Az emberi életet 120-140 évre tervezték - Ferenci Judit


„Nemcsak a természet képes évről-évre megújulni, hanem az ember is. Az újjászületés áldozatokkal jár! El kell „égetni” mindent, ami korábbi életünkhöz köt. Csak a tisztítótűz hamvaiból lehet új életre kelni. Ez a Főnix madár üzenete az embernek.”
                                                                                                       Jakab István

Itt az idő megállni egy percre, vagy órára, elgondolkodni, vajon én mit teszek az egészségemért nap, mint nap. Kéne valamit tenni.
   Létezik egy több ezer éves kínai mondás. E szerint mikor megszü-letünk egy adott mennyiségű energiát, lélegzetvételt és táplálék-mennyiséget kapunk. Aki ezt 30 év alatt használja el, annak hamar eljön a vég, aki beosztja, annak 120 évig is kitarthat! Mit is jelent ez pontosan? Például, nem igazán tudunk levegőt venni. A nyugodt hasi légzés „kiment a divatból”. Felszínesen kapkodjuk a levegőt, vagyis igen hamar fogyasztjuk el a megkapott lélegzetvételt! Ha nem lélegzünk megfelelően, elsavasodik a szervezetünk, mely a fennmaradásért kétségbeesett küzdelmet folytat nap, mint nap, ezzel irtózatos energiamennyiséget elpazarolva. Ugye azt mondtuk, ez is adott születésünk pillanatában! Hát akkor meddig is élhetünk így? Nem 120 évig, az biztos!
   A XXI. század, rohanó, ellentmondásokkal teli világ, kétségek, félelmek, kifogások és sok negatív befolyás, amit környezetünk gyakorol ránk. Könnyű kibúvót találni, mindenre van feloldozás és magyarázat. Legalábbis azt gondoljuk. Meg tudjuk magyarázni, miért tesszük tönkre bolygónkat, mialatt fel sem tűnik, hogy ezzel párhuzamosan önmagunkat is tönkre tesszük.
Ahogyan élünk, gondolkodunk, lélegzünk, kihatással van mindennapjainkra, környezetünkre és legfőképpen saját testünkre, amiből jelenlegi életünk során egyet kaptunk! Ez a szentély hivatott boldog és egészséges életutunk fenntartására, védelmezésére. Hogy mindez 60-70 év betegeskedő, düledező, romvár lesz-e, vagy 120 év boldogság és harmónia meleg otthona, csakis rajtunk múlik. Nap, mint nap tennünk kell érte, fittyet hányva a környezet romboló és negatív hatásaira, ki kell tartanunk saját hitünk és önbecsülésünk mellett.
   Testünk egy biokémiai vegykonyha, szigorú szabályok és rendszerek halmaza, egy egész enzim-kavalkád, amely csak meghatározott körülmények között dolgozik és tartja fenn önmagát. Legfőbb karmester ebben a „szimfóniában” a lelkünk. Ha minden rendben e téren, megvan a harmónia, és valóban szólhat a hangverseny 120 évig. De elég egy kis hamis felhang és borul az egész. Főleg, ha ez hatással van a többi szereplőre is.
   Tudományosabbra fordítva a szót, biokémiai folyamataink a felépítő (asszimiláció) és lebontó (disszimiláció) folyamatok létrejöttének alappillérei, a megfelelő életmód, táplálkozás, mozgáskultúra és lelkünk-szellemünk mindennapi fejlesztése. Ha nem vesszük magunkhoz a megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagokat, nem tartjuk karban izmainkat, nem adjuk meg lelkünknek a megfelelő regenerálódást és feltöltődést, 30-40 éves korunk körül (súlyosabb esetben előbb) felbomlik az egyensúly, és egészségügyi problémák kezdik gyötörni mindennapjainkat. Ez először fel sem tűnik, természetes, hiszen a környezetünkben mindenki beteg és ez elkerülhetetlen a kor előrehaladtával.
   Orvoshoz kezdünk járni, gyógyszereket szedünk, ami enyhíti időleges tüneteinket, de az oki kezelést és az egyensúly helyreállítását nem hozza létre, sőt, még inkább eltolja. Testünk, szerveink, sejtjeink nem tudnak megfelelően működni, eltolódik a szervezet pH egyen-súlya, megkezdődik szervezetünk elsavasodása, amely önmagában oka a korai sejtöregedésnek. Nézzünk egy egyszerű példát! Mikrobiológusként sokat tanultam a legegyszerűbb, egysejtű szervezetek működéséről. Megfelelő fényviszonyok, tápanyag mennyiség, oxigén, pH stb. szükséges egyetlen sejt, a legkezdetlegesebb prokarióta (sejtmaggal nem rendelkező egysejtű szervezet) élőlény működéséhez. Ha ez nem valósul meg, a szervezet vagy elpusztul, vagy adaptálódik. Más tápanyagot használ, vagy megváltoztatja anyagcseréjét, spórát (életjelet nem mutató túlélő képlet) fejleszt és újra kedvező körülményekre vár. Képzeljük csak el a természet csodáját! Egyetlen, kezdetleges sejt tudja mindezt!
Szervezetünk vegykonyhája csak adott pH tartományban képes megfőzni életünk levesét!
   Mi is van akkor velünk, emberekkel? Hány ilyen sejtet is kell meg-felelően táplálnunk, hány szervünknek kell megadni a megfelelő mennyiségű aminosavat (a fehérjék építőkövei), vitamint, ásványi anyagot és nyomelemet? El tudjuk képzelni, ez milyen nagyságrend és milyen fontos, szó szerint létfenntartó folyamat. Fejlett szervezetünk igen sokáig képes „tűrni” és jól muzsikálni. Mindent megtesz, hogy az elsavasodás ellenére, ami bekövetkezett, tovább dolgozzon. De ehhez egyre több energia szükséges, pl. a bélflóra nem megfelelő felszívása miatt egyre több tápanyagra lesz szükségünk, egyre többet eszünk és mégis teli tányérok mellett éhezünk. Elindul egy ördögi kör, amiből nem könnyű kiszállni. Sok energia kell, egyre fáradtabbak vagyunk, egyre több pótcselekvéssel kompenzálunk (alkohol, cigaretta, édesség), egyre nehezebben mozgunk, egyre kedvetlenebbek vagyunk, majd újra jöhet egy kis pótcselekvés!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Vérünk optimális ph értéke 7,34-7,44 között van, pár tizedesnyi eltérés is komoly esélyt jelent a szervezet homeosztázisának (egyensú-lyának) felborulására. Szerve-zetünk számára legfontosabb, hogy a vér pH értékét fenntartsa, tehát ez fog legutolsóként, végső esetben megváltozni. Sok szervünk képes a savasságot tolerálni. Puferhatást (kiegyenlítést) a vérben a hemoglobin (oxigénszállítás) és a zsírsejtek is képesek kialakítani. Légzéssel a tüdő, izzadással a bőrünk, legfontosabb kiválasztó szervünk a vese, méregtelenítő vegykonyhánk a máj, illetve a belek vesznek részt a küzdelemben.
   Nagyon kis környezeti változás már felborítja az egyensúlyt. Ha 0,5 -Celsius fokkal feljebb megy a hőmérsékletünk, már hőemelkedésünk lehet. Sok embernél ez már komoly változást, rossz közérzetet jelent. Ha a pH 5-ről 6-ra változik, egész más biokémiai folyamatok mehetnek végbe.
Honnan vehetjük észre, hogy szervezetünk valóban elsavasodott?

   Problémánknak ez a gyökere, amely a nem megfelelő életmód következtében alakulhat ki. Kinek-kinek az úgynevezett gyenge pontján indul meg a támadás. Krónikus arcüreggyulladás, hólyaghurut, allergia, asztma, ekcéma, immungyengeség, bőrproblémák, emésztési problémák, izületi problémák, túlsúly, állandó fáradtság, magas vérnyomás, magas koleszterin- és vércukorszint, hogy csak a legdivatosabbakat említsük.
   Azt ma már sokan tudják, hogy emésztőrendszerünk, a vastag- és vékonybél az alapja egészségünknek. Főleg miután immunrendszerünk kb. 70%-áért a vastagbél a felelős. Nézzünk megint egy kis mikrobiológiát! Emésztőrendszerünk több kilónyi (!) mikroorganizmust tartalmaz. Hasznos bélbaktériumok, gombák, egysejtűek részesei és felelősei a tápanyag feldolgozásáért és hasznosításáért. Ehhez megfelelő savas, illetve lúgos környezet szükséges. Az emésztőcsatornánk különböző szakaszán különböző a mérhető pH érték. Nyálunk lúgos (pH 8 körül), gyomrunkban a termelt gyomorsav igen savas (pH 2-3), míg vastagbelünkben újra a lúgos tartományé a főszerep. Mi történik, ha ez felborul? Az emésztés, ami a nyállal kezdődik, nem valósul meg meg-felelő módon, nem kezdődik meg a szénhidrátok lebontása. Ha a gyomorsavunk nem lenne elég savas, többek között nem lenne gátja tömérdek mennyiségű kórokozó bejutásának. Ha vastagbelünkben felborul az egyensúly, felborul az egyensúly az ott lévő mikroorganizmusok között is. A savanyú közeget a gombák szeretik, elszaporodva kiszorítják a hasznos bélbaktériumokat. A gombák szaporodásához cukor (szénhidrát) szükséges. Minél több a gomba, annál több édességet kívánunk, ami savas irányba tolja el az egyensúlyt. A kevés mozgás és a nem megfelelő légzés miatt nem jut elegendő oxigén a sejtjeinkbe, erjesztő folyamatok kerülnek túlsúlyba, az élesztőgombák veszik át a vezető szerepet (pl. Candida) emésztőrendszerünkben. Az egészséges szimbiózis köztünk és a bélflórát alkotó nélkülözhetetlen baktériumok között felbomlik, a gombák nem megemésztik, és alkotóelemeire bontják a tápanyagot, hogy mi fel tudjuk venni, hanem saját magukat szaporítják. Így jutunk el a minőségi éhezésig.
Az elfelejtett élet: mozgás – mosolygás – megszentelt étel

   Milyen életvitelbeli tényezők okozhatják mindezt? A légzésről már volt és még sok szó fog esni. Széndioxidot lélegzünk ki, ami savas kémhatású, tehát minél több távozik szervezetünkből, annál jobban savtalanítja azt. De ehhez megfelelő tüdőfelületre, vitálkapacitásra lenne szükségünk a mindennapi lélegzetvételkor. A stressz az egyik legnagyobb ludas a dologban, mely teljesen a savas tartományba tolja el az egyensúlyt. Mindennap kéne erre gondolnunk és kevesebbet idegeskedni az amúgy is megváltoztathatatlan dolgokon. Sejtjeink közel 70%-a víz. A vesénk, mint kiválasztó szervünk és savtalanítónk csak akkor működik megfelelően, ha elegendő, vagyis 2-3 liter folyadékot fogyasztunk. Bőrünk 1,5-2 négyzetméter, hatalmas felület, mely izzadással adja, adná le a felesleges savakat és méreganyagokat. De izzadunk mindennap egy kiadósat? Mi is a helyzet az emésztéssel?
Amennyiben emésztésünk jól működik, időben távozik a salakanyag, nem raktározódik sokáig a belekben. Krónikus székrekedés esetén a táplálékok sokáig panganak a belekben. Az emésztetlen táplálék erős szabadgyök-képző, és a bél pH-ját savas irányba tolja el. A csontoknak két alapvető alkotóeleme van. Amikor a test savas, a csontokból elvonja a kalciumot, így felborítva a kalcium-foszfor arányt, megkezdődik a csontritkulás.  Miért is alakul ki a cellulitisz? A méreganyagokat savak kötik le és hát valahol tárolni kell őket, ugye? Bevezető lévén még nem is szóltunk az allergiákról, cukorbetegségről, köszvényről és még sorolhatnám.
   Vagyis, ha bármilyen harmóniában élünk önmagunkkal és nem terheljük szervezetünket feleslegesen, nem kényszerítjük idő előtt túl sok energiatermelésre, akár 120 évig is élhetünk egészségesen, hiszen genetikailag erre lettünk programozva.
   Genetika! 21. század! Sokat halljuk mindezt, de sokszor csak negatív felhanggal. Pl. genetikailag örökölhetjük ezt meg azt a betegséget, ott van a génjeinkben stb. Fontosnak tartom a genomika korában (a genomika a gének kölcsönhatásait vizsgáló multidiszciplináris tudomány, az élőlények genomjában rejlő információkat dolgozza fel, amely fontos a biológia, orvostudomány és az ipar egyre több területén) mindezt tisztázni itt az elején. Feltárjuk és megismerjük akár az emberi genetikai térképet is, mégis kijelenthetjük, hogy ez nem predesztinálja az esetek nagy többségében a betegség valódi kialakulását, legyen szó akár körömágygyulladásról vagy rákról. Mindehhez a hajlamosító tényezők szükségesek, vagyis az életmódunk, gondolkodásunk. És az, amit nap, mint nap a testünkért-lelkünkért teszünk. Mi vagyunk a felelősek, nem a gének! Ez csak a lehetőség, ami vagy létrejön, vagy nem. 60 év betegen, vagy 120 egészségesen, rajtunk múlik. Csupán a gyenge pontokat jósolhatjuk meg a genetika segítségével, és ha ismerjük mindezeket, célzottabban készíthetjük fel szervezetünket a harcra. Csak rajtunk múlik, ki nyeri a csatát.
   Ehhez szeretnénk könyvünkkel egyedülállóan sok segítséget nyújtani. Sok témakör és fejezet lesz ebben a segítségünkre. Megismerkedhetünk szervezetünk alapvető működésével az inzulintól az antioxidánsokig, az egészséges életmód és táplálék-kiegészítők széles tárházával, kizárólag természetes forrásból. Egy egész lúgosító programmal, gondolkodásmóddal, mely mindenki számára nélkülözhetetlen, aki nem csak 120 évig, de egészségesen is akar élni.
   Könyvünk különböző fejezeteiben a társszerzők – orvos, kutató, természetgyógyász, táplálkozásterapeuta és lélekgyógyász – írják le részletesen, hogy miként tudjuk mindezt megelőzni, illetve ha már az egyensúly felborult, miként tudjuk visszaállítani.
Az emberiség fejlődése egyenetlen. Az utóbbi 100 évben a népesség exponenciálisan nőt, különösen a fejlődő országokban, ahol a fertőző betegségek leküzdését nem követe a születésszabályozás bevezetése. Jelenleg 6,4 milliárd ember él a Földön, s becslések szerint 2050-re ez a szám eléri a 9 milliárdot. Ugyanakkor a népesség fele alultáplált vagy éhezik, egyharmada pedig túlsúlytól és civilizációs beteg-ségektől szenved. Afrikában 40 millió HIV-fertőzöt él, ezek egyharmada gyermek. A nyugati világ az elöregedés felé halad: jelenleg Európában 1 fiatalra 2 felnőt jut, Magyarországon pedig 4. Az idősödő lakosság orvosi ellátása egyre többe kerül.
 

A tudomány bűnbeesése
Egy mondás szerint két maghoz nem kellet volna hozzányúlni: az atommaghoz és a sejtmaghoz. Az előbbi eredménye akarva-akaratlanul az atombomba és ezáltal Hirosima lett. A másik „mag” az élet kódját tartalmazza, ezért sokszorosan óvatosan kell bánni vele. Ezt is feltörték, az eredmény még nem látható, csak a következő nemzedékek szembesülnek azzal, hogy felelős kutatók vagy felelőtlen hackerek kezébe került az élet titka.