Izsóp

izsop

Izsóp (Hyssopus officinalis L.)

Gyakrabban használt magyar neve: kerti izsóp.

Az ajakosok családjába tartozik, évelő növény. Kis-Ázsiában és a Földközi-tenger vidékén őshonos. Főként Közép- és Dél-Európában termesztik. Jelentős ültetvények vannak a Fekete-tenger mellékén, Bulgáriában, Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban, valamint Indiában, Kasmírban. Hazánkban 50 éve termesztik.

Szárazságtűrő, a meleg, déli fekvésű domboldalakat kedveli. Termesztésére a tápanyagban szegényebb, kavicsos talajok is megfelelnek. Magyarországon védett, nem gyűjthető, gyógynövényként termeszthető.

Már az ókorban is használták gyógynövényként, fűszer- és gyógynövényként a középkori kolostorok elmaradhatatlan gyógynövénye volt.

A drogot a növény virágzó hajtása és az illóolaja szolgáltatja.

Hatóanyagai: a növény hajtásai illóolajat tartalmaznak, amelyben 50% pinokamfon található. Összetevői között található még alfa- és béta-pinén, kamfén, és néhány szeszkviterpén-alkohol. Az izsóp föld feletti részei az illóolajon kívül tartalmaznak még flavonoidokat, cseranyagot, keserűanyagot, diozmint, hissopint és gyantaanyagokat.

Virágzás kezdetén kell gyűjteni a növény föld feletti zöld részeit. A hajtásokat száraz, szellős, árnyékos helyen szárítsuk. Szárítás után összemorzsolva jól záródó üvegben tároljuk, nehogy az értékes illóolajok elillanjanak.

Felhasználása. Görcsoldó tulajdonsága alapján köhögéscsillapító, légcsőhurutot és asztmát gyógyító teakeverékekben használják. Gyakori alkotórésze az étvágyjavító és vérnyomásnövelő hatású teakeverékeknek is. Nagyobb adagban az illóolaj epilepsziás betegeknél rohamot, más esetekben epilepsziaszerű görcsöket válthat ki. A nép gyógyászatban forrázatát köhögés csillapítóként és emésztésjavítóként használják, valamint öblítőszerként torokgyulladás és rekedtség ellen.

Háztartásban és az élelmiszeriparban húsok, mártások, köretek ízesítője. Illóolaját a konzerv-, a likőr-, és a kozmetikai ipar egyaránt használja.