-3 dl vízzel kell bevenni. A második adagot ebéd előtt fél órával, a harmadik adagot pedig vacsora előtt fél órával ajánlott bevenni szintén egy nagy pohár vízzel. A két hetes tisztító terápia után érdemes az enzimeket tovább szedni étkezések előtt 5-10 perccel. Így az enzimek az elfogyasztott étel megemésztését fogják hatékonyabbá tenni. Már hallottuk, hogy „azzá leszel, amit eszel”. Reálisan nézve, ez a mondás úgy igaz, hogy „azzá leszel, amit a szervezeted meg tud emészteni és fel tud szívni” Miért szükséges emésztő enzimeket szedni? 1.ok: A szervezet az idő előrehaladtával egyre kevesebb emésztő A gluten/gliadin által okozott bélboholy károsodás is közrejátszik ebben. Ez azt jelenti, hogy egyre több az emésztési panasz, bélgáz, gyomorsav túltermelés, és a sejtek egyre kevesebb tápanyaghoz jutnak. Ezért nagyon fontos, hogy az egészségünk megőrzéséhez a szervezetünk rendszeresen jusson minőségi tápanyaghoz.
Krónikusan beteg szervezetnek minden energiára szüksége van, hogy az immunrendszer képes legyen a munkáját végezni; az emésztés megkönnyítése a gyógyuláshoz járul hozzá.
|
„Az élet hossza fordítottan arányos a szervezet enzimpotenciálja kimerítésének ütemével. A táplálékenzimek jobb kihasználása csökkenti az enzimpotenciál kimerítésének ütemét.” Dr. Edward Howell Ahhoz, hogy a táplálékból enzimekhez jussunk nyers élelmet kell fogyasztanunk. Minden élethez, legyen az növény vagy állat, enzimek meglétére van szükség. Ezek tehát minden nyers állapotú növényben és állatban jelen vannak. De ha csak alacsony hő is éri őket, elpusztulnak. Az enzimek egyáltalán nem bírják a hőt, s e tekintetben különböznek a vitaminoktól. A pasztörizálás tönkreteszi az enzimek életerejét, pedig a pasztörizálás sokkal alacsonyabb hőmérsékleten történik, mint a főzés (63 °C, illetve közel 150 °C). Ha a víz már túl meleg a kezünknek, az a táplálékenzimeket is károsítja. Az élelmiszer-feldolgozó üzemekből származó minden étel valamilyen módon hőkezelt.
A pasztörizálás látszólagos előnyei ellenére igen káros eljárás, mert az élelmiszerek hevítése (70-80 °C) a baktériumok elpusztítását célozza ugyan, de ezáltal az élelmiszer elértéktelenedik, sőt károssá válik az egészségre, mert létfontosságú életanyagai, az enzimek 40 °C felett károsodnak, 50 °C felett denaturálódnak (elbomlanak). Ezt alátámasztja két kísérlet, az egyiket újszülött borjúkon, a másikat macskákon végezték. A kísérleti alany állatokat pasztörizált tejjel etették, szemben a másik csoporttal, akik friss, nyers tejet kaptak. A pasztörizált tejjel etetett borjak elpusztultak, a macskák esetében pedig az első generációnál vetélések következtek be. Az állatok természete is jelentősen megváltozott, veszélyessé váltak, karmoltak, haraptak. 53%-uknak fejletlen volt a pajzsmirigye, a harmadik generációban az állatok szinte mind degeneráltak voltak. Azok az állatok, amelyek nyers tejet kaptak, kitűnő egészségnek örvendtek.
A csecsemőket anyatejre és nem pasztörizált tejre vagy tápszerre „tervezték”. Az eszkimók rendszerint két-három éves korukig is szoptatják a gyerekeket. Manapság azonban, sok nő dönt úgy, hogy nem szoptat, hanem pasztörizált tejet vagy tápszert ad csecsemőjének, akik így egyáltalán nem jutnak tejenzimekhez. Jól van ez így? A csecsemő enzimgyára születése percétől fogva arra van kényszerítve, hogy teljes erővel termeljen. Ki tudná azt megmondani, jelentkezik-e ennek valamilyen káros hatása az illető ötven éves korára? Vagy hogyan hat az eljövendő generációk egészségére? Tekintettel az emberi nem jelenlegi betegségeire, nagy bátorság volna nem odafigyelnünk a betegségek rejtet, ám nagyon is valós okaira. Csak akkor gyógyíthatjuk a rákot és a szívbetegségeket, ha szembenézünk a tényekkel. Az anyatejben jókora adag lipáz enzim van, de a pasztörizált tejen nevelt csecsemő gyakorlatilag egyáltalán nem jut lipázhoz. Az anyatej lipáza ellensúlyozza az ember-csecsemő hasnyálmirigy nedvének hiányosságait. A mai kólán élő anyák teje talán még rosszabb, mint a pasztörizált tej. A csak anyatejet (maximális adag enzimet) kapó csecsemők sokkal kevesebbet voltak betegek, mint akik csak részben szoptak, illetve csak tápszert kaptak. Egyértelmű, hogy a két utóbbi csoport kevesebb táplálékenzimhez jutott, vagy semennyihez sem.
A hasnyálmirigy és az enzimaktivitás A hasnyálmirigy egyik dolga, hogy üzeneteket küld a test minden részébe, hogy enzimeket szerezzen, amelyeket emésztőenzimekké alakít át. Még le is rohanhatja az előenzim raktárakat. Könyörög, kölcsönvesz, vagy lop, ahogy a szükség hozza. Amikor megvannak az enzimek, munkához lát. Az anyagcsere enzimek emésztőenzimekké alakítása plusz munka a hasnyálmirigy számára. Ehhez megnő, ahogy az izom is nő, ha tornáztatják. Lehet, hogy a megnagyobbodás nem károsítja a hasnyálmirigyet, de azzal, hogy elorozza az anyagcsere enzimeket, az egész testet bünteti, mert így a szervek és a sejtek nem tudják rendesen végezni funkcióikat. Az egészségünk szempontjából mindegy, hogy a hasnyálmirigy titokban alakítja át az anyagcsere enzimeket emésztőenzimekké, vagy elkobozza az anyagcsere enzimek elő-enzimjeit. Agyunk, szívünk, ereink, összes szervünk és szövetünk mindenképpen megsínyli az enzim munkaerőhiányt.
A szervek súlyával kapcsolatos vizsgálatok újra és újra kimutatják, hogy az egészségtelen táplálkozás messzemenően kihat a legtöbb endokrin mirigy (az agyalapi mirigy, a pajzsmirigy és a hasnyálmirigy) és még sok más szerv súlyára. A túlsúlyosság az endokrin mirigyek és a szervek súlyának jelentős növekedésével jár. A táplálékenzimek növelik az életkilátásokat Minden élő teremtményben egy fix mennyiségű enzimpotenciál található, ez a potenciál az életkörülmények és az életritmus függvényében az idő múlásával csökken. Az enzimhiányos étrenden élő ember pazarló módon éli fel enzimpotenciálját azáltal, hogy a hasnyálmirigyét és más emésztő-szerveit irdatlan mennyiségű enzim kiválasztására kényszeríti. Ennek eredményeképpen rövidebb ideig élünk (maximum 65 évig, pedig akár 100 évig is elélhetnének), betegek vagyunk és kevésbé ellenállóak a mindenféle élettani és környezeti stresszel szemben. Ha érintetlen, enzimekben gazdag ételeket eszünk és a főt ételt enzim kapszulákkal egészítjük ki, megakadályozhatjuk az abnormális és patologikus öregedési folyamatokat. Mivel az ilyen táplálkozás mellett javul az egészségi állapotunk, a tünetek is enyhülnek és a test immunrendszere megerősödik és jobban reagál a veszélyekre. Az élő testre nap, mint nap nagy teher hárul, hogy annyi enzimet állítson elő, ami a hatékony működéséhez kell. Sajnos ennek nem vagyunk a tudatában, különben jobban odafigyelnénk, hogyan használjuk fel enzimjeinket, és valószínűleg kevésbé pazarolnánk őket. Az enzimeket a szervezet folyamatosan felhasználja, és az elhasználtakat a vizelettel, széklettel és izzadsággal kiüríti. Az enzimek segítenek abban is, hogy az étel új izommá, hússá, csonttá, idegekké és mirigyekké alakuljon. A májat abban segítik, hogy az a felesleges ételt elraktározza későbbi energia-és építési igények kielégítésére. Segítik a veséket, a tüdőket, a májat, a bőrt és a vastagbelet abban, hogy kiürítsék a szervezetből a káros anyagokat. Tulajdonképpen könnyebb volna azt megírni, hogy az enzimek mit nem csinálnak, mert az élet szinte minden aspektusában szerepet játszanak. Az egyik enzim segít foszfort beépíteni a csontba. Egy másik véralvadást idéz elő. Megint egy másik enzim köti meg a vasat a vörösvérsejtben, s más enzimek pedig az oxidációt végzik, azaz, amikor az oxigén más anyagokkal egyesül. A test valódi alkimistájaként az enzimek a fehérjéből zsírt csinálnak, vagy a cukorból vagy más szénhidrátból zsírt. Szénhidrátban gazdag főtt étellel a vágóállatokat hizlalják. Ezzel szemben a téli álmot alvó állatokba, vagy a fogyás érdekében böjtölő emberben az enzimek a zsírt az energiaforrásként szolgáló szénhidráttá alakítják.
|
Van valami mellékhatása, ha emésztő enzimeket szedünk? A felszívódási zavarral járó megbetegedések kezelésében a legfontosabb enzimek a zsírbontást végző lipázok. Proteolitikus enzimek, azaz a fehérjebontó enzimek a lipázt is „megemésztik”, azaz lebontják. A felszívódási zavarral járó megbetegedéseknél érdemes csak lipáz enzimet szedni. A túl sok enzim irritálhatja a bélfalakat, ha már nincs rajta részlegesen emésztetlen ételmaradék. A túlzott fehérjebontó enzimek elméletileg a bélfal emésztését is elkezdhetik. Szerencsére a táplálék-kiegészítők nem tartalmaznak ennyi enzimet, ami ezt tenné. Van-e az enzimeknek valamilyen kontraindikált hatása a gyógyszerekkel? Bizonyos gyógyszerek és enzimek hatással lehetnek egymásra. Ilyen esetekben érdemes gyógyszerészhez és orvoshoz fordulni. Az emésztés folyamata Ha már ennyit beszélünk az enzimekről, akkor érdemes arról is szót ejteni, hogyan is történik az emésztés a szervezetben. Az étel, amit megeszünk, az emésztés folyamatán keresztül válik olyan formájúvá, amit a szervezet hasznosítani tud a sejtek felépítéséhez, energia átalakításhoz és a szervezet minden más funkciójához. A tápcsatorna egy folyamatos hosszú cső a szájtól a végbélig. A tápcsatornának, mint a külvilág szervezetbe türemkedett részének, az a feladata, hogy kint tartsa azt, aminek nem kell a szervezetbe bejutnia, és beengedje a szervezetbe azt, aminek be kell oda jutnia . Ennek a feladatnak az ellátásához számos különböző szervre, emésztő folyadékra (enzimekre) és hormonális szabályozásra van szükség. A következőkben nézzük meg, mi történik a tápcsatorna egyes részein. Száj: Rágással az ételt mechanikusan feldaraboljuk és összekeverjük vízzel (nyál) és a nyálban lévő amilázzal. A keményítő tartalmú szénhidrátok bontása a szájban kezdődik meg, viszont ehhez az ételt meg kell rágni és jól összekeverni nyállal. Ha csak minimális rágással „behabzsoljuk” az ételt, az étel feldarabolása és a keményítő bontása részleges marad. Emésztés a gyomorban: A szénhidrát bontás (a nyálból származó amilázzal) tovább folytatódik a gyomorban. A fehérjeemésztés a gyomorban kezdődik a pepszin nevű proteolitikus enzimmel. Érdekes, hogy ez az enzim inaktív formában termelődik és a gyomorfal által termelt sósav hatására válik aktívvá a gyomor belsejében. Emésztés és a kémhatás (pH szint): A gyomor kémhatása erősen savas, ami a vékonybélben erősen lúgossá válik, majd a vastagbélben enyhén savassá. A táplálékkiegészítőknek igen nehéz feladatuk van a nagy pH ingadozás miatt. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a tápcsatorna elsavasodása ellenére képesek hatékonyan működni. Ugyanakkor ez a tulajdonság az emésztő enzimnek nem kedvez, mivel az enyhén lúgos tartományban képtelen kielégítően működni. A gyomorsav szerepe A gyomorsavnak nagyon fontos szerepe van az egész emésztés elindításában, ezen kívül fontos a gyomorban termelődött hormonok aktiváláshoz és az étvágy szabályozásához is. Mivel nem mindenki tud savpótlót szedni táplálék-kiegészítőből, ezért is fontos, hogy az enzimeket önmagukban is szedjük az emésztés támogatására. Ezen kívül a gyomorsavnak még egy nagyon fontos immunfunkciója is van. Mivel a gyomorsav önmaga is képes fehérjét bontani, nagy szerepet játszik a baktériumok, paraziták és penészgombák elpusztításában. A gyomorsav antibakteriális és parazita ellenes hatással is rendelkezik. Az évek előrehaladtával egyre kevesebb sósavat termel a gyomor. Idős korban ezért is lehetséges, hogy több betegséget okozó baktérium kerül be a szervezetbe. Vékonybél: Az emésztés és felszívódás legnagyobb része a vékonybél első szakaszában, a patkóbélben történik. A hasnyálmirigy és a máj is hatással vannak a vékonybélben történő emésztésre. A hasnyálmirigy által termelt enzimek (proteázok, amiláz és lipáz) a máj által termelt epével együttesen fejezik be a száj és a gyomorban megkezdett étel lebontását. A proteázok a fehérjét, az amiláz a szénhidrátokat és cukrokat bontja le a legkisebb egységekre. A zsír lebontást az epe és lipáz végzi el teljes mértékben ahhoz, hogy a tápanyag felszívódhasson. Máj és epehólyag: Az epét a máj termeli, és az epehólyagban raktározódik el. Az epe a zsírokat és az olajokat emulgeálja, ami azt jelenti, hogy a nagy zsír-cseppeket kisebbekre darabolja fel. Ezek után a lipázok hozzáfoghatnak a zsírmolekulák olyan apró egységekre darabolásához, amiket a szervezet fel tud szívni. „Szitaszerűen” átjárható bélfal: Az ételallergia fejezetből már ismerjük azt a kifejezést, hogy szitaszerűen átjárható bélfal. A gluten/gliadin által károsodott bélfalról eltűnnek a bélbolyhok és az immunsejtek hiányában az ott megtelepedett betolakodók a bélfalba szitaszerű, mikroszkópikus lyukakat fúrnak, amelyeken keresztül jutnak a vérbe. Ezek a „lyukak” azonban átjárható felületet adnak a nagyobb, részlegesen lebontott fehérjéknek és más toxinoknak. A vérbe jutott anyagok allergiás reakciókat indítanak el és további betegségekhez vezethetnek, az étel allergiától az autoimmun betegségekig.
Milyen a jó emésztő enzim formula és miért? Az ételeink 95%-a fehérje, szénhidrát és zsír, ezért szükséges, hogy a táplálék-kiegészítő enzim-komplex megfelelő proteázokat, amilázt és lipázt tartalmazzon, amelyek hatékonyan dolgozzák fel az ételt.
A növényi eredetű enzimek (pl. papain és bromelin) szélesebb tartományban működnek.
Miért jobbak a növényi alapú enzimek az állatiakhoz képest? Állati eredetű enzimek csak szűk pH tartományban képesek működni. A gyomor felső részében, ahol a savas kémhatás túl magas, inaktívak maradnak. A növényi eredetű enzimek a szervezetben szélesebb pH és hőmérséklet tartományban is képesek működni. Ezek a növényi enzimek a gyomor felső részében is képesek emészteni, ezért segítik megőrizni a szervezet saját maga által termelt enzimjeit, és elősegítik az optimális emésztést. Milyen pozitív hatással vannak a szervezetre az éhgyomorra szedet emésztő enzimek? Az éhgyomorra szedett emésztő enzimek a vérben felszívódva a következő pozitív élettani hatásokat váltják ki:
Milyen egészségügyi panaszra és melyik szervrendszerre vannak hatással az enzimek? Enzimek fehérjékben és minden sejtben megtalálhatóak. Elsősorban azonban a hasnyálmirigy és más belső elválasztású mirigyek termelik őket. Az enzimek nélkülözhetetlen szerepet játszanak a sejtek, szövetek, csont, izom és szervek működésében, azok energia ellátásában, és az emésztésben is. Enzimek szabályozzák az energiaszintünket, az immunrendszerünk válaszképességét, a gyulladás szintjét és a szervezet azon képességét, hogy az ételt az emésztés során megfelelő formájúvá tegye és a tápanyagokat fel tudja szívni. Ehhez hozzájön a szív és érrendszer, és az ízületek egészségi állapota, valamint a rákos sejtek felismerése, közömbösítése és eltávolítása, amelyek ismételten enzimek által szabályozott folyamatok. Minden „élő” nyers zöldség és gyümölcs tartalmaz természetes enzimeket, hogy a szervezetünk enzimháztartását az egészségünk megőrzése érdekében fenntartsa. Viszont, mennyi friss és nyers zöldséget és gyümölcsöt fogyasztunk? A mai életmód és étkezési szokások mellett majdnem mindenki enzim hiányos.
|
Az általános tévhittel szemben az enzimek elhasználódnak Most nézzük meg az enciklopédiák, szótárak és tankönyvek azon állítását, mely szerint az enzimek pusztán a jelenlétükkel működnek, és működésük során nem használódnak el. Ez az állítás felháborító, és veszélyes is, mert azt sugallja, hogy valamiféle varázslat folytán az enzim bankszámlát nem lehet kimeríteni, örökké van rajta felhasználható tartalék. Ez a téves, ám „hivatalos” doktrína még a legjobb szándékú orvosokat és szakembereket is megtéveszti. Ha az orvos elhiszi az enzimek viselkedésének tényeit meghamisító mítoszt, akkor nem fogja felismerni az enzimhiányos táplálkozás és a csőd korai figyelmeztető jeleit. A főtt, enzimhiányos étel csak várakozik a fél-egy órában, és nem történik vele semmi. Ha az étellel együtt káros baktériumokat is lenyeltünk, ahol támadásba lendülhetnek e kényszerű tétlenség alatt. A nyálenzim elkezdi emészteni a szénhidrátot, de a fehérjének és a zsírnak várnia kell. Itt van szerepe a megfelelő emésztőenzim kiegészítőknek. Ha az étellel együtt megrágjuk és lenyeljük ezeket az enzim kiegészítőket, ezek az exogén emésztőenzimek azonnal megkezdik az összes tápanyag emésztését, elkezdik lebontani a fehérjét, a szénhidrátot és a zsírt abban a fél-egy órában, amíg az étel a táplálékenzimes gyomorban van. Az emésztőenzimek adaptív kiválasztásának törvénye szerint bármennyi emésztést végezzenek is el az enzimpótlók, kiegészítők vagy táplálékenzimek, a test emésztőenzimjeinek annál kevesebb a dolga. Az ember gyomrának felső része tulajdonképpen egy táplálékenzimes gyomor, amely nem választ ki enzimeket. Úgy viselkedik, mint a többi táplálékenzimes gyomor. Ha enzimeket tartalmazó nyers ételt eszünk, a gyomrunk bélmozgást (perisztaltikát) nem végző, táplálékenzimes részébe kerül, ahol a táplálék saját enzimjei emésztik az ételt. A nyers ételek fehérjéjének, szénhidrátjának és zsírjának az emésztése tulajdonképpen a szájban kezdődik, abban a pillanatban, amikor a rágás során a növény sejtfala megtörik, és a táplálékenzimjei felszabadulnak. Az 1,6 és 2,4 pH érték közötti tartomány, amelyben a pepszin aktív, a másik pedig a 3,3 és 4,0 közötti, amelyben a katepszin működik. A megemésztet fehérje mennyisége a két tartományban nagyjából egyforma volt. Ez azt jelenti, hogy nem a pepszin az egyedüli enzim, amely a gyomorban emészt, hanem a katepszin is ugyanannyi húst és növényi fehérjét képes megemészteni. Az állat húsában és szerveiben, főként az izmokban, bőségesen találunk katepszint. Téves az az elmélet, miszerint a gyomor főként a fehérjeemésztés szerve, hiszen több keményítőt emészt meg, mint fehérjét. Továbbá, ha a nyál amiláz enzimje jelentős mennyiségű keményítőt tud megemészteni 5-ös, 6-osnál alacsonyabb pH értékű közegben, mennyi fehérjét, zsírt és keményítőt tudnak a táplálékenzimek vagy enzimpótlók megemészteni, amelyek alacsonyabb, olykor még 3-as alatti pH érték mellett is aktívak (pl. papain enzim).
Csak az ember él enzimhiányos táplálékon. A vadállatok mind hozzájutnak pótlólagos enzimhez a nyers táplálékból. A nyers táplálékon élő állatok emésztőnedveinek enzimtevékenysége nem olyan koncentrált, mint az emberé. Míg sok állat nyálában egyáltalán nincs is enzim, az emberi nyálban bőségesen van amiláz enzim, más néven ptialin.
Az emésztés a délelőtt folyamán a legaktívabb. Az éhgyomorra emésztő enzimekkel támogathatjuk a reggeli emésztést, de jóval hatékonyabban fejtik ki hatásukat, ha a teljes enzim kapacitás a szervezet méregtelenítésére és az immunrendszer aktivizálására fordítódik. A délelőtt elfogyasztott friss zöldség és gyümölcs tovább erősíti az enzimellátottságot – enzimaktivitást. Reggeli fogyasztása nélkül is lehetünk délelőtt aktívak, energikusak, az első főétkezés délre tolódhat. Jakab István
A vitalitás valódi mércéje az enzim „Már semmi sem indokolja, hogy a vitalitást és az életenergiát megfoghatatlan erőként értelmezzük. A rendelkezésre álló bizonyítékok fényében fel kell hagynunk az élő szervezetben működő életerővel szembeni kényelmes, nihilista hozzáállással. A vitalitás valódi mércéje az enzim. Az enzimek fontos mérőeszközök a szervezet életenergiájának kalkulálásához. Amit eddig vitalitásnak, életerőnek, vitális energiának, vitális aktivitásnak, idegi energiának, idegi erőnek, vitális ellenálló képességnek, életenergiának, életnek, életerőnek neveztek, szinonimája lehet, sőt valószínűleg az is annak, amit enzimtevékenységként , enzimértékként, enzimenergiaként, enzimvitalitásként és enzimtartalomként ismertünk.
Enzimjeinket folyamatosan pótolnunk kellene, éppúgy, mint szervezetünk vitamin-és ásványi anyag készletét, főként, ha az enzimekhez nem tudunk, vagy nem akarunk természetes formájukban – azaz nyers ételt fogyasztva – hozzájutni.
Az enzimek jobban működnek magasabb hőmérsékleten, de hamarabb ki is merülnek. S ez meg is dönti az enciklopédiák és tankönyvek tézisét, miszerint az enzimek nem használódnak el. A láz miatti magasabb hőmérséklet gyorsabb enzimtevékenységet gerjeszt, mely kedvezőtlenül hat a baktériumok működésére. Lázas állapotban a különféle éhes enzimek elözönlik a fehérvérsejteket és gyakran, ha hagyjuk a lázat működni, a fehérvérsejtek rövid úton elintézik a baktériumokat: falósejtjei lenyelik és megemésztik azokat.
A rák gyógyítása enzim terápiával Ahhoz, hogy ne legyünk betegek, vagy hamar meggyógyuljunk, a testnek folyamatos erősítést kell kapnia jófajta fehérjékből, vitaminokból és ásványi anyagokból. De az utánpótlás önmagában nem elég. Szakszerű eljárásra van szükség, hogy ezek az anyagok beépüljenek a vérbe, az idegekbe, a szervekbe és a szövetekbe. Ezt pedig az enzimek, nevezetesen az anyagcsere enzimek végzik. Csak ezek az enzimek tudják, hogyan kell beépíteni a fehérjéket, vitaminokat és ásványi anyagokat az ember testének szöveteibe. Ha az enzimpotenciálunk jelentős részét az emésztésre kell fordítani, és kevés marad a test működtetésére, a betegségeknek leszünk szállásadói. Olyasféleképpen, mintha egy kis vödör festékkel akarnánk az egész házat kifesteni. De ha külső enzimek segítenek az emésztésben, akkor az enzimpotenciál nagy része a test megfelelő működésére, az egészségre, és a betegségek megelőzésére fordítható. Mivel nincs arra bizonyíték, hogy az emberben spontánul kialakuló rák és az állatokban mesterségesen előidézett rák azonos volna, semmi okunk kételkedni benne, hogy az intenzív enzimterápia azonnal alkalmazható az emberek gyógyítására, anélkül, hogy előtte állatokon kellene kipróbálni. Az enzimek nem méreganyagok, szemben az általánosan használt toxikus kemoterápiás vegyületekkel.
A takarító enzimek Az élő testben a fehérje, a zsír, a szénhidrát, a vitaminok és az ásványok jelentik az alapanyagokat, amelyekből építkezni lehet. Az enzimek a munkások, a hormonok pedig a művezetők. A gyárakban a hulladék a rendes termelés velejárója, amit a szorgos takarítószemélyzet tüntet el. Az élő testben a takarítást speciális enzimek, ha úgy tetszik a takarító enzimek végzik. Ezek a speciális enzimek a vérben cirkálnak és keresik az elhalt, tehetetlen és ellenséges anyagokat. Hasonlóan ahhoz, ahogy a keselyűk keringenek a trópusi égen, hogy eltüntessék a tájról az egészségtelen hulladékot. Egyes takarító enzimek a fehér vérsejtekben találhatóak. A feladatuk többek között az, hogy megakadályozzák az artériák eldugulását, valamint az ízületekben a gyulladást okozó anyagok lerakódását. Ha a takarító enzimek rátalálnak a megfelelő szubsztrátumra, ráakaszkodnak, és olyan formátumra bontják le, amelyet a vér ki tud lökni. Ha a takarító enzimek nem bírnak a munkamennyiséggel, a természet a nemkívánatos anyagokból valamennyit a bőrön, vagy az orr és a torok nyálkahártyáján keresztül vet ki, aminek az eredménye az ismerős orrgarat folyás. Nem valami kellemes, de még mindig jobb, mintha a „gyári hulladék” az artériákban, az ízületekben vagy a szövetekben halmozódna fel, és betegséget okozna.
Ha hagyjuk, hogy a táplálékenzimek vagy más exogén enzimek többet dolgozzanak, akkor normalizálódik és csökken a túlzott mennyiségű és koncentrációjú emésztőenzimek, mint például a hasnyálmirigy nedv és a nyál, kiválasztása. A táplálékenzimek sokkal kevésbé koncentráltak, mint a hasnyálmirigy emésztőenzimjei. A nyers étel megemésztése több időt vesz igénybe. Amikor az oroszlán végzet az evéssel, a gyomra tele van nagy, nyers húsdarabokkal, akár 15 kilónyival is. Az oroszlánon bódultság vesz erőt, s ez idő alatt a megevett húsban lévő katepszin elkezdi emészteni a táplálékot. Dr. Edward Howell |