Enzimek, a gyógyítás új horizontja - Dr.Fajcsák Zsuzsanna

 

 

 

 

 

 

Amikor az enzim szó elhangzik, legtöbbször automatikusan az emésztésre gondolunk. Elsősorban az emésztő enzimek azok, amelyek a gyomorban és a belekben az elfogyasztott ételt kisebb egységekre darabolják fel, ezáltal az étel szervezetünk részévé tud válni.

Az enzimek a szervezet minden egyes funkciójában részt vesz­nek; az emésztéstől a méregtelenítésen keresztül az immunrend­szerig, kritikus szerepet játszanak az egészség fenntartásában.

Az enzim az élet kulcsa, vagyis a létfontosságú funkciók nem indulnak be nélküle.

Nélkülözhetetlen szerepet játszanak minden egyes biokémiai reak­cióban. Limitált mennyiségben vannak jelen a szervezetben, mivel többször felhasználódnak. Nyers zöldség- és gyümölcsfogyasztás­sal, valamint táplálék-kiegészítők formájában történő utánpótlásuk nagyon is fontos az egészségünk helyreállításához. Az enzimek nélkü­lözhetetlenek:

  • Az ételek emésztéséhez
  • A sejtek energia ellátásához
  • Az agy stimulációjához
  • A sejtek és szövetek regenerálásához
  • Az immunrendszer megfelelő működéséhez

Általában két nagy csoportra osztjuk őket: emésztő enzimekre és anyagcsere enzimekre.

Az emésztő enzimek nagy része a bélfalon és az emésztő mirigyek­ben termelődik és a tápanyag lebontásában és a betolakodók elleni harcban vesznek részt. A másik csoportba az anyagcsere enzimek tar­toznak, amelyek a sejten belül az egyes energia átalakító és méregte­lenítő folyamatokat segítik, szinkronizálják és összehangolják a műkö­désüket.

 

Az enzimek úgy is működnek, mint az építőmunkások: a szervezet építőköveit (sejtjeit) rakosgatják össze, és ezzel a szervezet helyreállí¬tásában is részt vesznek. Az enzimek a szervezet minden pontján és minden szervében megtalálhatóak. 

Emésztő enzimek

Ami az enzimekről a köztudatban él, az ma nem elegendő ahhoz, hogy megértsük milyen szerepük is van az egészség megőrzésében. Tehát először nézzük meg az emésztés esetében az enzimek szerepét.

Első feltételezés: Van emésztő enzimünk és abból is van elég

Miért is gondolhatnánk azt, hogy nincs elég emésztő enzimünk? Pedig a zöldségeinket és más ételeinket többnyire magas hőmérsék­leten főzzük és sütjük, ami az enzimeket azonnal tönkreteszi. Tehát az étel első kézből nem tartalmaz enzimeket. A csomagolt és konzervált ételek nagyon kevés természetes enzimet tartalmaznak, mivel azok rengeteg hőkezelésen mentek át. Például az élelmiszergyártó cégek felé elsődleges követelmény a higiénia szempontjából a hőkezelés (pl. tej pasztőrözés), amely tönkreteszi az étel azon tulajdonságait, ame­lyek alapján egészségesnek mondhatnánk.

Ahhoz, hogy megértsük az enzimeket, meg kell vizsgálnunk őket tudományosabb szempontból, azaz a kémia oldaláról. Az enzimek olyan fehérjék, amelyek munkát végeznek a szervezetben, azaz sze­repet játszanak a kémiai reakciókban. Amikor eszünk, az enzimek fel­aprítják az ételt, hogy a szervezet az abban található tápanyagokat felhasználhassa. Emésztő enzimek nélkül az étel nem hasznosítható a szervezet számára.

Az ételallergia fejezetből már ismeretes, hogy a károsodott bélfal nem képes elegendő enzimet termelni.

A laktózallergia a laktáz enzim hiánya miatt jön létre. Ez az észak-és kelet-európai népeknél a glutén/gliadin érzékenység következ­tében tönkrement bélbolyhok következménye. A károsodott bél-bolyhok már immunsejteket sem tudnak termelni a betolakodók ellen. Így lehetséges a betolakodók, paraziták és baktériumok elszaporodása, valamint az egyensúly felbomlása, pl. a candida gombák túlzott mértékű elszaporodása. Ezek tovább károsíthatják egészségünket, fontos behatással vannak szervezetünkre.

Tehát a károsodott bélfal nem tud elegendő immunsejtet és emésztő enzimeket termelni. A betolakodók is fehérjék, amiket a fehérjebontó enzimek lebontanak, ha megfelelő mennyiségben vannak jelen.

Az emésztő enzimek tehát az immunrendszer szerves részeként is kulcsfontosságú szerepet játszanak. Emésztő enzim hiányban nem csak az emésztés gyengül, hanem az immunrendszer is.

Második feltételezés: Az emésztő enzimek minden

táplálékot megemésztenek

Ha van elegendő emésztő enzimünk, azok megemésztik az ételt, de ez a legtöbb esetben nincs így. A bélbolyhok károsodása (glutén/ gliadin a gabonákból és a tej kazeinje okozta károsodások) következ­tében a bélfal nem képes teljes kapacitásban emésztő enzimeket termelni. Ennek következtében a táplálék az, amit a szervezet nem tud megemészteni. Többnyire a fehérjék, húsok ezek, amelye­ket sokan igen nagy mennyiségben fogyasztunk.

Nézzünk egy következő esetet. Az étel egyrészt megemésztésre kerül, mert van szénhidrát bontó enzimünk, viszont nincs elég fehérje bontó enzimünk. Így a fehérje nem emésztődik meg és rothad a bél­ben. A szénhidrát emésztett, de teljes mértékben nem tud felszívódni, mivel a bélbolyhok több helyen eltömődtek. Tehát a szénhidrát sem tud teljes egészében felszívódni. A részlegesen vagy teljesen emész­tetlen étel a bélben tárolódik és erjed.

A hosszú időn keresztüli emésztetlen, erjedt étel a bélfalra rakódik, eltömíti a bélbolyhokat, aminek következtében csökken a bélfalon az étel felszívódása, mígnem lehetetlen lesz. Így a szerve­zetünk megint csak nem kapja meg a számára szükséges tápanyagot.

Harmadik feltételezés: Minden emésztő enzim elvégzi a munkáját

Mi a helyzet akkor, amikor a szervezetünkben elég emésztő enzim van, de nem tudja munkáját elvégezni, mivel genetikailag hibás? Ilyenkor az enzim összekapcsolódik a lebontandó tápanyag­gal. Az összekapcsolódás eredményeképpen a szervezetben keletke­zik egy új, a szervezet számára felismerhetetlen anyag.

A szervezet számára felismerhetetlen anyagok immunreakciót vál­tanak ki. Immunsejtek támadják meg a betolakodónak vélt anyagot és megpróbálják eltávolítani a szervezetből. A szervezet jelez számunkra és gyakran azonnali allergiás reakció jön létre, pl. viszketés, bőrpír, kiütés, köhögés, nátha, pikkelysömör, ekcéma.

Az allergiás reakció eredménye a gyulladás. Folyamatos gyulladás a bélfalon folyamatos hegesedést hoz magával, ami a gyulladás része.

A bélbolyhok felületén hegesedés keletkezik, ami ha hosszú időn keresztül fennáll, a bélbolyhok folyamatos elsorvadásához vezet.

Ismét eljutottunk egy olyan következményhez, hogy a bélfalon lét­rejött egy olyan felület, ahol a felszívódás nem működik. Ez a felület a bélfalon ismételten képtelen az emésztő enzim termelésére, ami tovább csökkenti az emésztő enzimeket.

Most már érthető, hogy a részlegesen emésztett étel miért nem jó számunkra és igen fontos azt „kitakarítani” a bélből.

 

 

Mi történik, amikor már a szervezet nem tud elég enzimet termelni? Azaz hogyan kompenzál a szervezet, amikor nincs elég emésztő enzim?

Az emésztő enzim hiányában a belső elválasztású mirigyeink közül a hasnyálmirigy kerül stressz alá, hogy minél több enzimet termeljen. Ezzel a hasnyálmirigy elfárad és a vércukor-szabályozás-hoz szükséges hormonokból sem tud eleget termelni.

Lehetséges, hogy ez az egyik kiváltó oka annak, hogy a cukorbe­tegség népbetegségnek számít.

Ehhez társul a mellékvese kimerülése és a tobozmirigy hiányos működésével járó megbetegedések kialakulása is.

Ezen túlmenően következő kompenzáló lépésben az enzimhiány pótlásához a szervezet az immunsejteket hívja segítségül.

A bélsejtes immunitáson túl a fehérvérsejtek a vérben immunrend­szerünk másodlagos vonalát alkotják. Felismerik a betolakodókat és körülveszik azokat, magukba zárják és megsemmisítik őket.

Hogyan is semmisítik meg a fehérvérsejtek a betolakodókat?

Az emésztő enzimek által. Az immunsejtek zsírbontó lipázt, fehérje­bontó proteázt és peptidázt, valamint szénhidrátbontó amilázt is tar­talmaznak. Ezek a hasnyálmirigy által termelt enzimek.

Amikor a bélfal nem képes elég emésztő enzimet termelni a bél­ben, a fehérvérsejtek jönnek segítségükre. A fehérvérsejtek a bélből a vérbe jutott részlegesen emésztett ételt emésztik meg a vérben, valamint a bélbe jutva segítik az emésztést.

Így már érthető, hogy mi az összefüggés az emésztő enzim hiánya és az immunrendszer legyengülése között.

Az enzimhiány korrigálásához az enzimeket táplálék-kiegészí­tők útján szükséges pótolni egyrészt az emésztés normalizálására, másrészt a hasnyálmirigy és a többi belső elválasztású szerv stressz-mentesítésére.

Egészségünk alapvető feltétele tehát, hogy az immunsejteket a szervezet ne az emésztéshez használja fel, hanem ténylegesen a szervezet védelmében.

Anyagcsere enzimek

Az emésztő enzimeken kívül az enzimeknek létezik egy másik nagy csoportja, az úgynevezett metabolikus, avagy anyagcsere enzimek. Ezek a szervezet energia-háztartásában munkálkodnak, valamint lehetővé teszik, hogy a vitaminok, ásványok, más tápanyagok és hor­monok a szervezetben elvégezzék a munkájukat. 

Ezimek által jön létre az agy, a máj, a szív, a tüdő normális működése is.

Az előzőekből már tudjuk, hogy az enzimek immunfunkcióval is rendelkeznek és elpusztítják a betolakodókat.

Az enzimek további csoportja az ereinkből „takarítja” ki az ott lerakódott káros anyagokat (koleszterin).

Dr. Berker és Dr. Myers vizsgálataiból derült ki, hogy szív és vérkeringési betegségben szenvedőknek, magas vérnyomással rendelkező betegeknek kritikusan alacsony az emésztő enzimek szintje. Enzimek nélkül a szervezetünk egyszerűen nem működik.

Hogyan lehet pótolni az enzimeket?

Fogyasszuk a zöldségeink egy részét nyersen és szedjünk enzime­ket táplálék-kiegészítőből.

A következő lista a legfontosabb táplálék-kiegészítőből szedett emésztő enzimeket és azok munkáját foglalja össze.

  • Proteáz - fehérje emésztés/bontás
  • Gyomorsav/sósav - fehérje emésztés/bontás
  • Papin és bromelin (növényi eredetű) - fehérje emésztés/bontás
  • Amíláz - szénhidrát és keményítő emésztés/bontás
  • Lipáz - zsírok és olajok emésztése/bontása
  • Celluláz - étkezési rost bontása
  • Laktáz - tejtermékben található tejcukor bontása
  • Szacharáz* - szacharóz, étkezési cukor bontása
    • Maltáz* - maltóz és gabona bontása * befejezi az amiláz munkáját

Mit tudunk tenni, hogy a bélfalakra rakódot emésztetlen vagy részlegesen emésztet tápanyagot eltávolítsuk?

Jó is lenne, ha ki tudnánk fordítani a tápcsatornánkat és kefével végig tudnánk súrolni. De ezt sajnos nem tudjuk megtenni, ezért kell segítségül hívnunk a táplálék-kiegészítőket.

Az emésztő enzim-terápia a leghatékonyabb a bélbolyhok kitaka­rításában.

Ehhez azonban az emésztő enzimeket étkezések között éhgyo­morra szükséges szedni. Egy 2 hetes emésztő enzimet vagy legalább proteolítikus enzimet (fehérje bontó enzim) tartalmazó terápia képes a bélbolyhokról „lesúrolni” a részlegesen megemésztett ételt.

Az emésztő enzimeket erre a célra a következőképpen érdemes szedni.

Az első adag emésztő enzimet ébredéskor, fél-egy órával reggeli előtt 2,5-3 dl vízzel kell bevenni. A második adagot ebéd előtt fél órával, a harmadik adagot pedig vacsora előtt fél órával ajánlott bevenni szin­tén egy nagy pohár vízzel. A két hetes tisztító terápia után érdemes az enzimeket tovább szedni étkezések előtt 5-10 perccel. Így az enzimek az elfogyasztott étel megemésztését fogják hatékonyabbá tenni.

Már hallotuk, hogy „azzá leszel, amit eszel”.

Reálisan nézve, ez a mondás úgy igaz, hogy „azzá leszel, amit a szervezeted meg tud emészteni és fel tud szívni”

Miért szükséges emésztő enzimeket szedni?

1.ok: A szervezet az idő előrehaladtával egyre kevesebb emésztő
enzimet termel.

A gluten/gliadin által okozott bélboholy károsodás is közrejátszik ebben.

Ez azt jelenti, hogy egyre több az emésztési panasz, bélgáz, gyo­morsav túltermelés, és a sejtek egyre kevesebb tápanyaghoz jutnak. Ezért nagyon fontos, hogy az egészségünk megőrzéséhez a szerveze­tünk rendszeresen jusson minőségi tápanyaghoz.

  1. 2.Amiért az enzimeket táplálék-kiegészítő útján kell pótolni, az elfogyasztott ételeink minősége. Ha minden étel organikus lenne és nyersen fogyasztanánk, akkor fennállhat az a lehetőség, hogy a szer­vezetünknek nincs szüksége kiegészítő enzimekre. Az enzimekkel az a legnagyobb probléma, hogy nagyon instabilak és hő hatására szétesik a molekulaszerkezetük, nem működnek tovább. Még ha alacsony, 47,7 °C hőfokon főzünk is, az is szétroncsolja a legtöbb enzimet az ételben.
  2. 3.Az emésztés is energiába kerül a szervezetnek. Ez akkor nagyon jó dolog, ha valaki éppen testzsír csökkentő programon van. Ezzel ellentétben krónikus betegeknek és azoknak, akiknek állandó gyulla­dásban van a szervezetük, ez a fajta energia veszteség, a gyógyulásu­kat hátráltatja.

Krónikusan beteg szervezetnek minden energiára szüksége van, hogy az immunrendszer képes legyen a munkáját végezni; az emész­tés megkönnyítése a gyógyuláshoz járul hozzá.

„Az élet hossza fordítottan arányos a szervezet enzimpo­tenciálja kimerítésének üte­mével. A táplálékenzimek jobb kihasználása csökkenti az enzimpotenciál kimerítésének ütemét.”

Dr. Edward Howell

Ahhoz, hogy a táplálékból enzi­mekhez jussunk nyers élelmet kell fogyasztanunk. Minden élethez, legyen az növény vagy állat, enzimek meglétére van szükség. Ezek tehát minden nyers állapotú növényben és állatban jelen vannak. De ha csak alacsony hő is éri őket, elpusztulnak. Az enzimek egy­általán nem bírják a hőt, s e tekintetben különböznek a vitaminoktól. A pasztörizálás tönkreteszi az enzimek élet­erejét, pedig a pasztörizálás sokkal alacsonyabb hőmérsék­leten történik, mint a főzés (63 °C, illetve közel 150 °C). Ha a víz már túl meleg a kezünknek, az a tápláléken­zimeket is károsítja. Az élel­miszer-feldolgozó üzemekből származó minden étel valami­lyen módon hőkezelt.

 

 

 

A pasztörizálás látszólagos előnyei ellenére igen káros eljárás, mert az élelmiszerek hevítése (70-80 °C) a bakté­riumok elpusztítását célozza ugyan, de ezáltal az élelmiszer elértéktelenedik, sőt károssá válik az egészségre, mert lét­fontosságú életanyagai, az enzimek 40 °C felett káro­sodnak, 50 °C felett denatu-rálódnak (elbomlanak). Ezt alátámasztja két kísérlet, az egyiket újszülött borjúkon, a másikat macskákon végez­ték. A kísérleti alany állatokat pasztörizált tejjel etették, szemben a másik csoporttal, akik friss, nyers tejet kaptak. A pasztörizált tejjel etetett borjak elpusztultak, a macskák esetében pedig az első gene­rációnál vetélések következ­tek be. Az állatok természete is jelentősen megváltozott, veszélyessé váltak, karmoltak, haraptak. 53%-uknak fejletlen volt a pajzsmirigye, a harmadik generációban az állatok szinte mind degeneráltak voltak. Azok az állatok, amelyek nyers tejet kaptak, kitűnő egészségnek örvendtek.

 

 

 

 

A csecsemőket anyatejre és nem pasztörizált tejre vagy tápszerre „tervezték”.

Az eszkimók rendszerint két-három éves korukig is szop­tatják a gyerekeket. Manapság azonban, sok nő dönt úgy, hogy nem szoptat, hanem pasztöri-zált tejet vagy tápszert ad cse­csemőjének, akik így egyáltalán nem jutnak tejenzimekhez. Jól van ez így? A csecsemő enzim­gyára születése percétől fogva arra van kényszerítve, hogy tel­jes erővel termeljen. Ki tudná azt megmondani, jelentkezik-e ennek valamilyen káros hatása az illető ötven éves korára? Vagy hogyan hat az eljövendő generá­ciók egészségére? Tekintettel az emberi nem jelenlegi beteg­ségeire, nagy bátorság volna nem odafgyelnünk a betegségek rejtet, ám nagyon is valós oka­ira. Csak akkor gyógyíthatjuk a rákot és a szívbetegségeket, ha szembenézünk a tényekkel.

Az anyatejben jókora adag lipáz enzim van, de a pasztörizált tejen nevelt csecsemő gyakorla­tilag egyáltalán nem jut lipázhoz. Az anyatej lipáza ellensúlyozza az ember-csecsemő hasnyál­mirigy nedvének hiányosságait. A mai kólán élő anyák teje talán még rosszabb, mint a pasz-törizált tej. A csak anyatejet (maximális adag enzimet) kapó csecsemők sokkal kevesebbet voltak betegek, mint akik csak részben szoptak, illetve csak tápszert kaptak. Egyértelmű, hogy a két utóbbi csoport keve­sebb táplálékenzimhez jutott, vagy semennyihez sem.

 

 

 

A hasnyálmirigy és az enzimaktivitás

A hasnyálmirigy egyik dolga, hogy üzeneteket küld a test minden részébe, hogy enzi­meket szerezzen, amelyeket emésztőenzimekké alakít át. Még le is rohanhatja az előenzim raktárakat. Könyö­rög, kölcsönvesz, vagy lop, ahogy a szükség hozza. Ami­kor megvannak az enzimek, munkához lát. Az anyagcsere enzimek emésztőenzimekké alakítása plusz munka a has­nyálmirigy számára. Ehhez megnő, ahogy az izom is nő, ha tornáztatják. Lehet, hogy a megnagyobbodás nem káro­sítja a hasnyálmirigyet, de azzal, hogy elorozza az anyag­csere enzimeket, az egész testet bünteti, mert így a szervek és a sejtek nem tudják rendesen végezni funkcióikat. Az egészségünk szempont­jából mindegy, hogy a has­nyálmirigy titokban alakítja át az anyagcsere enzimeket emésztőenzimekké, vagy elko­bozza az anyagcsere enzimek elő-enzimjeit. Agyunk, szí­vünk, ereink, összes szervünk és szövetünk mindenképpen megsínyli az enzim munkaerő­hiányt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szervek súlyával kapcsolatos vizsgálatok újra és újra kimu­tatják, hogy az egészségtelen táplálkozás messzemenően kihat a legtöbb endokrin mirigy (az agyalapi mirigy, a pajzsmi­rigy és a hasnyálmirigy) és még sok más szerv súlyára. A túl­súlyosság az endokrin mirigyek és a szervek súlyának jelentős növekedésével jár.

A táplálékenzimek növelik az életkilátá­sokat

Minden élő teremtményben egy fix mennyiségű enzimpo­tenciál található, ez a poten­ciál az életkörülmények és az életritmus függvényében az idő múlásával csökken. Az enzim­hiányos étrenden élő ember pazarló módon éli fel enzimpo­tenciálját azáltal, hogy a has­nyálmirigyét és más emésztő-szerveit irdatlan mennyiségű enzim kiválasztására kénysze­ríti. Ennek eredményeképpen rövidebb ideig élünk (maximum 65 évig, pedig akár 100 évig is elélhetnének), betegek vagyunk és kevésbé ellenállóak a min­denféle életani és környezeti stresszel szemben. Ha érin­tetlen, enzimekben gazdag ételeket eszünk és a főt ételt enzim kapszulákkal egészít­jük ki, megakadályozhatjuk az abnormális és patologikus öregedési folyamatokat. Mivel az ilyen táplálkozás mellett javul az egészségi állapotunk, a tünetek is enyhülnek és a test immunrendszere megerősödik és jobban reagál a veszélyekre. Az élő testre nap, mint nap nagy teher hárul, hogy annyi enzimet állítson elő, ami a haté­kony működéséhez kell. Sajnos ennek nem vagyunk a tudatában, különben jobban odafigyelnénk, hogyan használjuk fel enzimje­inket, és valószínűleg kevésbé pazarolnánk őket. Az enzimeket a szervezet folyamatosan fel­használja, és az elhasználtakat a vizeletel, székletel és izzad­sággal kiüríti.

Az enzimek segítenek abban is, hogy az étel új izommá, hússá, csontá, idegekké és mirigyekké alakuljon. A májat abban segí­tik, hogy az a felesleges ételt elraktározza későbbi energia-és építési igények kielégítésére. Segítik a veséket, a tüdőket, a májat, a bőrt és a vastagbelet abban, hogy kiürítsék a szer­vezetből a káros anyagokat. Tulajdonképpen könnyebb volna azt megírni, hogy az enzimek mit nem csinálnak, mert az élet szinte minden aspektusában szerepet játszanak.

Az egyik enzim segít foszfort beépíteni a csontba. Egy másik véralvadást idéz elő. Megint egy másik enzim köti meg a vasat a vörösvérsejtben, s más enzimek pedig az oxidációt végzik, azaz, amikor az oxigén más anyagokkal egyesül. A test valódi alkimistá­jaként az enzimek a fehérjéből zsírt csinálnak, vagy a cukorból vagy más szénhidrátból zsírt. Szénhidrátban gazdag főtt étellel a vágóállatokat hizlalják. Ezzel szemben a téli álmot alvó állatokba, vagy a fogyás érdeké­ben böjtölő emberben az enzimek a zsírt az energiaforrásként szolgáló szénhidráttá alakítják.



Van valami mellékhatása, ha emésztő enzimeket szedünk?

A felszívódási zavarral járó megbetegedések kezelésében a legfon­tosabb enzimek a zsírbontást végző lipázok. Proteolitikus enzimek, azaz a fehérjebontó enzimek a lipázt is „megemésztik”, azaz lebontják.

A felszívódási zavarral járó megbetegedéseknél érdemes csak lipáz enzimet szedni.

A túl sok enzim irritálhatja a bélfalakat, ha már nincs rajta részlege­sen emésztetlen ételmaradék. A túlzott fehérjebontó enzimek elméle­tileg a bélfal emésztését is elkezdhetik. Szerencsére a táplálék-kiegé­szítők nem tartalmaznak ennyi enzimet, ami ezt tenné.

Van-e az enzimeknek valamilyen kontraindikált hatása a gyógyszerekkel?

Bizonyos gyógyszerek és enzimek hatással lehetnek egymásra. Ilyen esetekben érdemes gyógyszerészhez és orvoshoz fordulni.

Az emésztés folyamata

Ha már ennyit beszélünk az enzimekről, akkor érdemes arról is szót ejteni, hogyan is történik az emésztés a szervezetben. Az étel, amit megeszünk, az emésztés folyamatán keresztül válik olyan formájúvá, amit a szervezet hasznosítani tud a sejtek felépítéséhez, energia átala­kításhoz és a szervezet minden más funkciójához.

A tápcsatorna egy folyamatos hosszú cső a szájtól a végbélig. A táp­csatornának, mint a külvilág szervezetbe türemkedett részének, az a feladata, hogy kint tartsa azt, aminek nem kell a szervezetbe bejut­nia, és beengedje a szervezetbe azt, aminek be kell oda jutnia . Ennek a feladatnak az ellátásához számos különböző szervre, emésztő folya­dékra (enzimekre) és hormonális szabályozásra van szükség. A követ­kezőkben nézzük meg, mi történik a tápcsatorna egyes részein.

Száj:

Rágással az ételt mechanikusan feldaraboljuk és összekeverjük víz­zel (nyál) és a nyálban lévő amilázzal. A keményítő tartalmú szén­hidrátok bontása a szájban kezdődik meg, viszont ehhez az ételt meg kell rágni és jól összekeverni nyállal. Ha csak minimális rágással „behabzsoljuk” az ételt, az étel feldarabolása és a keményítő bontása részleges marad.

Emésztés a gyomorban:

A szénhidrát bontás (a nyálból származó amilázzal) tovább folytatódik a gyomorban. A fehérjeemésztés a gyomorban kezdődik a pepszin nevű proteolítikus enzimmel. Érdekes, hogy ez az enzim inaktív formában termelődik és a gyomorfal által termelt sósav hatására válik aktívvá a gyomor belsejében.

Emésztés és a kémhatás (pH szint):

A gyomor kémhatása erősen savas, ami a vékonybélben erősen lúgossá válik, majd a vastagbélben enyhén savassá. A táplálék­kiegészítőknek igen nehéz feladatuk van a nagy pH ingadozás miatt.

Ez konkrétan azt jelenti, hogy a tápcsatorna elsavasodása elle­nére képesek hatékonyan működni. Ugyanakkor ez a tulajdonság az emésztő enzimnek nem kedvez, mivel az enyhén lúgos tartományban képtelen kielégítően működni.

A gyomorsav szerepe

A gyomorsavnak nagyon fontos szerepe van az egész emész­tés elindításában, ezen kívül fontos a gyomorban termelődött hormonok aktiváláshoz és az étvágy szabályozásához is. Mivel nem mindenki tud savpótlót szedni táplálék-kiegészítőből, ezért is fontos, hogy az enzimeket önmagukban is szedjük az emésztés támogatására.

Ezen kívül a gyomorsavnak még egy nagyon fontos immun­funkciója is van. Mivel a gyomorsav önmaga is képes fehér­jét bontani, nagy szerepet játszik a baktériumok, paraziták és penészgombák elpusztításában. A gyomorsav antibakteriális és parazita ellenes hatással is rendelkezik. Az évek előrehaladtával egyre kevesebb sósavat termel a gyomor. Idős korban ezért is lehetséges, hogy több betegséget okozó baktérium kerül be a szervezetbe.

Vékonybél:

Az emésztés és felszívódás legnagyobb része a vékonybél első szaka­szában, a patkóbélben történik.

A hasnyálmirigy és a máj is hatással vannak a vékonybélben történő emésztésre. A hasnyálmirigy által termelt enzimek (proteázok, amiláz és lipáz) a máj által termelt epével együttesen fejezik be a száj és a gyomorban megkezdett étel lebontását. A proteázok a fehérjét, az amiláz a szénhidrátokat és cukrokat bontja le a leg­kisebb egységekre. A zsír lebontást az epe és lipáz végzi el teljes mértékben ahhoz, hogy a tápanyag felszívódhasson. 

Máj és epehólyag:

Az epét a máj termeli, és az epehólyagban raktározódik el. Az epe a zsírokat és az olajokat emulgeálja, ami azt jelenti, hogy a nagy zsír-cseppeket kisebbekre darabolja fel. Ezek után a lipázok hozzáfoghat­nak a zsírmolekulák olyan apró egységekre darabolásához, amiket a szervezet fel tud szívni.

„Szitaszerűen” átjárható bélfal:

Az ételallergia fejezetből már ismerjük azt a kifejezést, hogy szitaszerűen átjárható bélfal. A gluten/gliadin által károsodott bélfalról eltűn­nek a bélbolyhok és az immunsejtek hiányában az ott megtelepedett betolakodók a bélfalba szitaszerű, mikroszkópikus lyukakat fúrnak, amelyeken keresztül jutnak a vérbe. Ezek a „lyukak” azonban átjárható felületet adnak a nagyobb, részlegesen lebontott fehérjéknek és más toxinoknak.

A vérbe jutott anyagok allergiás reakciókat indítanak el és további betegségekhez vezethetnek, az étel allergiától az autoimmun beteg­ségekig.


Milyen a jó emésztő enzim formula és miért?

Az ételeink 95%-a fehérje, szénhidrát és zsír, ezért szük­séges, hogy a táplálék-kiegészítő enzim-komplex megfelelő proteázokat, amilázt és lipázt tartalmazzon, amelyek hatékonyan dolgozzák fel az ételt.
A növényi eredetű enzimek (pl. papain és bromelin) szélesebb tar­tományban működnek.


Miért jobbak a növényi alapú enzimek az állatiakhoz képest?

Állati eredetű enzimek csak szűk pH tartományban képesek működni. A gyomor felső részében, ahol a savas kémhatás túl magas, inaktívak maradnak. A növényi eredetű enzimek a szervezet­ben szélesebb pH és hőmérséklet tartományban is képesek működni.

Ezek a növényi enzimek a gyomor felső részében is képesek emészteni, ezért segítik megőrizni a szervezet saját maga által termelt enzimjeit, és elősegítik az optimális emésztést.

Milyen pozitív hatással vannak a szervezetre az éhgyomorra szedet emésztő enzimek?

Az éhgyomorra szedett emésztő enzimek a vérben felszívódva a következő pozitív élettani hatásokat váltják ki:

  • Aktiválják az immunrendszert
  • Növelik a T-sejt aktivitást és termelést
  • Lebontják a koleszterin lerakódást
  • Anti-bakteriális hatásúak
  • Növelik az energiaszintet (anyagcsere hatása)
  • Csökkentik a gyomorfekély kialakulását és a felfúvódást
PROTEÁZOK Nagyon fontos enzimcsalád. Nélkülük nem tudjuk a fehérjéket (hús, hal, csirke, tojás stb) megemészteni. Ha a fehérje emésztés nem teljes, a részlegesen emésztett fehérje a vérkeringésbe jut és allergiás tüneteket okoz.
AMILÁZ Ez az enzim a szénhidrát emésztését végzi. Először a keményítős szénhidrátokat (kenyér, tészta, rizs, lisztből készült termé­kek, gabonák és burgonya) darabolja egy­ségekre, a rövidebb cukrokkal együtt (zöld­ség és gyümölcs, cukor, lekvár stb) bontja le felszívható formára. Ez az enzim glutén érzékenyekben csökkentheti a glutén toxi­kus hatását.
LIPÁZ Lipáz bontja le a zsírokat (állati húsokban található zsír, vaj, tejföl, sajt, tejszín) és olajokat. Lipáz az első a sorban, ami a zsír­bontással/emésztéssel lehetővé teszi, hogy a zsírokat energiává tudjuk felhasználni. Leghatékonyabban mozgással emeljük a szervezet energiaigényét.
CELLULÁZ A szervezet nem képes cellulázt előállítani. Ezt az enzimet friss és nyers zöldségből és táplálék-kiegészitőből tudjuk beszerezni. A főtt zöldségek egészséges hatása csak a celluláz enzim jelenlétében érvényesül.
PHYTÁZ Phytáz enzim az ásványi anyagok felszí­vódását segíti elő az ételből és táplálék-kiegészitőből. Ezen enzim nélkül a drágán vásárolt táplálék-kiegészítőkből származó ásványok kevésbé tudnak a szervezet részévé válni.

BETA-GLUKANÁZ, PHYTÁZ,

HEMICELLULÁZ & XYLANÁZ

Ezek az enzimek együttesen segítik a gabo­nák és cukrok emésztését. A gabonák egyes építőkövei enzimekkel összekapcsolódhat­nak és ezeket a szervezet nem tudja fel­használni. Ez az enzimkomplex segít, hogy ezeket a tápanyagokat leválassza az enzi­mekről és így elérhetőek legyenek a szer­vezet számára.
PROBIOTIKUMOK (LACTOBACILLUS, BIFFIDUM & ACIDOPHILUS) Probiotikumok nem enzimek, hanem barát­ságos baktériumok. Hatásuk az emésztésre és immunrendszerre nézve mérhetetlen fontosságú. Probiotikumok, mint aktív immunitás segítenek a betegségeket okozó betolakodókat a szervezetből kiirtani.

Milyen egészségügyi panaszra és melyik szervrendszerre vannak hatással az enzimek?

Enzimek fehérjékben és minden sejtben megtalálhatóak. Első­sorban azonban a hasnyálmirigy és más belső elválasztású miri­gyek termelik őket.

Az enzimek nélkülözhetetlen szerepet játszanak a sejtek, szöve­tek, csont, izom és szervek működésében, azok energia ellátásában, és az emésztésben is. Enzimek szabályozzák az energiaszintünket, az immunrendszerünk válaszképességét, a gyulladás szintjét és a szervezet azon képességét, hogy az ételt az emésztés során megfe­lelő formájúvá tegye és a tápanyagokat fel tudja szívni.

Ehhez hozzájön a szív és érrendszer, és az izületek egészségi állapota, valamint a rákos sejtek felismerése, közömbösítése és eltávolítása, amelyek ismételten enzimek által szabályozott folyamatok.

Minden „élő” nyers zöldség és gyümölcs tartalmaz természetes enzi­meket, hogy a szervezetünk enzimháztartását az egészségünk megőr­zése érdekében fenntartsa. Viszont, mennyi friss és nyers zöldséget és gyümölcsöt fogyasztunk? A mai életmód és étkezési szokások mellett majdnem mindenki enzim hiányos.


Enzimek és hatásuk bizonyos egészségügyi panaszokban és betegségeken.
 
Bizonyított hatás  Egészségügyi panasz/betegség-(enzim)
  • Hát és derék fájás (kimotripsin, tripsin) ***
    • Hasnyálmirigy elégtelenség (beleértve a hasnyálmirigy gyulladást) (teljes proflú emésztő enzim)
    • Izom és izületi szalag sérülés, húzódás, fcam (kimotripsin, tripsin)
  • Ceoliákia (teljes proflú emésztő enzim)  **
  • Emésztési elégtelenség (Lipáz)
    • Izületi szalag gyulladás (proteolitikus enzimek)
    • Felnőttkori pattanások - acne rosacea (teljes proflú emésztő enzim)
    • Krónikus candida túlszaporodás (teljes proflú emésztő enzim)
    • Crohn betegség (teljes proflú emésztő enzim)
  • Étel allergiák (teljes proflú emésztő enzim)  *
    • Gyomorsav túltermelés és refux (GERD) (teljes proflú emésztő enzim)
    • Derékfájás (papain) (teljes proflú emésztő enzim)
    • Izom és izületi szalag sérülés, húzódás

*** Megbízható, és relatívan egyetértő és stabil vizsgálati eredmény markáns egészség növelő hatás

** Ellentmondásos és nem elegendő mennyiségű vizsgálati ered­mény, vagy elővizsgálatok eredménye, melyek alátámasztják leg­alább a minimális egészség növelő hatást

* Tradicionális felhasználásból származó eredmény, kevés tudomá­nyos vizsgálati eredménnyel, kevés vagy minimális mértékben szolgáltat tudományos bizonyítékot, minimális egészségnövelő hatást.

 

 

 

 

 

 

Milyen hatással vannak a kiegészítőből szedett proteolitikus enzimek a szervezetre?

Fontos kiemelni, hogy a proteolitikus enzimek önmagukban is érté­kes egészségnövelő hatással vannak a szervezetre.

Nemcsak a bélben emésztik meg a részlegesen emésztett fehérjéket, amelyek a bélfalra ragadnak, és ezzel a felszívódási felszínt „takarítják” ki, hanem az ott letelepedett betolakodókat is képesek elpusztítani.

Étkezések között szedve, a vérben felszívódva az egész szerve­zetet képesek „takarítani”.

Ahhoz, hogy ezek a proteolítikus enzimek a vérben is felszívódja­nak, fél-egy órával étkezés előtt szükséges őket szedni. A legjobbak azok a tabletták, amelyek egy speciális védőréteggel vannak ellátva, hogy csak a bélben oldódjanak fel. Ezzel elkerülhető az emésztés alatti lebomlásuk és a legnagyobb mértékben tudnak felszívódni a vérben.

A vérben lévő proteolítikus enzimek az immunsejtek erősítésétől és az immunválasz felgyorsításától a gyulladás csökkentéséig, vala­mint a máj működésében és a keringési funkciókban is szerves részt vállalnak.

A proteolitikus enzimek az ételtechnológiával és főzéssel a mai életmódban szereplő ételekben nincsenek jelen. A számuk a kor elő­re haladtával is csökken, így csak is kiegészítőkből tudjuk pótolni őket.

Proteolitikus enzimek hatását a következő lista foglalja össze:

  • Csökkentik a gyulladást és hozzájárulnak a szív és vérkeringési rendszer egészségéhez
  • A gyulladás csökkentése révén, hozzájárulnak az egészséges izomzathoz és izületekhez

Segítik az izületek mobilitását és a hajlékonyságot

  • Fájdalomcsökkentő hatása a sportsérülésekre is kiterjed
  • Tisztítja a vért a lerakódásoktól és a vérrögöktől
    • Segíti a túlzott fehérjelebontásból származó mérgek szervezet­ből való kitakarítását
    • A rákos sejtekről lebontja az őket beborító vastag fbrin réteget és ezáltal azok láthatóvá válnak a fehérvérsejtek számára.
    • Emeli az immunrendszer védekező képességét a TNF alpha, Tumor Necrosis Factor (tumor ölő faktor) és interferon számának és aktivitásának növelésével.
    • Emeli az immunsejtek baktérium, vírus, parazita, penész, candida, más gomba, illetve más fehérje alapú betolakodó pusztító hatását.
    • Emeli az immunsejtek emésztő enzim aktivitását (az immunsej­tek megemésztik a betolakodókat a bennük található emésztő enzimekkel)
    • Lebontják a részlegesen, vagy meg nem emésztett fehérje és immunsejt komplexeket, amivel az autoimmun reakciót szüntetik meg, ezzel a rákos sejtek jobb felismerhetőségét teszi lehetővé
    • Elbontja a fehérje alapú hegesedett szöveteket
    • Hozzájárul az egészséges idősödéshez és biztosítja/pótolja az enzimeket, amiket a korosodással elvesztenénk.
    A legfontosabb proteolitikus enzimeket a hasnyálmirigy emésztő nedvei tartalmazzák (amiláz, lipáz, tripszin és kemo-tripszin, valamint pankreatin). Növényi eredetű proteolitikus enzim a bromelin, amely az ananász szár részében található, a papain, ami a zöld papajában található; a nattokináz a Nato sajt­ból és a Serapepáz a selyemhernyóból.

    Az optimális hatékonyságért a táplálék-kiegészítő proteolítikus enzim-komplexnek az enzimeket megfelelően, keverékben kell tartal­maznia, amely szájon át szedhető és stabil formájú.

    Az új-zélandi Dr. Jordan sok éves klinikai tapasztalata szerint, egy megfelelő enzim-kombinációnak tartalmaznia kell pankreatint (has­nyálmirigy által termelt emésztőnedv, amely több enzimet is tar­talmaz), ezen kivül papaint, bromelint trypszint, kemotrypszint és rutint. A rutin igaz nem proteolitikus enzim, hanem favonoid, viszont számtalan vizsgálat találta hatékonynak, mint elsődleges pankreatin és kemotripszin forrás.

    A fejezet kiegészítőjeként Edwar Howell Enzimmedicina című köny­vét használtuk forrásnak. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a Mandala-Véda kiadónak, a közlési jog biztosításáért. A könyv teljes terjedelmében mindenkinek hasznos olvasmány lehet. Megrendel­hető www.mandala-veda.hu honlapon, vagy az alábbi telefonszámon: 06 1/337-1361


Az általános tévhitel szemben az enzimek elhasználódnak

Most nézzük meg az enciklopé­diák, szótárak és tankönyvek azon állítását, mely szerint az enzimek pusztán a jelenlétük­kel működnek, és működésük során nem használódnak el. Ez az állítás felháborító, és veszé­lyes is, mert azt sugallja, hogy valamiféle varázslat folytán az enzim bankszámlát nem lehet kimeríteni, örökké van rajta felhasználható tartalék. Ez a téves, ám „hivatalos” doktrína még a legjobb szándékú orvo­sokat és szakembereket is megtéveszti. Ha az orvos elhi­szi az enzimek viselkedésének tényeit meghamisító mítoszt, akkor nem fogja felismerni az enzimhiányos táplálkozás és a csőd korai figyelmeztető jeleit.

A főtt, enzimhiányos étel csak várakozik a fél-egy órában, és nem történik vele semmi. Ha az étellel együt káros bakté­riumokat is lenyeltünk, ahol támadásba lendülhetnek e kényszerű tétlenség alatt. A nyálenzim elkezdi emészteni a szénhidrátot, de a fehérjének és a zsírnak várnia kell. It van szerepe a megfelelő emész-tőenzim kiegészítőknek. Ha az étellel együtt megrágjuk és lenyeljük ezeket az enzim kiegészítőket, ezek az exogén emésztőenzimek azonnal meg­kezdik az összes tápanyag emésztését, elkezdik lebontani a fehérjét, a szénhidrátot és a zsírt abban a fél-egy órában, amíg az étel a táplálékenzimes gyomorban van. Az emésztően-zimek adaptív kiválasztásának törvénye szerint bármennyi emésztést végezzenek is el az enzimpótlók, kiegészítők vagy táplálékenzimek, a test emész-tőenzimjeinek annál kevesebb a dolga.

Az ember gyomrának felső része tulajdonképpen egy táp­lálékenzimes gyomor, amely nem választ ki enzimeket. Úgy viselkedik, mint a többi táplálékenzimes gyomor. Ha enzimeket tartalmazó nyers ételt eszünk, a gyomrunk bélmozgást (perisztaltikát) nem végző, táplálékenzimes részébe kerül, ahol a táplálék saját enzimjei emésztik az ételt. A nyers ételek fehér­jéjének, szénhidrátjának és zsírjának az emésztése tulaj­donképpen a szájban kezdődik, abban a pillanatban, amikor a rágás során a növény sejtfala megtörik, és a táplálékenzim­jei felszabadulnak.

Az 1,6 és 2,4 pH érték közöti tartomány, amelyben a pepszin aktív, a másik pedig a 3,3 és 4,0 közöti, amelyben a katepszin működik. A meg­emésztet fehérje mennyisége a két tartományban nagyjából egyforma volt. Ez azt jelenti, hogy nem a pepszin az egye­düli enzim, amely a gyomorban emészt, hanem a katepszin is ugyanannyi húst és növényi fehérjét képes megemészteni. Az állat húsában és szervei­ben, főként az izmokban, bősé­gesen találunk katepszint.

Téves az az elmélet, miszerint a gyomor főként a fehérje­emésztés szerve, hiszen több keményítőt emészt meg, mint fehérjét. Továbbá, ha a nyál amiláz enzimje jelentős mennyiségű keményítőt tud megemészteni 5-ös, 6-osnál alacsonyabb pH értékű közeg­ben, mennyi fehérjét, zsírt és keményítőt tudnak a táplá­lékenzimek vagy enzimpótlók megemészteni, amelyek ala­csonyabb, olykor még 3-as alati pH érték mellett is aktí­vak (pl. papain enzim).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csak az ember él enzimhiá­nyos táplálékon. A vadállatok mind hozzájutnak pótlólagos enzimhez a nyers táplálékból. A nyers táplálékon élő állatok emésztőnedveinek enzimtevé­kenysége nem olyan koncent­rált, mint az emberé. Míg sok állat nyálában egyáltalán nincs is enzim, az emberi nyálban bőségesen van amiláz enzim, más néven ptialin.

 

Az emésztés a délelőtt folya­mán a legaktívabb. Az éhgyo­morra emésztő enzimekkel támogathatjuk a reggeli emésztést, de jóval hatéko­nyabban fejtik ki hatásukat, ha a teljes enzim kapacitás a szervezet méregtelenítésére és az immunrendszer aktivi­zálására fordítódik. A délelőt elfogyasztott friss zöldség és gyümölcs tovább erősíti az enzimellátottságot – enzim­aktivitást. Reggeli fogyasz­tása nélkül is lehetünk délelőt aktívak, energikusak, az első főétkezés délre tolódhat.

Jakab István


A vitalitás valódi mércéje az enzim

„Már semmi sem indokolja, hogy a vitalitást és az élet­energiát megfoghatatlan erőként értelmezzük. A ren­delkezésre álló bizonyítékok fényében fel kell hagynunk az élő szervezetben működő élet­erővel szembeni kényelmes, nihilista hozzáállással. A vita­litás valódi mércéje az enzim. Az enzimek fontos mérőesz­közök a szervezet életenergi­ájának kalkulálásához.

Amit eddig vitalitásnak, élet­erőnek, vitális energiának, vitális aktivitásnak, idegi energiának, idegi erőnek, vitális ellenálló képességnek, életenergiának, életnek, életerőnek neveztek, szinonimája lehet, sőt valószí­nűleg az is annak, amit enzimte­vékenységként , enzimértékként, enzimenergiaként, enzimvitali­tásként és enzimtartalomként ismertünk.

 

 

 

 

Enzimjeinket folyamatosan pótolnunk kellene, éppúgy, mint szervezetünk vitamin-és ásványi anyag készletét, főként, ha az enzimekhez nem tudunk, vagy nem akarunk ter­mészetes formájukban – azaz nyers ételt fogyasztva – hoz­zájutni.

 

Az enzimek jobban működnek magasabb hőmérsékleten, de hamarabb ki is merülnek. S ez meg is dönti az enciklopédiák és tankönyvek tézisét, misze­rint az enzimek nem haszná­lódnak el.

A láz miatti magasabb hőmér­séklet gyorsabb enzimtevé­kenységet gerjeszt, mely ked­vezőtlenül hat a baktériumok működésére. Lázas állapotban a különféle éhes enzimek elözönlik a fehérvérsejteket és gyakran, ha hagyjuk a lázat működni, a fehérvérsejtek rövid úton elinté­zik a baktériumokat: falósejtjei lenyelik és megemésztik azokat.

 

 

A rák gyógyítása enzim terápiával

Ahhoz, hogy ne legyünk bete­gek, vagy hamar meggyó­gyuljunk, a testnek folya­matos erősítést kell kapnia jófajta fehérjékből, vitaminok­ból és ásványi anyagokból. De az utánpótlás önmagában nem elég. Szakszerű eljárásra van szükség, hogy ezek az anyagok beépüljenek a vérbe, az ide­gekbe, a szervekbe és a szö­vetekbe. Ezt pedig az enzimek, nevezetesen az anyagcsere enzimek végzik. Csak ezek az enzimek tudják, hogyan kell beépíteni a fehérjéket, vitami­nokat és ásványi anyagokat az ember testének szöveteibe. Ha az enzimpotenciálunk jelen­tős részét az emésztésre kell fordítani, és kevés marad a test működtetésére, a beteg­ségeknek leszünk szállásadói. Olyasféleképpen, mintha egy kis vödör festékkel akarnánk az egész házat kifesteni. De ha külső enzimek segítenek az emésztésben, akkor az enzim­potenciál nagy része a test megfelelő működésére, az egészségre, és a betegségek megelőzésére fordítható.

Mivel nincs arra bizonyíték, hogy az emberben spontánul kialakuló rák és az állatokban mesterségesen előidézett rák azonos volna, semmi okunk kétel­kedni benne, hogy az intenzív enzimterápia azonnal alkalmaz­ható az emberek gyógyítására, anélkül, hogy előtte állatokon kellene kipróbálni. Az enzimek nem méreganyagok, szemben az általánosan használt toxikus kemoterápiás vegyületekkel.

 

A takarító enzimek

Az élő testben a fehérje, a zsír, a szénhidrát, a vitaminok és az ásványok jelentik az alapanya­gokat, amelyekből építkezni lehet. Az enzimek a munkások, a hormonok pedig a műveze­tők. A gyárakban a hulladék a rendes termelés velejárója, amit a szorgos takarító­személyzet tüntet el. Az élő testben a takarítást speci­ális enzimek, ha úgy tetszik a takarító enzimek végzik. Ezek a speciális enzimek a vérben cirkálnak és keresik az elhalt, tehetetlen és ellenséges anyagokat. Hasonlóan ahhoz, ahogy a keselyűk keringenek a trópusi égen, hogy eltüntes­sék a tájról az egészségtelen hulladékot. Egyes takarító enzimek a fehér vérsejtekben találhatóak. A feladatuk töb­bek között az, hogy megaka­dályozzák az artériák eldugu­lását, valamint az izületekben a gyulladást okozó anyagok lerakódását. Ha a takarító enzimek rátalálnak a megfe­lelő szubsztrátumra, ráakasz­kodnak, és olyan formátumra bontják le, amelyet a vér ki tud lökni. Ha a takarító enzimek nem bírnak a munkamennyiség­gel, a természet a nemkívána­tos anyagokból valamennyit a bőrön, vagy az orr és a torok nyálkahártyáján keresztül vet ki, aminek az eredménye az ismerős orrgarat folyás. Nem valami kellemes, de még mindig jobb, mintha a „gyári hulladék” az artériákban, az ízületekben vagy a szövetek­ben halmozódna fel, és beteg­séget okozna.

 

Ha hagyjuk, hogy a táplálék­enzimek vagy más exogén enzimek többet dolgozzanak, akkor normalizálódik és csök­ken a túlzott mennyiségű és koncentrációjú emésztőenzimek, mint például a hasnyál­mirigy nedv és a nyál, kivá­lasztása. A táplálékenzimek sokkal kevésbé koncentráltak, mint a hasnyálmirigy emész-tőenzimjei. A nyers étel meg­emésztése több időt vesz igénybe. Amikor az oroszlán végzet az evéssel, a gyomra tele van nagy, nyers húsdara­bokkal, akár 15 kilónyival is. Az oroszlánon bódultság vesz erőt, s ez idő alat a megevet húsban lévő katepszin elkezdi emészteni a táplálékot.

Dr. Edward Howell